Csak nevessünk! „Kábítószer balra, prostik jobbra!”
Ja, kérem, legénybúcsút tartani tudni kell, amit anno azért meg is tettek.
Boldog nyolcvanas évek, a dögös akciófilmek, és az eszméletlenül jó vígjátékok parádés évtizede.
Az utóbbi műfajban két film az abszolút kedvenc a részemről, a Szellemirtók és a Legénybúcsú, amelynek főszereplője a ma már kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, aki akkor még csak kezdő színész volt, és közel sem annyira fajsúlyos drámákban és filmekben játszott, mint azért mostanában.
Ebből is látszik, hogy csak jó és rossz színész van, a műfaj teljesen lényegtelen. Mi volt a titok, miért tudok még ma is bármikor idézni a filmből? (Most, hogy újranéztem, folyamatosan mondtam a szöveget... több»
Sajnos, ez nem lett kultfilm. Tóth Endre és a forgatókönyvíró Crane Wilbur párosának nem a legsikeresebb filmje.
Sajnálatos módon a régi horrorfilmek sokszor okoznak hatalmas csalódást, ám ezek a csalódások többnyire nem (csak) az idő számlájára róhatók fel, ugyanis a 20. század derekán szinte egyidőben születtek meg olyan klasszikus mesterművek, mint az Ördöngösök vagy a Psycho, amik nem csak szórakoztatóak, de tulajdonképpen zseniálisan megreformálták a horror-thriller vonalat.
Az idő tehát szerintem semmiképp sem hánytorgatható fel különösebben a régi filmek esetében, és a Panoptikum – A viaszbabák háza nem is ezen a téren hasal el.
A díszletek nagyon jók, a maszkmunkák is egészen kivételesek, és bravúrosak, a kor ... több»
Korszakos erőszakfilm, amit látni és érteni kell Hogy végül is (szerintem persze) miért van ennyi „szingli” ember a Földön.
Na, azt nem tudom, de az biztos, hogy aki éppen válaszút előtt van, és mondjuk véletlenül megnézi egy randi után ezt a filmet, lehet, hogy a letiltás funkciót gyorsabban bekapcsolja, mint ahogy most én pislogok egyet.
Na jó, ez csak egy „vicces” hozzáállás, dehát már régen tudjuk.
Minden viccnek a fele azért igaz.
A méltán legendás alkotásban egy fiatal házaspár próbálja rendezni a kapcsolatát, de az események hangyányit („hangyányit”…) elfajulnak. Nincs hiány vérben és erőszakban, az eleje azért kissé vontatott, vagy inkább lassú, (nekem tetszett), de az utolsó fél óra mindent megér, bepótolja a többit, mindenfél... több»
Nagyon nem sikerült! Az amerikai Animal című filmet minden bizonnyal csak azok fogják értékelni, akik csupán szökőévenként egyszer néznek valamilyen horrort.
Ez az a film, ami semmi, de tényleg semmi meglepőt vagy újat nem tud felmutatni a zsáner rajongói számára. Nem azt mondom, hogy az alkotás kirívóan rossz vagy „gagyi” lenne, egyszerűen csak már minden szeletét láthattuk már valahol máshol, ennél sokkal jobban megvalósítva.
Már a történet is úgymond „nagyon eredeti”. Néhány fiatal egy erdőben (milyen meglepő) túrázgat. Megtámadja őket egy nem is annyira nagy ragadozó teremtmény. A lény leginkább egy erősen kopaszodó, bőrbeteg, ínysorvadásos vérfarkasra hasonlít, aminek az orrából is fogak nőnek.
A fiatalo... több»
Piff-puff, és persze dirr-durr! Na meg csitt-csatt, ha kell! Bevallom őszintén, én azért első blikkre hatalmas bűnös élvezetnek hittem ezt a Giulio de Santi által rendezett produkciót, mely ígérete szerint („first ego shooter splatter movie ever”) egyaránt megidézi a nyolcvanas-kilencvenes években tomboló, kisebb költségvetésből gazdálkodó (gumi) gore-hangulatot, valamint a modern FPS akciójátékok egyedülálló atmoszféráját. Ám, ahogy az esetek többségében ez lenni szokott, sajnos azonban nem sikerült maradéktalanul szórakoztatóra a fentebb vázolt koncepció.
De mit is láttam, vesztemre?
A Frank Zimosa névre hallgató, sokat tapasztalt bérgyilkost egy különleges melóra bérli fel egy bizonyos titokzatos Jorge Mistrandia nevű fazon. Küldetésének lényege ... több»
Két nő, meg két keselyű. Jeffrey Dean Morgan elvállalta ezt a szinte cameo szintű szerepet, és azért ez nem volt túl nyerő, mert értelmetlenségnek tűnt, hiszen itt nem tudta, nem lehetett úgymond „kijátszania” magát.
