Ennyi, és nem több! Sajnos az történt, ami rengeteg filmmel.
Befejezetlen maradt, és sajnos kihagyta azokat az úgynevezett „ziccereket”, amiket ki lehetett volna használnia a készítőknek.
A végeredmény?
Felemás kis mozi, ami néhol jobban, néhol igen gyengén muzsikált.
De nézzük, mi is a sztori!
Sarah Walker (Alexandra Essoe) egy fiatal, csinos huszonéves lány, aki sokakkal egyetemben azzal az álommal érkezett a pompás Los Angelesbe, hogy híres színésznő lesz belőle.
És persze ő is úgy jár, mint rengetegen.
Egy béna és koszos gyorsétteremben dolgozik, miközben unalmas, és sikertelen meghallgatásokra jár.
Baráti körét is ugyanilyen, az álmaikban élő, semmirekellő fiatalok teszik ki, azonban egyik pillanat... több»
Három csillag a zombik miatt! De csakis! Végül is…
Láttam már sokkal rosszabbat is.
A spanyolok zsigeri found footage horrorjának negyedik etapja pontosan olyan, mint amilyennek egy nagynevű horrorsorozat negyedik részét tippelnénk.
A meglepetés varázsát már régen elvesztette, jórészt csak az elvárások után szalad, és már nem is erőlködik azon, hogy valami újat mutasson. Röviden: kissé felesleges rókabőr.
A film a történet fonalát a második rész végénél kapja fel, de kapunk jó néhány utalást a harmadik rész („az esküvő”) eseményeire is.
A mozi kezdetén tanúi lehetünk, ahogy az első-második REC filmből megismert riporternőt, Ángelát sikerül kimenekíteni a „sátáni” zombivírussal sújtott, öregecske társasházból.
Ezután egy katon... több»
Segítség, változom! Hogyan is fogalmazzak?
Kissé hasonló a Farkasvér (Vérszomj) című filmhez, csak máshonnan közelít, és másfajta eszközökkel.
A dán When Animals Dream (Når dyrene drømmer) ugyanis mind témájában, mind szimbólumrendszerében erősen rokonítható Brigitte és Ginger érdekes történetével, nem éppen mellékesen a két mű hatásmechanizmusa is igen hasonló.
Csak amíg a kanadai film (bár a vége nem jó) számomra a mai napig érdekes élményt nyújt, addig a dán alkotás kissé ódivatúnak, komótosnak, mondhatni „északi módra” zordnak hat mellette. (Bár jómagam ezt preferálom.) Mondjuk van, aki pont ezt a rideg attitűdöt kedveli, ízlések és pofonok ugyebár.
A történet ebben a filmben is a nővé érés folyamatát r... több»
Mert az északiak tudnak valamit A skandináv filmgyártás lassan, de azért biztosan kezd bekúszni a világelit szűk körébe, hisz az északról érkezett filmek legtöbbje nem csupán profi külcsínnel és hangulattal van felruházva, de a hamisíthatatlan skandináv életérzés is ott honol mindegyik mozgóképes jelenetei mögött.
Az Éjsötét játszma című alkotás azonban jóval több szempontból is egyedinek minősíthető, hisz a már „megszokott” krimielemek helyett sokkal inkább a gengszterfilmek zsánerelemeiből építkezik, az összkép pedig leginkább egy nagyon divatos hollywoodi történetre emlékezteti a nézőt. Annak persze minden pozitív és negatív velejárójával.
Stebbi (Þór Kristjánsson) egy átbulizott éjszaka során óriási galibába kerül: i... több»
Hihetetlen, de nekem tetszett! Na jó, nem úgy, de mégis… Batman az Batman, bárki bármit mond.
Val Kilmer pedig Val Kilmer.
És mégis kellett egy kicsit gondolkodnom azon, hogy ki is játszotta a szuperhőst Jim Carrey Rébusza mellett.
Ezzel el is mondtam az előzetes véleményemet a filmről, viszont megvolt az az előnye, hogy nagyon kevés képkocka volt ismerős belőle, így nyugodtan mondhatom, hogy kíváncsian újráztam ismételten, jó 15 év elteltével.
Nos, a helyzet változatlan: ez egy tökéletesen felejthető, eléggé átlagos szuperhős mozi, amelynek annyi köze van Tim Burton Batmanjéhez, mint nekem a Hello Kitty-fansághoz. És Joel Schumacher még csak elindította a lejtőn a franchise-t, ez még közel sem a mélypont volt.
Gotham Cityben soha sincs béke ... több»
Mihály és Lucifer cicaharca! Éppen most fejeztem be a fent említett filmet, és igencsak vegyes érzelmek dúlnak bennem.
