Teljesen felesleges itt lenni Legalább Ryan Little a szemrevaló „eyecandyket” belepakolta a filmbe.
Úgymint Samantha (Corri English), Hailey (Sandra McCoy), Candice (Alice Greczyn) és Megan (Lauren McKnight).
A többi?
Lássuk!
De előtte van egy pompás ötletem.
Mit szólnátok, ha azt mondanám nagy hirtelen, hogy hagyjuk itt a fenébe a többieket a házibulin, és inkább menjünk el megnézni a közelben lévő félelmetes „theme ghost parkot”, ugyanis egészen véletlenül van egy kulcsom hozz?.
Benne lennétek ebben a vicces kis mókában?
Hát hogyne, csak így buli a buli.
Arra a furcsa kis „halálisten szoborra pedig ügyet se vessetek ott a nyitott ládában, ki tudja, honnan érkezett ide, de biztos teljesen ártalmatlan…
Vagy telj... több»
Teljesen átlagos Tony Krantz jól elindította a filmet.
De nem volt kézben teljesen.
Persze, járjunk utána, miről is beszélek?
A negyvenedik születésnapját ünneplő családapával, George Grievesszel (Thomas Cavanagh) majd mindenki rémálma történik meg.
Befekszik nagy nehezen a kórházba egy altatásban végzett, teljesen rutin beavatkozásra, és amikor felébred, kiderül, hogy a műtét csúnyán félrement – pluszban még gyorsan kiderül, hogy bizony ez még csak a kezdete annak a pokolnak, ami hősünkre vár.
A Sublime – Kórház a pokolban azért érdemel egy pár szót, hiszen egy kifejezetten izgalmas, érdekfeszítő horror, ami egy olyan helyzetet vesz alapul, ami akár velünk is megtörténhet.
A Sublime egy átlagos fickó,... több»
Néha-néha Guy Pigden megírta, és utána meg is rendezte, most már azt állítom, nagy-nagy örömömre.
Miről is beszélek?
Szinte érthetetlen, hogy csak most került elém ez a hihetetlenül szórakoztató új-zélandi horror-vígjáték, pedig már majd tíz éves.
Méghozzá egy olyan országból, amely a Hullajó, az Ízlésficam és A bárányok harapnak című fergeteges mozikat adta a világnak.
A szinte teljesen ismeretlen Guy Pigden profi technikai háttérrel és morbid, groteszk tréfákkal operáló, garantáltan vicces és komolytalan szórakoztatást biztosító produkciójában éppen egy zombis filmet forgató stáb találja magát szemben egy valódi élőhalott-járvánnyal, nem kis bonyodalmat okozva ezzel hőseinknek.
De mi is a sztor... több»
Erős közepes, de semmi több Ugorjunk neki, mondta J. Lee Thompson.
De hogyan?
Kérdezték tőle, ha nincs rá megfelelő pénz.
Hát így.
Ami a posztapokaliptikus széria kritikai visszhangját illeti, már a negyedik résznél is nagyon rezgett a léc, mégis annyiból volt értelme elkészíteni ezt az alacsony költségvetésű folytatást, hogy megmutassák, a jövő tényleg nincs kőbe vésve, és ha nagyon akarjuk, simán lehet változtatni rajta – ezzel pedig akár egy teljesen új, alternatív idővonal is kezdetét veheti.
A negyedik rész végén Cornelius vezetésével (egyfajta újszerű majomforradalom keretében) felszabadították magukat a rabszolgaként kezelt emberszabásúak, és az utolsó képkockákban nem várt „emberiességet” tanúsítottak, ami... több»
Vártam a minőségi fejlődést Ténylegesen vártam, hogy a negyedik epizód valamivel többet mutasson, mint a harmadik, ami azért elég nagy csalódás volt.
J. Lee Thompson azért egy „fogyaszthatóbb” művet rakott le elénk.
Mi is a folytatás?
Ahogy már a posztapokaliptikus széria harmadik (a Földön játszódó) része, ez sem okoz túlontúl izgalmas perceket, inkább csak a történet kontinuitása szempontjából lesz fontos epizód, melyben a jövőből érkező, beszélő majompár utódja felszabadítja társait, vagyis leteszi a későbbi Majmok bolygójának egyik legfontosabb alappillérét.
Miért is?
Az előző rész végén ugyan rútul megölték Corneliust és Zirát, viszont fiúkat egy Armando nevű fazon vándorcirkuszában sikeresen elbújtatták.
