Átdolgozott és kimosott sztori A Visions című 2015-ös évi misztikus thriller-horror arra példa, hogyan lehet egy egyszeri, jól átgondolt, viszonylag eredeti alapötletre ügyesen felhúzni egy egész filmet.
Előrebocsátom, hogy ez a produkció nem fogja szerintem megváltani a világot, de gondolom, hogy nem is akarja. Egy korrekt, egyszeri megtekintésre kiválóan alkalmas, kellemesen borzongató alkotás kíván lenni, és ez többé-kevésbé össze is jön neki.
Gyorsan ugorjunk is a történetre.
Eveleigh nevű főhősnőnk (Isla Fisher) karambolozik, amit nagy traumaként él meg, főként abból kifolyólag, hogy a balesetben egy másik, számára ismeretlen hölgy is megsérül, ráadásul a hölgy kisbabája meghal. Egy évvel az eset után Eve teherbe ... több»
A spanyolok beköszöntek! A képernyőkön elharapózó agresszióról és a feltolt nézői ingerküszöbről órákat lehetne polemizálni, azonban enélkül is nagyon könnyű megfejteni azt, hogy lassacskán mindkét jelenség hihetetlen problémákat szül.
A tévécsatornák egymás fölé licitálva tudósítanak a brutális bűncselekményekről, az Iszlám Állam szörnyű kivégzéseiről és a hasonló merényletekről, az egyszeri, és kiszolgáltatott tévénéző pedig csak a térdét csapkodva mérgelődik azon, hogy hogyan is jutottunk eddig.
Kedves egyszeri tévé- és mozinéző: ezért csakis a csatornák adásait fogyasztó, befogadó, és ezekért előfizető közeg a felelős, lévén „kenyeret és cirkuszt”.
De hagyjuk is a „hegyi beszédet”.
Nézzük, mit takar a film s... több»
Ez bizony nem lett a legjobb! Mára már megszoktuk, hogy világsztárok járnak Budapest utcáin, szerencsére egymást érik a forgatások nálunk, végre belekerültünk a filmvilág körforgásába rendesen.
Azonban néhány évtizeddel ezelőtt még hatalmas dolognak számított, hogy nagyon ismert hollywoodi színészek látogattak el hozzánk.
Egy generációval ezelőtt nem Hugh Jackman Lánchidas szelfije volt a menő, hanem az, ha valaki távolról egyetlen pillantást vethetett Stallonéra, Michael Caine-re és az isteni Pelére.
Mert bizony focifilm készült mifelénk akkoriban John Huston tálalásában, és a hazai terepnek hála, több ismert magyar színész is feltűnt az alkotásban egy-egy epizódszerep erejéig.
Az MTK stadionban rengeteg statiszta k... több»
Egy hős emlékére! Többszáz kiló tiszta izom, amely teljes erővel feléd száguld, olyan vadsággal és elementáris erővel, hogy a lélegzeted is eláll.
Embert próbáló szituáció, hiszen egy ezüsthátú hím hegyi gorilla nagyon félelmetes tud lenni.
Hiába tudod elméletileg, hogy nem szabad elfutnod, mert nincs esélyed, mégis megteszed, mert a menekülési ösztön erősebb, mint a bemagolt szabályrendszer. Mindenki más örült volna, hogy túléli ezt a dicstelen első találkozást az emberszabású főemlőssel, azonban volt egy lány, aki visszament, és egy életre együtt is maradt az ő szeretett gorilláival.
Dian Fossey egy érdekes és különleges személyiség volt, akinek élete és tragikus halála, vagyis meggyilkolása üvöltött a f... több»
Érdekes mozi! Egy film ténylegesen sokféleképpen lehet beteg.
Ez a kifejezés vonatkozhat egy alkotás humorvilágára, látványára, vagy éppen problémáira, gondolatiságaira, és még számos egyéb dologra is. A probléma általában akkor szokott jelentkezni, amikor az alkotók mindent alárendelnek a kissé morbid és groteszk vízióknak, ami legrosszabb esetben a történet vagy éppen a karakterábrázolás rovására megy.
Félig-meddig igaz ez a tétel a 2003-as Zsákutca című filmre is, ami nem egy világi darab, elég sok hibája van, de egy végletekig szórakoztató, elborult alkotás.
De mi is a látott sztori?
Az alapfelvetés szerint egy család hosszú autóutat tesz meg, hogy a már-már hagyománnyá vált karácsonyi vacsorát a k... több»
Jól sikerült, és ezt el is mondom! Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindig is kedveltem a horrorantológiákat, és az elmúlt években jól el is voltam látva – mint mindenki – velük. Legutóbb az A Christmas Horror Storyhoz volt szerencsém, de nem is olyan régen láttam a Tales of Halloweent, a The ABC-s of Death1-2-t, meg a V/H/S trilógiát is.
