Talán tetszett Azért gondolom, mert végignéztem, bár többször felmerült bennem, hogy abbahagyom. Nem bírom, ha az alkotók szinte kedvtelve tocsognak a vérben. A történet lehetne lineárisabb, elég jók a karakterek, remek színészek játszanak, és a képi világ is lendületes.
Vegyes érzéseim vannak. Kevés kivétellel minden sorozat, ami jól indul, előbb-utóbb hanyatlani kezd. Ez sem kivétel. Az alaphelyzet jó, köszönhetően a nagybecsű írónak, és az ember nem szívesen hagyja ott a fotelt, mert kíváncsi, hogy mi fog kisülni az egészből. Nem vagyok egy sorozatfan, de az a benyomásom – főleg az amerikaiaknál –, hogy úgy szerződnek epizódszámra és játékidőre, hogy nem igazán tudják, mivel fogják kitölteni. Így aztán sok az üresjárat, tébláboló kamera, semmitmondó párbeszédek. A fontosabb szereplők között van egy-két nagyon jó, a látvány se rossz. Végig tudtam nézni, bár az ember ennél egészségesebb időtöltést is választhatna.
Hiányzik a vége Érdekes, de valahogy művi az egész. A látvány káprázatos, a figurák sablonosak, a történet a végére lehuppan. Mi van? Elfogyott a pénz?
Ez egy jó film Kinek higgyünk? A dolgok tényleg olyanok-e, amilyennek látszanak? Mi alapján ítélnek meg bennünket mások? A fantáziáink kellő alapot adnak arra, hogy abból magyarázzuk tetteinket? És még sok más kérdés..., de mi a válasz?
Unalmas Az első epizód roppant lehangoló, mármint az alkotás minőségét tekintve. Többre sajnálom az időt. Ennyi papírmasé figurát régen láttam. Mi akar ez lenni? Drámának nem dráma, szatírának nem szatíra. Ilyesmire költeni hebehurgyaság.
Nesze semmi Csak kelti a feszültséget, aztán nem tud vele mit kezdeni. De ezt is csak a közepétől, mert addig tart a szereplők bemutatása, azaz addig unalmas, aztán meg totális káosz. Kapkodó, követhetetlen, következetlen, a figurák nem tudják, mi történik velük, csak a néző jön rá, hogy át lett verve.
Huh! Ez ütős volt. Nem tudom, kinek az érdeme, benne van a rendező Eastwood, az író Abrams és a két ragyogó főszereplő, Toni Collette és Nicholas Hoult.
További öröm, hogy a történetvezetés eltér a hollywoodi sablonoktól, és megdolgozza nézőt, nehéz ítélet elé állítva. Erősen ajánlott film.
Velence és Poirot Nem rossz párosítás. Piazzák, palazzók kis rémséggel fűszerezve. Suchet után a kis szürkeállományt eljátszani kihívás, de Kenneth Branagh megoldotta. A többiek is helytálltak. Szívesen néztem a filmet.
Roppant unalmas, és az egész olyan mesterkélt. Valamit érzek, hogy mi akart lenni, de nem az lett. Nincs íve, olyan összehányt az egész. A színészi alakítások is elég középszerűek. Annak ajánlom, aki szereti nézni a havas egyeket, és a többi mindegy.
Kicsit komor képi világ Olyan skandináv fílinges film. A történet elég jól megírt, vannak meglepetések.
A magánéleti történések értelemszerűen lassítják a nyomozás kibontakozását, de a tűrhetőség határán beleül maradnak. Zömében jól teljesítenek a színészek. Ja, és Szczecin történelmi városmagja elég mutatós. (És a tenger is szép.)
Ez egy jó film Gagát eddig csak énekesnek ismertem, színésznek is nagyon jó. Phoenix mára pedig már tényleg Joker, mindent visz, és Brendan Gleeson is hozza a formáját. A film zenéje csodás. Megérte a ráfordított időt. Ja, hogy a történet? Az nem is igazán fontos.
Csavaros A történet elég fordulatos ahhoz, hogy az ember végignézze a sorozatot, és az a jó a streamingben, hogy az unalmas részeket át tudjuk ugrani. A színészek többnyire teszik a dolgukat, de az alakítások nem keltenek mély benyomást. Az egész olyan felejtős, de egyszer meg lehet nézni.
72 London bandái (2020)
Azért gondolom, mert végignéztem, bár többször felmerült bennem, hogy abbahagyom. Nem bírom, ha az alkotók szinte kedvtelve tocsognak a vérben. A történet lehetne lineárisabb, elég jók a karakterek, remek színészek játszanak, és a képi világ is lendületes.