Tö... több»
Tűrhető és nézhető, de kedvenc sohasem lesz Charlton Heston anno csak úgy volt hajlandó elvállalni A majmok bolygója folytatását, ha az a sorozat utolsó része is lesz egyben.
Az is lett, mármint az ő számára, hiszen az újabb folytatást még a Föld totális megsemmisülése sem tudta megakadályozni.
Hiszen, mint tudjuk „Hollywoodban-trutyivúdban” az anyagi haszon még a mindent elsöprő és kitörlő armageddont is felülírja.
Így alig egy évvel az után, hogy Charlton Heston felrobbantotta a bolygót, máris a mozikba került a sorozat talán legfurcsább, A menekülés alcímmel ellátott epizódja, amely egyben A majmok bolygója előzményeit elmesélő trilógia kezdete is.
Na tessék!
Nade mégis hogy lehet folytatni egy olyan sorozatot, amelyben egysze... több»
Ezt odatették rendesen! Akiva Goldsman tökéletesen megoldotta a feladatot, örömet szerezve ennél fogva a film nézőinek.
Az amcsik összeszedték magukat, és ennek szerencsére „mi ittuk meg a levét”.
Elmagyarázom röviden és tömören.
Persze elöljáróban hozzátartozik, hogy ehhez kellett Antonio Riestra kamerakezelése és Nathan Whitehead zenei aláfestése.
Idén viszont mind a Spanyolországból érkező Veronica, mind pedig jelen cikkünk témája, a Stephanie nagyon-nagyon izgalmasra és szórakoztatóra sikeredett.
Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.
Már a film eleje is valami egészen elképesztően brutálisra sikerült.
A kilenc-tíz év körüli Stephanie (Shree Crooks) mindennapjait követhetjük figyelemmel, aki látsz... több»
Egy klasszikus a 90-es évek elejéről William Friedkin.
Most soroljam a filmjeit?
Oké.
Csak úgy szőrmentén.
Francia kapcsolat (1971), Az ördögűző (1973), A félelem ára (1977), Sátáni megszállottság (1988), Tizenkét dühös ember (1997), Veszett vad (2003) stb. stb.
De vissza jelen filmünkhöz.
Hiszen mindannyiunkban ott a félsz, amikor kisbabánkat egy teljesen idegen ember kezébe adjuk, hogy egy számunkra ismeretlen dadus vigyázzon rá egész nap, amikor éppen nem vagyunk otthon.
William Friedkin természetfeletti-misztikus horrorjában az imént vázolt sztereotípiát erősíti fel, melyben az újszülött gyermekre felügyelő fiatal és gyönyörű hölgy egy egészen sajátos és félelmetes kapcsolatot ápol az erdő fáival és állatvilágával.
... több»
Egy korrekt kis mozi 79-ből Fred Walton, Dana Kaproff és Donald Peterman filmje.
Az Ismeretlen hívás (When a Stranger Calls) azok közé a ’70-es évekbeli horrorfilmek közé tartozik, melyeket elfedett a jótékony feledéssel járó homály és a rárakódott vastag por.
Pedig nem annyira rossz mozi.
Ám valaki mégis leemelte a polcról, aminek köszönhetően elkészült 2006-os remake-filmje, ami végül elvette a film minden megmaradt dicsőségét.
A történet pofonegyszerű és mégis érdekes:
Egy középiskolás diáklány bébiszitterként dolgozik egy jómódú család házában. Igazából túl sok dolga nincs, a gyerekeket a szülők lefektették aludni, így inkább nem is zavarja őket.
Az este folyamán állandóan csörög a telefon.
A hívások egy rész... több»
Na, megint egy found footage Michael David Pate lázálma létre jött.
Szerencsére még mindig vannak olyan lezárt, eldugott, nem használt épületek, ahova a bátor és vagánykodó fiatalok teljesen titokban be tudnak törni, és mi, kissé naiv nézők néha még izgulhatunk is értük, hogy a végére megmeneküljenek. Legalábbis nagyon reméljük, hogy néhányan.
Történetünkben néhány rendkívüli önbizalommal megáldott Tik-Tok-arc szökik be egy rég elfeledettnek tűnő szanatóriumba, ahol annak idején tuberkulózisos betegeket ápoltak, nem nagy sikerrel.
Betty (Nilam Farooq), Emma (Lisa-Marie Koroll), Marnie (Sonja Gerhardt), Theo (Tim Oliver Schultz), Charlie (Emilio Sakraya), Chris (Davis Schulz) és Finn (Timmi Trinks).
A csajokról egybő... több»
Ez így közepes, vagy egy kicsikét jobb! Oké.
A Cornetto-trilógiától lemarad, de szerintem így sem lehet rá panasz.