Maga a sztori nem egy nagy pukkanás.
Plusz mikor kiderül a sztori lényege, sejthető, sőt tudható a vége is.
Adva van két csaj, Hunter (Virginia Gardner) és Becky (Grace Fulton), akik már „ezer éve” barátnők, együtt csinálnak mindent, együtt másznak hegyet, és mint kiderül, Becky pasija, Dan (Mason Gooding) is hetyeg mind a kettővel, amiről Becky, a mennyasszony persze nem tud semmit.
Dan egy katasztrofális balesetben lezuhan egy hegyről és szörnyethal.
Becky befordul, depressziós lesz, és bezárkózi... több»
Mia Goth, aki nem a kedvencem Valahogy nem kedvelem a csajt.
Mármint Mia Goth-ot.
Nem tudom, miért.
Talán a mimikája vagy az egész lénye nem szimpatikus, de itt elismerem a színészi teljesítményét.
A Pearl egy igazi, hamisítatlan prequel, ami nagyot durrant, és betalált.
Az X, ami a tavalyi év egyik legjobb horrorja volt, nagyon vagány előzményfilmet kapott.
Ti West műve mind a témájával, mind a kivitelezésével egyszerre idézte meg a klasszikus slashereket, illetve képes volt friss és kifejezetten modern maradni. Vele párhuzamosan, kvázi titokban készült el a Pearl, mely az X előzménye, a középpontban a címszereplővel (Mia Goth), akinek a fiatal éveire koncentrálunk.
A potenciál megvolt az alapanyagban, de West ez... több»
Egy remek kis horror mozi! A filmgyártás haldoklik.
A film haldoklik.
A horror haldoklik.
A slasher (is) haldoklik.
De persze van remény, ha olyan filmeket találok, mint a Welp.
Na jó, a Welp (avagy angolul Cub) névre hallgató belga film azért korántsem egy teljesen tökéletes alkotás, de a slasher/gore filmek fantáziátlan, befásult, majdhogynem egy kaptafa világában azért üdítő színfoltot jelent.
Az erdőben táborozó és erőszakosan megölt cserkészek története nem hoz Sikoly/Fűrész-szintű forradalmi újdonságokat a műfajban, csak egy kis egyéni ízt, de ebből épp eleget ahhoz, hogy a végeredmény kifejezetten emlékezetes legyen.
De vajon miben más a Welp, mint mondjuk a Péntek 13-sorozat sokadik, „ásítós” része?
Eg... több»
Egy igazi klasszikus Engem nem mindig tudnak lekötni (jó, persze, ha olyan a hangulatom, falom őket) a hentelésben gazdag horrorfilmek, amelyekben az undorítóbbnál undorítóbb lények és szörnyek ijesztgetik szegény nézőt, és kapitális közhelyeket puffogtatva tesznek el láb alól minél több „áldozati bárányt”, minél változatosabb és vérben gazdag formában. Ellenben majd mindig tetszenek a klasszikus darabok a műfajban, ha úgy tetszik, más nevén a művészhorrorok, de abból is a romantikusabb darabok.
Nemhiába volt ifjabb tinédzser éveimnek nagy kedvence Coppola Drakulája, de a Lugosi-féle változat is tetszett, hiszen a vámpírok mellett nem lehet unatkozni, érdekesek és nagyon-nagyon veszélyesek.
És vajon mi lehet r... több»
Imádkozz, ha jön az Asszony! A klasszikus horror imádja, vagyis mindig is imádta ikonikus alakokban fókuszálni a rettenetet.
Nosferatu, Drakula, Frankeinstein szörnye, Norman Bates, Jason Voorhees, Michael, a cenobiták, langolierek stb. stb.: nem pusztán félelmetes gyilkosok, hanem egyéni kisugárzással rendelkező és speciális morális dilemmákra rávilágító horrorikonok vagy stilizált figurák.
A cenobiták a szado-mazochizmus „kín=gyönyör” tézisét járják körül, a hokimaszkos gyilkos a szinte mindig züllött ifjúságot irtja, Norman Bates figurája az anya-fiú kapcsolat árnyoldalait, beteges viszonyait világítja meg, és így tovább, és így tovább.
A The Woman című – jórészt Jack Ketchum horroríró zseniális ötlete alapján kés... több»
Hispán rémálom! Imádom a hispán thrillereket és persze a horrorokat is.
Van valami különleges hangulata a filmjeiknek, valahogy teljesen mások, mint amerikai társaik.
Ismét Spanyolországból sikerült találnom egy gyöngyszemet, úgyhogy azok az ügyes ibériaiak újfent bizonyították, érdemes odafigyelni a filmgyártásukra. Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy az ehhez nagyban hasonló alkotások ugyan képesek megfelelni egy filmrajongó igényeinek, de szerintem igazán soha nem fogják elnyerni a szélesebb közönség tetszését.