Na nézzük csak Nathan Frankowski filmjét kissé szakmai szemmel!
De előbb gyorsan a sztori.
Adva van egy sátáni szekta, tele megvezetett emberekkel és két démoni vezetővel.
Egy orvos-genetikus, aki a torinói lepelből visszanyert DNS-t beülteti egy arra „érdemes” nőbe, aki történetesen Laura, egy történész (Alice Orr-Ewing), akit elrabolnak, hiába próbálja őt megmenteni maga Mihály arkangyal, aki a halott pap, Michael atya (milyen vicces) bőrébe bújva keresi (Joe Doyle) a nőt.
Segítségére van ebben Vincini kardinális (James Faulkner), akit az egyház kitagadott kötelékéből.
A magzat Laura testében gyo... több»
Egy véres szomszédság Spanyolország horrorban már hosszú-hosszú évek óta erősnek számít, elég csak a REC filmekre, vagy mondjuk a Los ojos de Julia című műea gondolni még 2010-ből.
Ennek megfelelően komoly elvárásokkal ültem neki a már 2014-es gyártású Musarañas (Shrew's Nest) című mozinak is. Jelentem, a spanyolokban ezúttal sem kellett csalódnom, sőt mi több, az egyik legjobb horrorfilmet ismerhettem meg ebben az alkotásban, amit mostanság láttam.
Mit is láttam?
Az 1950-es évek Spanyolországában járunk, egy átlagos madridi társasház viszonylag tágas, és kissé lepukkant lakásában.
Két testvér, az idősebb Monste (Macarena Gómez) és az éppen 18. életévét betöltő La Niña (Nadia de Santiago) lakik itt.
Monste a... több»
Valódi érzelmek Legnehezebb dolga ennél a filmnél egy kritikusnak minden bizonnyal a film mindenkori besorolásával lesz, ugyanis alapvetően ennél a műnél nem könnyű megmondani, hogy Justin Benson alkotása valójában egy horror, netalán egy fantasy, esetleg egy romantikus film, vagy éppen valami ezeket is egy teljesen új kategóriába emelő egyveleg.
Szívesen mondanám, hogy sikerült ez a bravúr, de az Újjászületés első és utolsó egyértelmű pozitívuma számomra csak annyi, hogy nagyon különleges.
De ugorjunk egy hatalmas fejest a sztoriba.
Evan (Lou Taylor Pucci) gyakorlatilag néhány nap alatt veszíti el szeretett édesanyját, aki miatt kezdődő karrierjét is feladta, ráadásként a jó állását, és még a rendőrségg... több»
Mert vámpírnak lenni trendi! Iráni vámpír-művészfilm.
Érdekes, és izgalmas koncepció.
Lehet, hogy ezt még emészteni kell egy kicsit, de nem csoda, hogy egy ilyen elborult alapötlet egyből megragadta a figyelmemet, a film eddigi hatalmas fesztiválsikereiből kiindulva pedig még sokakét is.
Csak éppen a produkció nem annyira iráni, nem annyira a vámpírokról szól (művészfilmnek művészfilm), és alapvetően a minősége kapcsán is így vagyok: jó is, meg nem is.
De mit is tettek elénk az irániak?
Az elhagyatott Bad Cityben él Arash (Arash Marandi), aki teljesen egyedül próbálja meg eltartani drogos édesapját (Marshall Manesh), de még így is komoly tartozásaik vannak a drogdílere (Dominic Rains) felé.
Azonban a következő éjsz... több»
Egy gyilkos agyával Style over substance, azaz stílus a tartalom felett, szoktuk volt mondani azokra az alkotásokra, amelyeknek pazar képi világuk, atmoszférájuk, belső energiájuk van, de történetileg messze nem tudnak felérni az előbb felsoroltakhoz.
A The Signal alapvetően nem tartozna ezek közé, mégis alapvetően végig azt éreztem, sokszor akaratlanul is azt éri el, hogy ne arra figyeljünk, mit mond, hanem arra, ahogyan mondja.
Hacsak ez nem egy trükk, avagy – a film témájából adódóan – egy minden mást kizáró idegesítő zaj a tévéből.
Remélem nem.
Nézzük a sztorit!
Egy titokzatos és különös jel árasztja el a tévéadást, a rádiót és a telefonvonalakat is, majd utólag kiderül, hogy komoly hatással van az emb... több»
Feléled a vadnyugat, de legalább éledezik Ínséges idők ezek azon emberek számára, akik igazándiból odavannak a westernért.
