Végig fenntartott feszültség, emlékezetes színészi alakítások és egy elgondolkodtató történet – nagyjából ezt a képet rajzolja ki a Szívek királynője, a tavaszi moziműsor talán legkellemesebb meglepetése.
A gyermek nem okoz horrorforradalmat, és csupán a második felére indul be igazán, de végül egy egész hangulatos kis rettenetmenet lesz belőle, amelynek paráztató- és elgondolkodtató faktora kellemes elegynek bizonyul. több»
A rendező kiteszi elénk a szívét és az egóját, mindkettőt teljes pompájában, ráadásul mindkettőből hatalmas van neki, de sajnos a végefőcím után sem sikerült eldöntenem, hogy szívből, vagy egóból kaptam-e végül többet. több»
Efron itt játszi könnyedséggel hozza a „gyilkos vagyok, de nem látszom annak” szerepkört, és méltó partnere tud lenni John Malkovich-nak, aki Edward D. Cowart bírót alakítja. De ne feledjük: a tulajdonképpen főszereplő Liz Kendallt alakító Lily Collins is remek, neki nem kell bizonyítania semmit, kvázi reflexből hozta a belső lelki őrlődést. Ahogy szokás mondani, övé a legkevésbé látványos szerep a filmben. több»
Kár a filmért, mert Kawase érzékenysége igencsak egyedi, de a kelet és a nyugat házasítása nem tett jót neki. Azért reméljük, hogy hamar visszatalál a saját hangjához. több»
Már csak az érthetetlen, mit keres benne David Strathairn, és hogyan követte el ezt egy olyan rendező, akinek az előző mozifilmje az 1994-es Dzsungelháború Dolph Lundgrennel. Isten tudja. több»
A legfőbb gond, hogy a rendező elsősorban szórakoztatni akar, méghozzá hollywoodi módon, de egy ilyen terrortámadást nem biztos, hogy pont így kellene feldolgozn több»
A Mia és a fehér oroszlán egy szívmelengető családi mozi, aminek érvényes üzenete és a gyerekek számára elgondolkodtató mondanivalója van, de bármely korosztály számára simán élvezhető darab. több»
Érezhetően jó szándékkal készült a Csodapark, és kétségtelen, hogy van benne némi kreativitás is, de animációs fronton, a XXI. században ez édeskevés. több»
76 Szívek királynője (2019)
több»