Filmkritikák

6.8/10
2016. 04. 08.
Összességében elmondható, hogy nagyon megterhelő a The Night Manager, folyamatosan figyelni kell, de egyszerűen annyira lassú és vontatott, hogy nehéz koncentrálni, még akkor is ha a színészek tökéletes munkát végeztek.

75 The Path  (2016)

7.5/10
2016. 04. 08.
Ha Jessica Goldberg forgatókönyve sikeresen veszi a buktatókat, akkor a The Path az év egyik legsikeresebb újonnan debütáló dráma sorozata és a Trónok harca erős ellenlábasává válhat az Emmy díjakért folytatott versenyben.
7/10
2016. 04. 08.
Folyamatosan pörgő, bevállalós film, amely fittyet hány a szabályokra és biztonsági háló nélkül veti bele magát a legnagyobb őrültségbe is, egyszer látni kötelező!
8.5/10
2016. 03. 30.
Az biztos, hogy a mai, sokszor végtelenül cinikus, pesszimista világban egy olyan érzelmi többletet ad, amely után Eddie-hez hasonlóan mi is szárnyainkkal csapkodva hagyjuk el a pályát.
Két ilyen ikonikus karakter összecsapása ettől még a nagyvászonért kiált és vétek lenne kihagyni, de az alapok ettől még gyenge lábakon állnak ahhoz, hogy egy érdemi univerzumot elhordjanak a vállukon. A Marvel továbbra is hátradőlhet, avagy hogy egy klasszikust idézzek: ”Feltöretlen tojásokból nem süthetünk rántottát.”
7/10
2016. 03. 19.
Eseménytelensége és álmatagsága egyszerre válik előnyére és hátrányára a filmnek, de Arnold alakítása egyértelműen a javára válik a dolgozatnak. Nem kizárólagosan miatta, de miatta FŐKÉNT érdemes tenni egy próbát a filmmel.

56 Zoolander 2  (2016)

8.8/10
2016. 03. 17.
A Zoolander 2 divatos, sármos és pokolian szórakoztató, amely a töménytelen mennyiségű cameókkal folyamatosan képes meglepetést okozni a nézője számára. Ha minden egyes vígjáték folytatása legalább ennyire nívós és jól kigondolt lenne, akkor a világban csakis mosolytól megszépült emberek élnének, kötőjel modellek.

53 Zero  (2015)

6/10
2016. 03. 11.
Nem mondunk azzal nagyot – így látatlanban sem -, hogy Nemes Gyula rendező második nagyjátékfilmje, a Zero az egyik legfurcsább magyar mozgóképes alkotás.
7/10
2016. 03. 11.
Ha Cohennek az volt a célja, hogy mások nyomorán úgy röhögjünk, hogy közben kellemetlenül érezzük magunkat, akkor a küldetését ezúttal is sikeresen végrehajtotta, amennyiben nem, akkor viszont most ért el a jóízlés(?) határáig, ahonnan egyelőre nem kellene tovább menni. De lehet, hogy csak öregszem és mostanra kissé prűddé váltam.
Esős délutánokra – mikor már az össze 90-es évekbeli akciófilmet kipipáltuk – egész kiváló.