Bár a felszín alá leásva azért lehet találni olyan alkotásokat, amelyek fenntartják a műfaj folytonosságát, de általában egyikük sem volt több egy minőségi utánérzésnél. A Slow West 2015-ös Sundance-győzelme kapcsán kezdték el rebesgetni, hogy talán változás állhat be ebben a trendben, és ha John Maclean filmje a műfaj nem is támasztja fel, sikeresen lehel belé új életet, ebben is reménykednek a rajongók.
Röviden, mit is láthatunk?
A 16 éves Jay (Kodi Smit-McPhee) szerelmét követve utazik a Vadnyugatra egyenesen a hűvös Skóciából. Egy indiántábor lemészárlását követő káoszban csapódik hozzá a titokzatos Silas ... több»
Egy komor, lélekromboló történet A Devoured című, kifejezetten tetszetős horrorfilmet álláspontom szerint néhány magyar ember azért fogja a szívébe zárni, mert a főszereplője egyértelműen párhuzamba állítható azokkal a gyökereiktől elszakadt, külföldre szakadt vagy költözött magyarokkal, akik a tőlünk nyugatra eső országokban igyekeznek boldogulni és pénzt gyűjteni.
A film hősnője, a mexikói vendégmunkás Lourdes ( Marta Milans ) azért dolgozik éjt nappallá téve a hatalmas és kegyetlen Egyesült Államokban, hogy az otthon maradt beteg gyermeke kezeléséhez elegendő pénzt tudjon összegyűjteni.
Sajnos az egészségügyi beavatkozáshoz annyira sok pénz kell, amennyi csak hosszú-hosszú hónapok alatt gyűlik össze.
Ha nem lenne még e... több»
Elköszönni emberi módon Hogy hogyan megyünk el ebből a világból?
Mindenki tisztán, és szépen szeretne.
Bár ilyen egyszerű lenne.
Amíg a halhatatlanság ideje egyszer el nem jön, akkor bizonyos tekintetben valószínűleg állandó témát fog szolgáltatni a halál.
Van, aki fél tőle, van, aki feszengve beszél róla, van, aki oldottabbra próbálja venni a figurát, de olyanok is akadnak, akik ezeket ötvözik, és alkalomadtán még filmet is forgatnak róla.
Így tett Bille August is, aki a megtévesztő magyar cím ellenére nem egy nyálas romantikus ömlengést tett le az asztalra, hanem egy kőkeményen érzelmes, helyenként nagyon megindító családi drámát.
A film meglehetősen bizarr alapfelállással operál:
Adott egy kedves, idős hö... több»
Eli Roth és az útkeresés The Clown 2014.
Az egyik véglet, számomra egy zseniális film, és a…
Knock, Knock 2015.
Egy rettenet.
Eli Roth – akit bizonyos körök a horror fenegyerekének szoktak kikiáltani – az én szememben még nem teljesen bizonyította az igazi rendezői rátermettségét. Az igencsak félresikerült Knock-Knockban tapasztalhattam meg, hogy emberünk nem mindig tudja, hogy mit is akar csinálni.
Anno a hírhedt Motel-filmektől sem voltam elájulva, bár azok exploitation-jellegű merészsége és vérbő kegyetlensége szimpatikus vonás volt számomra. Első igazi filmje, a Kabinláz szintén nem volt egy rossz mozi, de emlékezetes momentumai ellenére sem vált kifejezett kedvencemmé. Ami talán a legütősebb filmje volt, a... több»
Tisztelgés az 1980-as évek előtt A filmet eredetileg a 2009-es amerikai After Dark Horrorfesten mutatták be a nagy közönség előtt.
Maga az alkotás története egyáltalán nem lett túlbonyolítva. Egy fiatalokból álló társaság valahol a világ végén autóbalesetet szenved, majd a rossz sorsuk egy igencsak elhagyatott kórházba vezeti őket, ahol a személyzet „kissé” nagyon gyanús. Ezután – soha nem találnátok ki – fogyni kezdenek a szereplőink.
Persze ettől a filmtől senki ne számítson forradalmi újdonságokra vagy falakat döntögető eredetiségre, itt bizony egy régimódi, nagyon alacsony költségvetésű exploitationről van szó, ami kizárólag az alantas és bűnös vágyak kihasználásáról szól.
Az egész produkcióról hihetetlenül süt a más... több»
Megtekintése csak nyugodt lélekkel ajánlott! Van egy hatalmas gondom a gyerekeket gyilkosként és gonosztevőként beállító, kegyetlen filmekkel.
Baromi nehezemre esik felfüggesztenem a kétkedést magamban, amikor azt látom, hogy 7-13 éves kölykök terrorizálnak/kínoznak/ölnek meg felnőtt embereket.
Kényelmetlenül feszengeni kezdek a székben, és nagyon határozottan viszket a tenyerem. Egyre inkább hatalmába kerít az érzés: én bizony egy jókora pofonnal azonnal véget vetnék egy ilyen kis gonosztevő pályafutásának.
Ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor a természetfeletti is bejátszik a képletbe (pl. Elátkozottak faluja), hiszen, ha egy kölyök az akaraterejével ölni tud, akkor én sem szólok egy árva szót sem. De olyankor, amikor az adott... több»
Na végre! Itt van Cronenberg öröksége! A nemi betegség nagyon rossz dolog: kínos, fájdalmas, ijesztő.
Egy nem kívánatos terhesség is szörnyű élethelyzeteket eredményezhet, ami, valljuk be, megváltoztathatja az életünket.
Mindezek mellett ott van a HIV vírus is: közismert, hogy a nemi úton (is) terjedő AIDS mind a mai napig gyógyíthatatlan betegségnek számít.
Ezek a bajok azonban megelőzhetőek, ha körültekintően választjuk meg a leendő szexuális partnereinket, és mindig megfelelő figyelmet fordítunk a védekezésre.
A Contracted című body-horror főszereplőnője, az éppen leszbikus korszakát élő Samantha (Najarra Townsend) egy házibulin bizony nem tartja be ezeket a szabályokat, emiatt bizony iszonyatos és rettenetes árat kell fiz... több»
King mester ezt vajon megtapsolná? Nem annyira régi élmény.
Halloween eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza, igaz, nem errefelé.
Mostanában itt Magyarországon az amerikaiaktól átvett, „trick or treat”-et mondós, illetve beöltözős verziója igencsak kezd meghonosodni, és akármennyire is nem tetszik ez sokaknak, tulajdonképpen ártalmatlan kis ünnep ez, amelyben igazán szórakoztató és kedves lehetőségek rejlenek.
Én magam nem vagyok ellene, amíg nem veszik túl komolyan, már csak azért sem, mert októberben így mindig jön egy kisebb csokornyi különböző minőségű horrorfilm, amely igyekszik meglovagolni a jeles nap okozta fokozott igényt némi borzongásra, igényt tartva a mozilátogató közönség némi apró pénzére is.
A Tales of Hal... több»
Kellemes borzongás David Cronenberg után (szabadon) harmadjára.
Az én szememben egyszeri, de mégis szerethető fellángolásnak tűnt a 2013-as Contracted című, kis költségvetésű testhorror, mivel azonban egyedi ízekkel rendelkezett, és viszonylag és nagyjából sikeresnek is bizonyult (underground körökben), hamar meg is érkezett hozzá a méltó folytatás. Alapvetően szkeptikusan álltam ehhez a tényhez, aztán az előzetes alapján fellelkesültem, most pedig, a kész mű megtekintése után az egyik szemem sír, a másik meg ebből kifolyólag nevet.
A folytatás pontosan ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első rész abbahagyta. Az első felvonás ellentmondásos női főhőse, Sam tragikus körülmények között elhunyt, de még e... több»
Most akkor mi van? Az már most biztos, hogy 2015-ös év egyik legalulértékeltebb horrorfilmje az emberek szemében Bruce McDonald kanadai rendező Hellions című alkotása lesz.
Az IMDB-n jelenleg 4,2 ponton tanyázó, a RottenTomatoes-on pedig 35%-on álló horrort a kritikusok az interneten szinte mindenhol a földbe döngölték, és utána fanyalogva a sarokba hajították.
Nem tudom, mi lehet ennek a hátterében.
Talán mindenki McDonald hihetetlenül intelligens Pontypool (2008) című filmjéhez viszonyította az alkotást, mindenesetre úgy tűnik, hogy nekem itt, Magyarországon, és ezen a platformon kell igazságot szolgáltatnom a film alkotóinak.
A Hellions ugyanis – írd és mondd – egy meglehetősen jó (művész)horror.
A tö... több»
58 Tiszta tekintet (2014)
Sajnos az történt, ami rengeteg filmmel. Befejezetlen maradt, és sajnos kihagyta azokat az úgynevezett „ziccereket”, amiket ki lehetett volna használnia a készítőknek. A végeredmény? Felemás kis mozi, ami néhol jobban, néhol igen gyengén muzsikált. De nézzük, mi is a sztori! Sarah Walker (Alexandra Essoe) egy fiatal, csinos huszonéves lány, aki sokakkal egyetemben azzal az álommal érkezett a pompás Los Angelesbe, hogy híres színésznő lesz belőle. És persze ő is úgy jár, mint rengetegen. Egy béna és koszos gyorsétteremben dolgozik, miközben unalmas, és sikertelen meghallgatásokra jár. Baráti körét is ugyanilyen, az álmaikban élő, semmirekellő fiatalok teszik ki, azonban egyik pillanat... több»