Revizoronline.com

Naná, hogy tudjuk: az igazság odaát van. Ott kell keresni, onnan kell kipiszkálni. Amit a való életünkben sikeresen fojtunk vagy rejtünk el, amivel nem merünk szembenézni, az a virtuális világban többé már nem leplezhető, meg kell küzdeni vele. Akár avatárként vagy a Jumanji nevű játék vicces figuráiként. több»

Munro Leaf és Robert Lawson Amerikában kultikus népszerűségnek örvendő mesekönyvéből a Disney még az első megjelenést követően készített egy Oscar-díjat is nyert rövid rajzfilmet. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.< több»

Hogy tudhatjuk biztosan, hogy szerelmesek vagyunk? Ilyen filozofikus kérdéseket feszeget Claire Denis romantikus filmje, de szerencsére ki is tudja röhögni őket. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. több»

Az eredeti, vagyis kifejezetten a filmszínháznak írt musical olyan ritka, mint amennyire biztosak lehetünk benne, hogy az éneklő Hugh Jackmannel a porondon nem túl nehéz valamiféle világszámot bemutatni. több»

Aaron Sorkin első rendezésének nem kisebb tétje volt, mint hogy a szózsönglőr forgatókönyvíró képes-e csak rá jellemző brandjét mozgóképre is átültetni. Az Elit játszma alapján nyugodtan kijelenthetjük: képes. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. több»

Vak tyúk is talál szemet, vagy mindenki a maga szerencséjének kovácsa? Ezt a kérdést feszegetné a Fortunata, ha valamivel jobb film lenne. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA. több»

Túl direkt. EP régi intése jut eszembe a film második felében, szinte jelenetenként. Túl direkt a fájdalom, a világvége, a naplemente, a könnyek. Túl direkt a vicceskedő szentimentalizmus. És nemcsak lekicsinyítve, kis dózisban. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. több»

Sokak szerint Gary Oldman karrierje legjobb alakítását nyújtja Joe Wright filmjében, és minden bizonnyal Oscar-díjat is nyer majd ezért márciusban. Nem értek egyet... BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. több»

A Thelma egy mélységesen erotikus mese a szeretethiányról és az első, nagy, kontrollálhatatlan szerelemről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. több»

Oscar-időszakban hirtelen minden film kicsit másképp viselkedik. Fontosnak és megkerülhetetlennek tűnik, mintha súlyos üzenetet közvetítene. Ridley Scott filmje, A világ összes pénze azonban végül saját, jó mélyre ásott csapdájába esik. A presztízs, a csillogás és a nagy felhajtással beharangozott színészcsere ellenére üres játszadozás marad a gazdagok grundján. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. több»