A V/H/S első és második részének alkotói most úgy döntöttek, hogy ezúttal szakítanak a tőlük idáig megszokott kézikamerás formátummal, és inkább egy „hagyományosabb” horrorantológiával kedveskednek a műfaj rajongóinak. Filmjük olyan (szerintem sikeres) történetfüzér lett, amelyben az egyes kisfilmek nem pusztán tematikailag (fő téma: a múltban elkövetett bűnök előli menekülés, az azokk... több»
Szerintem ez nem sikerült rosszul! A The Forest hatalmas hátrányból indult a szememben, hiszen Natalie Dormer személyében egy olyan Trónok harca-színésznő alakítja benne a főszereplőt, akit nem túlzottan kedvelek, ráadásul az előzetes alapján a film egy tükörsima ijesztgetős horrornak tűnt, aminek még az IMDb pontszáma és a kritikai visszhangja is eléggé elkeserítő. Lényegében csak a párom unszolására ugrottam neki a produkciónak, őt ugyanis valamilyen titokzatos okból megragadta a mozi trailere, pedig nem is horrorrajongó.
Erre mi történik?
Jókora pozitív csalódásban volt részem, ugyanis a The Forest egy kifejezetten hatásos és jól összerakott horrorfilmnek bizonyult a számomra (is).
A sztori pedig a következő:
A Sara ne... több»
Mia Goth nem a kedvencem! Ha azt mondom, hogy a The Survivalist egy posztapokaliptikus mű, bizonyára mindenkinek megjelenik egy sajátságos kép a fejében, amely azonban legkevésbé sem egy fesztiválkedvenc, már-már majdnem művészfilmes hagyományokra építő darabbal fog korrelálni.
Márpedig jelen esetben egy ilyen furcsaságról van szó:
Stephen Fingleton nem borzasztó világvégével, iszonyatos vadsággal egymás torkának eső torzszülöttekkel állt elő, hanem egy meglehetősen visszafogott, szótlan, mégis ütős alkotással.
Amelyben rengeteg hasonszőrű alkotásnál jobban megjelenik a műfaj esszenciája, de sajnos túlságosan lecsupaszítva történik meg ez.
Főszereplőnk (Martin McCann) egy konkrétan nem teljesen behatárolt, és tudv... több»
Kétségek között! Na oké, gyerünk!
Gondolkodtatok már azon, hogy mitől igazán félelmetes egy film?
A belezésektől, trancsírozástól, netán a jumpscare-ektől, vagy a patakokban folyó vértől? Esetleg vajon attól, hogy a képsorokat nézve kizökkenünk a komfortzónánkból, és kényelmetlenül érezzük magunkat?
Szerintem ahány ember, annyi válasz létezik a kérdésre, számomra azonban kiemelkedően azok a filmek a legfélelmetesebbek, amik az olyan hétköznapi emberek álarca mögött rejlő igazi világot mutatják meg, akik mellett nap mint nap ülünk a buszon, villamoson, vagy éppen elsétálunk mellettük az utcán. A Nyomtalanul pontosan egy ilyen film lett.
Jó a sztorija is:
Saskia (Johanna ter Steege)és Rex ( Gene Bervoets ) e... több»
Mert akkor a nők nők, és a férfiak férfiak voltak Az amcsik azért nem kispályáznak, ha már szembe akarnak nézni a saját történelmükkel, naná, hogy abszolút hollywoodi módon oldják meg a feladatot, iszonyat látványosan állítanak emléket saját maguknak, ahogy szoktak.
A saját korában az egyik legmonumentálisabb alkotás volt A vadnyugat hőskora, amelyben egy család történetén keresztül ismerkedhetünk meg azzal az érdekes folyamattal, ahogyan az általunk civilizáltnak hívott világ megzabolázta úgymond a vadont, az indiánokat, vívott egy polgárháborút, majd megtanult békében élni egymással.
Mindezt pontosan úgy prezentálták nekünk, ahogyan azt a westernfilmeken edződött szemünk elképzelte: indiánroham, vágtázó bölénycsorda, pisztolyhősök, akci... több»
Irány a Pokol! Ismét David Cronenberg után szabadon.
Jönnek a törökök!
Igazán ritkán találkozom török horrorfilmekkel, így aztán hamarjában rávetettem magam az oszmánok Baskin című kifejezetten borzongató alkotására.
Most, a mozi megtekintése után annyit bizton állíthatok, hogy egy valóban egyedi ízű, abszolút nem mindennapi élményben volt részem, viszont már az is biztos, hogy ez a film nem fog bekerülni a kedvenceim örökös ranglistájára, hiszen nem egy mindennap nézhető alkotás.
