Támadás a Fehér Ház ellen 3.: A védangyal bukása (2019)

Az előző kettő részt is imádtam, és várható volt, hogy ez sem lesz rosszabb. Nem kell ezt sokáig magyarázni, ez helyén van rendesen. Nem csalódtam. Bízom a negyedik részben, bár nem látok folytatást a történetben sajnos.

A Támadás a Fehér Ház ellen sorozat immár trilógiává bővült, és mindenkit megnyugtatok, ez a rész is pont olyan lett, mint az előző kettő. De a mozi nyilvánvalóan egy stabil közönségbázist szólít meg, akik akkor lennének elégedetlenek, ha ez nem így volna. Éppen ezért az alkotók nem is igyekeztek más formulákkal kísérletezni, megmaradtak a stafétabotnál, ahogy az várható is volt. A mai mozis kínálatban az akciófilm egyre ritkábban fordul elő tiszta műfajként. Sorra kapjuk a csihi-puhi fantasy és sci-fi képregényfilmeket, akcióba torkolló vígjátékokat, vagy mészárszék horrorokat, időnként ezen előbbiek kombinációját. Hiába található három-négy nagyobb akciójelenet minden mai nagyobb szuperprodukcióban, és végződnek a szuperhősfilmek rendszerint harminc-negyven perc precízen vágott akcióorgiával, a nyolcvanas években fénykorát élő akciófilm műfaja ma már többnyire a televízió kisképernyőjén vagy kizárólag DVD-n megjelenő címeken képviselteti magát. Illetve egy-két olyan mozis sorozatban, mint a Halálos iramban széria, mely filmek fokozatosan rugaszkodnak el a valóság és a gravitáció eszméi elől, valamint a Támadás a Fehér Ház ellen széria, mely annak ellenére is népszerű, hogy az első rész kivételével már kizárólag a címben intéznek támadást a fentebb említett intézmény ellen, de ennyi csúsztatást engedjünk meg a magyar filmcím fordítóknak. A Védangyal bukása tipikus nyolcvanas ... több»

Ez a film is felvette a Halálos iramban franchise stílusát, arra vonatkozóan, hogy látványra, elpusztíthatatlan übermacsóra és akciódúsabb, túltolt folytatásokra megy. Annyi a különbség, hogy az előbbinek éppen ez az idealizálás adja meg a sikerét és karizmáját, ellenben  A Támadás a Fehér ház ellen világával. Ugyanis itt egyáltalán nem fekszik ez a fajta stílusirányzat, egy épkézláb első rész után mindjárt jött a franchise lehetősége és az anyagi haszon reményében bele is bocsátkoztak. A kritikai és nézői visszhang lényegtelen,  a bevétel a fontos. Amennyiben ez a film is eléri a kívánt bevételt, biztosan érkezik egy 4.rész is vagy egy spin-off. (Bár van esély mindkettőre) Szóval kapunk egy látványos, de bőrlehúzós akciófilmet ( na azért nem egy Szupercella 2-3 féle folytatást) , amit a moziból kisétálva el is felejtünk.

Ez a sorozat ugyanabban a cipőben jár, mint a Szupercella, csak valamivel azért nívósabb. A második rész volt a mélypont, ez azért jobb annál, mint sztoriban, mint szereplőkben. Jó volt látni Nolte-t, igaz már nagyon megöregedett, de összességében csak egy újabb tucat akciófilm, amit ha megnéz az ember, másnapra már el is felejti.

Gerard Butler az egyik kedvenc színészem így ha egy óriás papírlovat hajtogatna 2 órán keresztül fekete fehérben akkor is élveztem volna ezt a filmet szerintem:"D Látványos volt nagyon a dróntámadásos rész. Izgalmas akciófilm minden tekintetben.

Elképzelni se mertem volna, hogy egy ilyen B kategóriás filmben, mint a Támadás a fehér ház ellen (bármelyik részéről van szó) van annyi potenciál, hogy trilógiává tudják bővíteni. Sőt, még mindig tartom magam ahhoz, hogy nincs is, de ha a Tengerészgyalogos, a 12 menet, a Szupercella és a hasonló sablonos, tv-film szintű filmek megkapták a folytatásaikat, akkor Gerald Butler műve is elbírja. A bonyodalmául szolgáló támadás jelenet még azt mondom, hogy hozza azt az alapszintet, ami egy izgalmas akciófilmhez kell, viszont a CGI ezek után kritikán aluli. Nincs mentség egy 2019-ben moziban látható filmnél az ilyen minőségű akciójelenetekre. A film végi nagy összecsapás a főhős és a rosszfiú között is bármennyire lehetett volna ötletes, egyszerűen élvezhetetlen a trehány látványvilága miatt. Ahogy az első résznél sokan megemlítették, hogy mennyire a Drágán add az életed koppintása lett, azt itt is is el lehet mondani az alapsztoriról, hiszen kb. a Szökevény című mestermű ihlette a film 70 százalékát. Ami jó ötlet volt, hogy Nick Nolte is feltűnt, valahogy az ő ,,komolytalansága” hozott egy kis színt a kliséhegyekbe, lehetett rajta szórakozni, és egy kis családi drámát is tudott a filmbe belecsempészni. A stáblista alatti jelenet pedig parádés volt, jó volt látni, hogy nem csalódott tömeg megy a kijárat felé, hanem egy jóízű nevetéssel zárult a film. Futószalagon legyártott, egysz... több»

Az előző két film egész emészthető volt számomra, ez pedig kicsit kényszerfilmnek tűnik nekem, ezért volt számomra csak nézhető.