Nem az az évente többször nézős, de elviselhetően kimunkált, bár néha mégis kissé lapos.
A Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead), a Vaskabátok (Hot Fuzz) és a Világvége (The World’s End) sokunk által kedvelt színészei, Simon Pegg és Nick Frost egy újabb horror-vígjátékkal próbálnak szórakoztatni minket a fenti filmek stílusában.
A Slaughterhouse Rulez egy félreeső, jeles brit iskola diákjainak egy kifejezetten kellemetlen napját mutatja be, amikor egy közeli, félresikerült talajfúrás emberevő szörnyeket szabadít a gyerekekre.
Gore, dramedy és az ifjúsági filmek (pl. Harry Potter) műfajának a kifigurázása – ez... több»
Ötből a nagy semmi Nézzük csak meg az adatlapot!
Dráma, horror, vígjáték, thriller, misztikus.
Gratulálok!
Hát hiszen egyik sem!
Mockumentary és found footage.
Oké, véletlenül bekerült a horror, ezt még elviselem.
Értelmét nem látom, hogy hülyeségeket irkáljunk az adatlapra, mert így teljesen megtévesztő.
Oké, nézzük inkább magát a filmet.
„Show, don't tell.”
Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis az úgy nevezett áldokumentumfilmek gyártása a horror zsánerén belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk.
A mostani, 2018-as darabunk gyakorlatilag egy ál-áldokumentumfilm, amiben hőseink egy bődületes kamu történetet szeretnének filmvászonra vinni, ám... több»
Nekem bejött Pete Wallington gyönyörű képeivel megspékelve sokkal több, jobb az egész.
A szigetországban valahogy minden más.
Alighanem a zsáneren belül is nagyon vegyes a brit horrorok megítélése. Rendszerint ezek a darabok jóval lassabbak, kicsit művészibbek, kicsit didaktikusabb, mint tengerentúli társaik, ráadásul a nyelvezetük mindig ad egy furcsa pluszt. Nekem speciel Danny Boyle a kedvenc rendezőim közé tartozik, de nagyon szerettem az Eden Lake-et, rajongtam az Apostle-ért, és csipázom a The Examet is. Így a legkevésbé sem zavart, hogy a The Isle révén már 2019 elején kaptunk egy igazi 19. századi hangulattal megáldott kísértethistóriát a ködös Albionból.
Lássuk csak a sztorit.
A 19. század k... több»
Ez egy erős közepes. Miért nem figyelik az aktuális rendezők, hogy az adott filmjük klisés és kissé lapos?
Lars Klevberg rendező és Blair Butler forgatókönyvíró, karöltve Pål Ulvik Rokseth-tel.
Kissé elaludtak.
A filmtörténelem során azért akadt néhány igencsak hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten nehézkesnek és körülményesnek nevezhető.
A Polaroid című sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, ráadásul a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető, hogy nem sokat veszített volna a horrorfilmes társadalom, ha erre a természetfeletti rémtörténetre a fiók rázárva marad.
Miért is?
Az előzmények kísértetiesen hasonlítanak David F. Sandberg és a Lig... több»
Nagyon adja! Azt vettem észre, hogy itthon nem kifejezetten szeretik a horrorantológiákat.
Nem tudom, mi az oka, de számomra nagyon furcsa.
Van itt egy olyan, amit merek nyugodt szívvel ajánlani.
De nézzük csak.
Ebben az öt kisfilmet tartalmazó horrorantológiában egy elátkozott mozi adja a film kerettörténetét, ahol a véletlenül betévedő nézők legnagyobb félelmeiket és/vagy legsötétebb belső titkaikat láthatják viszont a vásznon.
Fiatalokat lekaszaboló maszkos gyilkos, nagyon érdekes módon értelmezett plasztikai műtét, démoni megszállás, párhuzamos világok és halál közeli élmény vetítései közül választhatunk, ha úgy döntünk, mi is helyet foglalunk a kipárnázott széken.
Indulhat a félelemvonat, mark... több»
Na ez már döfi! Mióta horrortémában egyáltalán egyetlen billentyűleütést is megejtettem így cirka huszonöt év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira tevőlegesen és nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című, igencsak megosztó darabját. A százkét perces mozifilm minden pillanata egy furcsa utazás a képzelet és a kissé klausztrofób valóság álomvilágába, azt viszont aligha lehet elvitatni, hogy a készítőkre erőteljesen hatott Robert Eggers The Witch című remekműve, amely 2016-ban nagy port kavart fel a nézőközönsége között is.
