A rendező nemcsak feloldozza a nézőit a film végére, de konkrétan erőt is ad azokhoz a pillanatokhoz, amikor úgy érezzük: fogalmunk sincs, mit hoz a holnap. Ez pedig ritka, mint a fehér holló. több»
Kétségbevonhatatlan tény, hogy a parafaktor továbbra is intenzív, valamint, hogy az Az minden eddiginél szélesebb körben tette népszerűvé a horrort, ebben pedig mind a két epizódnak óriási szerepe van. több»
A színészek mind a saját nevükön szerepelnek a filmben, sőt, saját magukat (vagy saját maguk valami fikciós változatát?) játsszák, szóval elképesztően meta is akar lenni Ana Lungu rendezése. De hiába minden okoskodás, ha közben semmi érdekes nem történik a vásznon. több»
Olyan, mint a helyszínéül szolgáló hangulatos kisváros: lehet, hogy nem itt fogjuk szerezni életünk legnagyobb élményeit, de egy kis időt jó eltölteni benne. több»
A finálé irodaházas lövöldözése azért enyhít a csalódottságon. Bár vannak jó pillanatai A védangyal bukásának, azért kétségtelenül a trilógia leggyengébbje. több»
Egyszer a tánc nyelvén, olykor lázálmosan, táncfilmesen, máskor dokumentarista stílusban mondja el azt, amit egy hagyományos vonalvezetésű moziban ennél jóval sematikusabbnak éreznénk – és így valóban segít kicsit közelebb kerülni Carlos Acostához. több»
A bűn királynői nem több, mint fantáziátlan jelenetekkel és művagány montázsokkal kísért, jó hosszú playlist, amelyben menő hetvenes évekbeli dalokkal szeretnék elvitetni a balhét, s erre bizony egyetlen soundtrack sem lehet képes. több»
A Le Domas családtagok szópárbajai szatírába illően okosak, a film dinamikus és kellően véres, a poénok („Mazsolázol”) ülnek, Samara Weaving pedig egy olyan főhős, akiért végig tudunk izgulni. Az Aki bújt az ideális nyáresti mozi. több»
80 A tűzön át (2018)