Azt egyből le is szögezhetem, hogy a produkciónak nem a történet a fő erőssége.
A gore és a splatter, a hentelős részek sokkal hangsúlyosabban szerepelnek és ütnek hatalmasat.
A rövid, de igencsak félelmetes felvezetés után... több»
Nem rossz, nem rossz, de David Cronenberg valahogy mégis más szint! David Cronenberg után szabadon.
A Bite című friss indie horror kapcsán egyből a Contracted című, Eric England által elkövetett hasonszőrű alkotásra asszociáltam, és ezzel a megérzéssel azt hiszem, nem is lőttem nagyon mellé.
A két film között feltűnő a hasonlóság: mindkettő egy esendő női karaktert állít a történet középpontjába, aki egyszeri „szabados” magatartásának köszönhetően különös betegséget kap el.
A betegségről persze mindkét esetben kiderül, hogy egészen horrorisztikus következményei vannak a főszereplő fiatal hölgy testi-lelki-szellemi állapotára nézve, valamint az is teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a hősnő környezetében lévők sincsenek biztonságban.
Sőt.
A Bite esetében ... több»
Nekem nem túl meggyőző! De kinek a pap, kinek a papné? A fene se gondolta volna, hogy Mike Flanagan rendező (Oculus, Absentia) ugyanabban az évben két nagyszerű filmmel is megörvendeztet bennünket.
Ebben a filmben a Kate Bosworth és Thomas Jane által alakított házaspár Sean nevű gyermeke egy sajnálatos baleset következtében elhalálozik.
Hogy a gyermek hiányát pótolják, a pár befogad egy Cody nevű kisfiút (Jacob Tremblay – A szoba), akinek az álmai csodálatos módon valóra válnak. De mi történik akkor, ha Codynak rémálmai lesznek? A film hosszabban ezt próbálja boncolgatni.
A Before I Wake-nek az a hatalmas tragédiája, hogy horrorfilmnek próbálják eladni.
Az előzetes egy megkérdőjelezhető minőségű számítógépes trükkökkel és sablonos jump/scare... több»
Csapd le, még mozog! Volt már olyan, hogy egy film alapvetően szimpatikus és szerethető volt a számotokra, de bizonyos részei, vagy jelenetei egyszerűen annyira rosszul lettek megcsinálva, hogy nem mertétek őszintén és jó szívvel ajánlani az ismerőseiteknek?
Na, a Gyilkos mulatság című kisköltségvetésű amerikai horror pont egy ilyen film.
Jeremy Saulnier (Blue Ruin) első egészestés rendezése eredeti és érdekes koncepcióval rendelkezik, ráadásul kellemesen retró-vonalú megközelítéssel és ironikus fekete humorral dolgozik, ám sajnos olyan komoly és idegesítő gyengeségei vannak, amelyek felett egyszerűen nem lehet elsiklani.
A történet kifejezetten nem túl eredeti, de legalább jó sok lehetőséget hordoz magában.
... több»
Az erdő, és a lélek nem mindig csendes hely. Nincs sokkal több veszélyesebb, mint egy önérzetében sértett nőnél. Mindent meg fog tenni, hogy visszakapja azt a férfit, aki eltaszította magától, és eleméssze azt az asszonyt, aki miatt megesett vele ez a hatalmas csúfság, és nem fogja érdekelni, mi az ára.
Az sem, ha emberéletekkel játszik, mert a szenvedélynél nincs pusztítóbb erő ezen a sártekén.
A férfi alá fogja becsülni a nőt, azt hiszi, ő az igazi ura az eseményeknek, és ez a tévedése végzetes lesz mindannyiuk számára. Majd mindennapos eset, csak a tét más az Arthur Miller színdarabjából készült filmben, amelyben a szimpla szerelmi háromszög történet teljesen becsületes emberek életét követeli, amikor elszabadulnak az indulatok Sa... több»
Bronson az igazi indián hős! Kevés olyan színészt tudnék mondani manapság, akinek volt olyan súlya a filmvásznon, hogy gyakorlatilag egyetlen szó nélkül, pusztán a jelenlétével emlékezetes alakítást tudott nyújtani.
Charles Bronson ilyen volt. Egy olyan férfitípust testesített meg, amely ma már divatjamúltnak minősül, pedig higgyük el, nagyon is hiányoznak ezek a fajta emberek a filmvászonról.
Rengeteg filmjét láttam már az évek során Bronsonnak, westernfüggőként nyilván csakis a Volt egyszer egy Vadnyugat lehet a hatalmas kedvencem tőle, de erről az alkotásról is szép emlékeket őrzök, hiszen már számtalanszor láttam, éppen ezért kicsit félve újráztam sok év után.
