Miért kötelező megnézni? Mert a Mamma Róma Pasolini legmeghatóbb filmje, s mert szókimondóbb és emberibb, mint bármelyik 1962-es – vagy mint sok mai – film. több»
Ahogy az Az élet fájában, úgy Az Univerzum történetében sem biztos, hogy mindig teljes egészében át tudjuk látni, vagy elérni a rendező üzenetének valós célját, vagy a filmjének végső lényegét, de ennek ellenére érezzük annak súlyát. Pont emiatt kelthetnek felemás érzéseket Malick munkái. Ezt nagyon jól szemlélteti, mikor a moziban jobbról azt hallod, hogy “Ez baromi jól fest!”, mindeközben balról, meg azt, hogy: “Most mi a fenét látunk a vásznon?” több»
„Vajon létezik kiút az ördögi gondolatok útvesztőjéből?” – veti fel a kérdést a Bye Bye Man – A rettegés neve ismertetője, s épp ez az a kérdés, melyre maga a film nem ad kielégítő magyarázatot. Remek ötletből született ez a horror, ám a készítők nem mertek elég mélyre ásni. Pedig ha megtették volna, most a Valami követ (It Follows, 2014) és a The Babadook (2014) mellett emlegethetnénk ezt a filmet. Így viszont nem fogjuk.
A keretes szerkezettől egy kerek egész történetet kapunk, melyben a karakterek egyéniségei hamar kidomborodnak, jellemük változása jelenetről, jelenetre követhető és mondanivalója a XXI. század embere számára rengeteg értéket hordoz, mint családról, mint más emberi kapcsolatokról. Olyanokról, amiyenek a valóságban, tele kimondatlan érzésekkel és elnyomott vágyakkal.
Sajnos, ezt a filmet legjobb esetben is csak úgy tudom értékelni, hogy közben kicsi Grootra gondolok. Ő volt az egyetlen pozitív szórakoztató eleme a filmnek, ezért mondhatom azt, hogy sikerült közepesen szórakoznom rajta. több»
Miért kötelező megnézni? Egyrészt modern klasszikus, másrészt a Dogma-mozgalom egyik alapköve, de a legfőbb ok: valamilyen különös oknál fogva ez a film képes az embert nyitottabbá tenni. Szóval ezért. több»
(A néző a film végén hiányérzettel áll fel a vászon elől, mert bár megmutatják nekünk a társulat utóéletét, és hogy híressé váltak, mi mégis többet szerettünk volna róluk tudni) több»
A film megoldása nem elnagyolt vagy fellengzős, nem kíván nagyot, és még azt is megengedi, hogy kinevessük a szerencsétlen szereplőinket. Esetlegességükben és defektes látásmódjukban válnak éppen szerethetővé és jó példává mindenki számára. Figyeljünk oda egy kicsit a Ricky Bakerekre és Hectorokra!
Tudom, hogy valahol, ez alatt a hadarós, egyenetlen, mindent-bele CGI kotyvalék alatt egy érző szívű, karakteres, tökös és belevaló film lakozik, ami a két óra alatt nem akar belőled jobb embert faragni, csupán csak azt akarja, hogy jól érezd magad. Én meg erre azt mondom, Ámen.
80 Mamma Róma (1962)