De lényegében mi is a sztori.
Jesús (Omar Munoz) egy 8 éves, csendes kisfiú, aki kilencedmagával él egy föld alatti bunkerben az atomháború kitörése után. Nem mehetnek a felszínre, a fertőzés m... több»
A sorozat halála nem lett túl elegáns! Matt Bettinelli-Olpin, valljuk, be nem egy nagy rendező.
Nem találtam olyan filmjét, ami nagy durranás lett volna, és ezzel nem akarom megbántani, csak a tényeket próbálom előadni és közölni.
A Sikoly 5, az Aki bújt (2019), és a V/H/S széria két gyengécske epizódja az, amit fel tud mutatni rendező barátunk.
Ez viszont majdnem semmi.
De mit látunk vajon, ha elkezdjük nézni a filmet?
Nagyjából semmi újat.
A kezdés is nagyjából fix, csak a helyszín most New York.
A sárga ruhás kiscsaj a telefonnal. Most komolyan, ilyen hülyék az amcsik, hogy a bárból kitotyog a sikátorba, és kémleli a teljesen átlátható, és bevilágított szakaszt?
Igen, ők ennyire hülyék.
De vissza az álarcosokhoz.
Sej... több»
Érdekes koncepció, de zseniális! Az igazán jó sci-fi méregdrága trükkök és aprólékosan kidolgozott vizuális fantáziák nélkül, ütős és erőteljes alapkoncepcióval és okosan kibontott elbeszéléssel is képes teljesen magával ragadni a közönséget.
A tudomány kurrens kihívásai, az új felfedezésekkel felmerülő ellentmondások mindig izgalmas gondolatkísérletekhez vezetnek, ahonnan már tényleg csak egy picinyke, ám annál megfontoltabb lépést kell tenni a fikció, a fantázia csodálatos birodalmába.
A sci-fi vonzerejét a valóság, a valószerűség és képzelet egymásra borítása, csúsztatása adja. Az ilyen történetek akkor működnek, ha további gondolatokat ébresztenek és kőkemény induktív játékra hívnak. A frappáns ötletből minimalista ké... több»
Gyerekek, vigyázzatok! Szülők, odafigyeljetek! Bevallom, nekem most nem jött át annyira a feeling.
A szokásosnál is lassabb a tempó, és hiába a found footage zsáner megszokott történései, szinte „megszokott” sztorija, sajnos bealudt a rendező.
Megan (Amber Perkins) és Amy (Rachel Quinn) megbonthatatlan és igazi barátságáról szól a történet.
Megan, akinek az apja börtönben (molesztálta Megant), az anyja pedig gyűlöli (rá haragszik), iszik, drogozik, és keményen tolja a szexet is, sokkal idősebb srácokkal. Szeretethiányban szenved, és kapaszkodik egy-két jó szóba is.
Amy, akinek az anyja és az apja is dolgozik, pedánsok, rendesek és imádják az egyszem kislányukat.
Mindenük megvan, és a légkör is nagyon szeretetteljes a kislány családj... több»
Az elfelejtett Rock n' Roll! Pedig maga az élet! Kaszások, Ducky Boys, a Wongok, a Kopaszok, a Lovagok, a Hóhérok, a Del Bombers és maga a Wanderers.
Bandák, ami a film idején léteztek, és mindegyiknek szerepe van a műben.
Philip Kaufman, aki azért szerintem nem ismeretlen a filmmániásoknak, köztük nekem sem.
Olyan filmeket rendezett, mint például A testrablók támadása (1978), a Gyilkos nap (1993), a Függőség (2004), a Sade márki játékai (2000), és még sok más, mint producer és forgatókönyvíró.
De vissza jelen filmünkhöz.
1963, New York.
Fiatalok, akik bandáznak, hanyagolják az iskolát, isznak és csajoznak. Ide csöppenünk be tartalmilag, ahol a Wanderers, az olasz digók bandája ténykedik.
A film Richie (Ken Wahl), Joey (John Friedri... több»
Mi volt ez, de tényleg? Most akkor zombis horror?
Társadalmi dráma zombikkal?
Zombidráma emberi lényekkel?
Érdekes abba belegondolni, hogy a zombi filmek feltalálásuk óta hogyan jutottak el a közönséges horrortól a posztapokaliptikus, kissé vontatott drámákig.
Ha valakinek már a The Walking Dead is unalmas volt ( mint néha nekem), akkor inkább ne is olvasson tovább, ugyanis ez a film a megölt zombik számában és az élőhalottak sebességében is szerintem a világon a legeslegkisebb számokat tudja produkálni.