Nos, nem kellett nagyot csalódnom, nem rossz film ez,... több»
Zombuljunk egyet Busan után! Utólag már teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a Train to Busan egyik legfőbb erénye az volt, hogy a zombi apokalipszis kitörésének káoszát a bambuló utasok mögött felvillanó képekbe száműzte, ahogyan címadó expressze kihajtott a szöuli pályaudvarról.
A Szöul, végállomásban pedig erre a helyszínre, illetve a cím ellenére inkább a szöuli utcákra térünk vissza másfél óra erejéig, hogy kiderüljön, mi zajlott le a busani vonat végzetes útját megelőző éjszaka. Spoiler:
Éppen ugyanaz, mint bármelyik másik zombifilmben, csak más-más helyszíneken.
A rövid bevezetés után ugyanis gyakorlatilag két szálon követhetjük az eseményeket: Hye-Sun, a prostitúcióból menekülő lány, illetve az őt kétségbe eset... több»
Az Ördöglovas, aki még echte magyar volt! Gróf Sándor Móric, az Ördöglovas.
A magyar arisztokrata, akit csak a lovak és a kalandok érdekeltek, az őrültségig bátor volt, lovas bravúrjaitól visszhangzott anno egykoron az összes főrangú és közrendű pletyka.
A gróf egészen édesapja halálig, 17 éves koráig a lovak közelébe sem mehetett, azután behozott mindent. Soha nem arról volt híres, hogy kifinomultan művelte volna a lovaglás nemes tudományát, ő inkább vakmerő volt, félelmet nem ismerő, ráadásul adrenalinfüggő is, és olyannyira nem érdekelte a politika, hogy magyar arisztokrata létére Metternich herceg lányát vette feleségül, aki akkor szeretett bele halálosan, amikor a gróf átugratott a hintója felett.
A romantikus hős élete sajn... több»
A zene mindenkié! Vagy nem? A filmgyártás és a televíziós műsorkészítés legeladhatóbb produkciói jelenleg az animációs filmek, illetve a tehetségkutató műsorok, mindkét kategóriában nagyítóval kell keresnünk a hatalmas bukásokat, és ha valaki olyan jó marketinges, mint a mai napig a Gru (és minyonjai) sikeréből élő stúdió. akkor rögtön adódik a kettő kellemes, és hasznos kombinációja.
Legalábbis cinikusan így lehetne megközelíteni legújabb produkciójuk születését, de az Énekelj! tényleg csak egy másfél órás, animált ikszfaktor:
A Buster Moon nevezetű koala haldokló és vergődő színháza fellendítése érdekében kitalálja, hogy egy zenés tehetségkutatót rendez, amire rögtön egy seregnyi állat jelentkezik.
Akiknek termész... több»
Üsd vágd a kontyosát! „Mi a csudát csinál ennyi ideig? Fürödik.”
Hangozik el ez a zseniális mondat a filmben, többek között.
A koppányi aga testamentuma nem több, mint egy kalandfilm, de annak nagyon jó. Igazi és hamisítatlan magyar virtus a végeken, akció, kaland, szerelem, mindez színészóriások felvezetésében, akik halálosan komolyan vették nem is oly könnyed szerepeiket, és ezáltal felejthetetlen jelenetekkel ajándékoztak meg bennünket.
Az abszolút kedvenc máig az a mondat, amelyet Szirtes Ádám és a nagyon fiatal Bodrogi Gyula követett el, utánozhatatlan arckifejezéssel.
De estig tudnám sorolni a jobbnál jobb poénokat, amelyeken ezredjére is nagyon jól szórakoztam, annak ellenére, hogy természetesen már régen... több»
46 Visions (2015)
A Visions című 2015-ös évi misztikus thriller-horror arra példa, hogyan lehet egy egyszeri, jól átgondolt, viszonylag eredeti alapötletre ügyesen felhúzni egy egész filmet. Előrebocsátom, hogy ez a produkció nem fogja szerintem megváltani a világot, de gondolom, hogy nem is akarja. Egy korrekt, egyszeri megtekintésre kiválóan alkalmas, kellemesen borzongató alkotás kíván lenni, és ez többé-kevésbé össze is jön neki. Gyorsan ugorjunk is a történetre. Eveleigh nevű főhősnőnk (Isla Fisher) karambolozik, amit nagy traumaként él meg, főként abból kifolyólag, hogy a balesetben egy másik, számára ismeretlen hölgy is megsérül, ráadásul a hölgy kisbabája meghal. Egy évvel az eset után Eve teherbe ... több»