És akkor normális esetben most következne ugye az a néhány bekezdés, amiben elmesélem teljesen spoiler-mentesen, hogy miről is szól a Hagazussa, amely ... több»
Egy orosz misztikus mozi, és semmi több. Horrorfilmek világában ritkán indulok el keletre (mármint az ukránok, oroszok, grúzok, litvánok felé), mert amit eddig tapasztaltam az orosz rémfilm-gyártás területén, az nem győzött meg teljes mértékkel.
De most, az éppen aktuális felfedezőkörutam keretében sikerült egy olyan műre bukkannom, ami nemhogy megugrotta nálam a lécet, hanem egészen új perspektívákat adott nekik.
Hogy ne húzzam tovább a szót, elmondom, hogy egy Mariano Baino által rendezett, erősen Lovecraft-hangulatú angol-orosz koprodukcióról van szó.
Nos, lássuk, mit ad a sztori!
A kezdő képsorokban láthatjuk, amint egy kislány egy nagyon különös amulettel a kezében egy apácához fordul, aki pedig erősen szörnyűködve viszi a... több»
King után ( majdnem ) szabadon. Langolierek.
Alapmű, nekem óriási kedvenc, de komolyan mondom, hiába, hogy Tom Holland kevés pénzből hozta össze, zseniális lett.
Konkrétan a repülőgépeken játszódó horrorfilmekből még nem láttam olyan irtózatosan sokat, ami viszont ténylegesen emlékezetes maradt, az King mester Langolierek – Az idő fogságában című határtalan televíziós klasszikusa.
Rettegek, nehogy egy reboot vagy egy gagyi remake szülessen belőle.
De vissza filmünkhöz.
Mivel egyben a misztikus filmek nagy rajongója is vagyok, a két legyet egy csapásra elv alapján került a képbe ez az USA-ból Japánba tartó rejtélyes járat története.
De mit is látunk egészen pontosan?
Történetünk egy klasszikus „single location”, végi... több»
Eltérés elfogadva! Nézzük hát.
Szerintem érdemes a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjával foglalkozni.
Az illető vastagon beleírta nevét a horrortudomány egyetemes kódexébe. Báthori Erzsébetről, az erdélyi grófnőről van szó, akiről megszámlálhatatlan hátborzongató és félelmetes história terjengett életében, és terjeng ma is, legismertebb mind közül szerintem az, hogy fiatalságának megőrzése érdekében ártatlan lányok lecsapolt vérében fürdött. Az elkövetkezendőkben arra teszek egy tétova kísérletet, hogy minél részletesebben bemutassam, ki is volt ő valójában.
Nézzük csak a The Countess című amerikai-francia-német koprodukciót, és elemezzük ki kissé!
Amely időrendi sorrendben szemlélteti a f... több»
Itt figyelni kell, nem dumálni! Hát, lássuk…
Előre leszögezném, nem Dakota Johnson miatt néztem meg a filmet.
Egyszerűen megőrülök ettől a tehetségtelen nőtől, aki az 50 árnylatos filmekkel adja el magát.
A Cukorsólyom és a Felnőttem, csacsacsa, na ezeket biztosan kihagyom.
De vissza mozinkra.
Babak Anvari első – még csak perzsául megszólaló – egész estés filmje számos horrorfanatikus érdeklődését felkeltette.
Jómagam személy szerint leginkább azon lepődtem meg, hogy az Under the Shadow – dacára annak, hogy Irán és a nyugati kultúra viszonya nem tekinthető éppen békésnek – mennyire nem tudott elrugaszkodni a démonos kliséktől, amibe lassan Hollywood is szó szerint belefullad.
Oké, persze, fellelhető volt némi közel-... több»
50 Félelmek háza (2007)
Legalább Ryan Little a szemrevaló „eyecandyket” belepakolta a filmbe. Úgymint Samantha (Corri English), Hailey (Sandra McCoy), Candice (Alice Greczyn) és Megan (Lauren McKnight). A többi? Lássuk! De előtte van egy pompás ötletem. Mit szólnátok, ha azt mondanám nagy hirtelen, hogy hagyjuk itt a fenébe a többieket a házibulin, és inkább menjünk el megnézni a közelben lévő félelmetes „theme ghost parkot”, ugyanis egészen véletlenül van egy kulcsom hozz?. Benne lennétek ebben a vicces kis mókában? Hát hogyne, csak így buli a buli. Arra a furcsa kis „halálisten szoborra pedig ügyet se vessetek ott a nyitott ládában, ki tudja, honnan érkezett ide, de biztos teljesen ártalmatlan… Vagy telj... több»