De ez azonban egyben azt is megmutatja, hogy nem kell iszonyatos sebességgel rohanó élőhalott falka ahhoz, hogy egy jó zombis filmet kapjunk végezetül.
Ben (Jeremy Gardner, aki egyben írta és rendezte is a fi... több»
Kis pénzből nagy film is lehetséges Nem éppen hamis állítás azt mondani, hogy a zombis zsánerfilmek mostanság az új reneszánszukat élik.
Azonban ez nemcsak a mainstream művekben jelenik meg feltétlenül, hanem nagyon sok fiatal és kezdő alkotó próbálkozik minimális költségvetésből kihozni egy olyan élőhalottas filmet, amelyre remélhetőleg mindenki felfigyel. Például a The Battery például abszolút egy ilyen darab volt, és ha a Chrysalis éppenséggel nem ezen a vonalon indult el, attól még egy igen tisztességes iparos munka.
Mi is a története ennek a posztapokaliptikus filmnek?
Penelope (Sara Gorsky) és Josh (Cole Simon) 19 évvel a zombiapokalipszis után egyedül és lőfegyverek nélkül járják az elhagyatott és kietlen világot. Él... több»
Hát ne menj sötét helyekre! John Erick Dowdle nagyon beleszerethetett Párizs földalatti sikátoraiba, és szereti, ha mi a képernyő előtt parázunk kissé.
Lelke rajta, engem nem zavar.
Tegyük fel, de csak tegyük fel, hogy Párizsban jársz.
Persze, simán megnézheted a szokásos és éppen ezért teljességgel közhelyessé érett, úgymond „kötelező” helyeket, nevezetességeket, esetleg ehetsz valami különlegességet, olyan igazi „franciásat” egy előkelő étteremben. Sétálhatsz a Szajna partján, beülhetsz egy unalmas, de „cool” művészmoziba, ami most nagyon „trendi”, vagy egyszerűen csak élvezheted a francia főváros alatt meghúzódó járatok hívogató vendégszeretetét.
És most nem arról beszélek, hogy fizess be egy szervezett látogatá... több»
Itt sincs éppen hideg, sőt! Na, akkor gyerünk Indiába, ha már Afrika kipipálva, ugye?
Fordék, vagyis Jonathan Ford és Howard J. Ford gondoltak egy merészet, és átruccantak a kevésbé kaotikus és meleg Indiába, és ott zombultak egy kicsit.
Semmi extra, semmi újdonság, szinte simán bele tudjuk illeszteni az első részbe, gond nélkül.
Körülbelül erről sem tudok igazán ódákat zengeni, mert tényleg nincs miről.
A főszerepben ismét egy amerikai mérnököt láthatunk, Nicholas (Joseph Millson) éppen szélkereket javít, amikor az Afrikából áthurcolt járvány Indiában is szinte mindenkit zombivá változtat.
Nicholast ez már csak azért is nagyon rosszul érinti, mert éppen ekkor tudja meg, hogy tőle a több ezer kilométerre tartózkod... több»
Mindig van új a nap alatt! A jó, a nagyon jó, a zseniális és a rossz vagy rosszabb filmeket naphosszat lehetne sorolni.
Viszont ehhez ténylegesen hozzátartozik, hogy ezen filmek legtöbbje csak minimális eltéréseket mutat a megnyugtató középszertől.
Nem úgy, mint jelen filmünk.
Ami annyira rossz, hogy már szinte jó, és nagyon tetszik.
Pedig a sztorija is teljesen átlagos.
Brian Murphy (Rob Freeman) mérnökként szolgál egy Nyugat-Afrikában állomásozó amerikai hadtestnél, amikor hihetetlen módon élőhalottak, magyarul zombik árasztanak el mindent.
Az őket menekítő repülő természetesen lezuhan, a balesetet pedig csak ő éli túl.
Miközben a zombik mellett a természettel is küzdve próbál egy másik repülőt találni a haza... több»
83 Legénybúcsú (1984)
„Kábítószer balra, prostik jobbra!” Ja, kérem, legénybúcsút tartani tudni kell, amit anno azért meg is tettek. Boldog nyolcvanas évek, a dögös akciófilmek, és az eszméletlenül jó vígjátékok parádés évtizede. Az utóbbi műfajban két film az abszolút kedvenc a részemről, a Szellemirtók és a Legénybúcsú, amelynek főszereplője a ma már kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks, aki akkor még csak kezdő színész volt, és közel sem annyira fajsúlyos drámákban és filmekben játszott, mint azért mostanában. Ebből is látszik, hogy csak jó és rossz színész van, a műfaj teljesen lényegtelen. Mi volt a titok, miért tudok még ma is bármikor idézni a filmből? (Most, hogy újranéztem, folyamatosan mondtam a szöveget... több»