Jó nézni A történet nem túl eredeti, eléggé kiszámítható, de jó tempóban halad. A szereplőválogatás kiváló, mindegyikük játékát jó nézni. Az operatőri munka nincs túlgondolva, mint ahogy a zene se. Mindazonáltal jól szórakoztam.
Klasszikus Még gyerek voltam, amikor készült, és most megnézve végig az volt az érzésem, hogy ez pont olyan, mint amilyenek az emlékeimben élő olasz filmek. Archetipikus. Két hatalmas színész, kiváló forgatókönyv, magával ragadó rendezés. Aki egyszer látta, sohasem felejti el.
Már az elején vége van Kicsit lassan indul, aztán mire kibontakozik, addigra az ember már szinte tudja, hogy milyen vége lesz. Innentől az odavezető út érdekes lenne, de nem az. A főszerep Affleck zsánere, de elég egysíkú az alakítása, olyan se hús, se hal. A film szépen van fényképezve.
Már láttam valamikor... Végig ez volt az érzésem, már láttam valamikor. A két főszereplő, Thomasin McKenzie és Anya Taylor-Joy közül csak utóbbit ismertem – karakteres vonásait nehéz lenne elfelejteni –, mindketten kitűnőt alakítottak. De az egész olyan zavaros. Kriminek horrorisztikus, horrornak bugyuta, drámának komolytalan. Mintha más filmekből lenne összelegózva. A látvány érdekes, a zenéje jó. Egyszer meg lehet nézni, ha nincs jobb dolgod.
Hú, ez izgi volt! És tényleg olyan poe-s az egész. A Mary McDonnell és Bruce Greenwood páros remekül játszik, a többiek is igyekeznek, némelyiknek kevésbé sikerül. A Poe-történetek eléggé át vannak szabva, de egy elég homogén történet kerekedett ki belőlük.
Mondja valaki, hogy a Netflixen nincsenek jó sorozatok. Ez zsinórban a harmadik minisorozat, amit egyfolytában végignéztem. Remek színészek egy csavaros történetben. Nicolas Duvauchelle személyes kedvencem, Niels Arestrup-ra nem emlékszem, hogy láttam volna, de óriási figura. Spoilerezni nem akarok, de tudjátok, hogy a végére minden a helyére kerül.
Mint a beefsteak Kicsit véres, de finom. Jól megírt történet, remek színészekkel eljátszva. Egy percig sem unalmas, az epizódok kiegyensúlyozottan követik egymást. Vétek lenne nem folytatni egy következő évaddal.
Nem öregszik Jól megírt történet, szépen filmesítve. Annak idején sok film készült az US haderejének vonzó bemutatására. Ez kiemelkedik az átlagból. Megmozgatja a fantáziánkat. Cirka tíz évente újra megnézem, még mindig friss.
Elég jó a sztori Szokatlan a sok hó, de hisz Kanadában vagyunk. Az idősíkok mintha kicsit ügyetlenül lennének keverve, néha elvész benne az ember. Még szerencse, hogy a végén... ja, nem szpojlerezünk. A történet végig lekötött, és – szokás szerint – Reynolds megint jó.
Átverés Se füle, se farka. Biztos, ez a film is tetszik valakinek, nos, az nem én vagyok. Ugrálunk az univerzumok között, de minek? Nem bírom ezt a pörgést, tessék nekem komótosabb filmeket adni. Sorry.
P.S. Az Oszkárokat meg végképp nem értem, de mindegy.
Jól megírt Jól megírt történet, egyenletesen adagolt feszültséggel, egy ültő helyemben néztem végig. Sajnos az egyik főszereplő, David Oyelowo játéka számomra hiteltelen volt, de annyira, hogy többször felszisszentem, viszont többeket örömmel láttam viszont. Nem vagyok sorozatrajongó, de ez az öt epizód jó program volt egy hétvégére.
Egzotikus közhelyek Valamit nagyon el akart mondani, de én nem értettem, pedig nagyon vártam.
A kulturális közeg meglehetősen idegen, de kíváncsisággal néztem. Szépen van fényképezve, a zenéje is tetszett.
Én megpróbáltam Én megpróbáltam végignézni, de cirka 2/3 után feladtam. A főszereplők roppant bájosak. De a történet... olyan kínlódva halad. Vártam, hogy jobb lesz, és egy idő után feladtam. Az alakítások olyan semmilyenek, nem meggyőzőek.
Letehetetlen Letehetetlen, szoktuk mondani egy könyvre, ha olyan jó, hogy étlen-szomjan, együltében végigolvassuk. Gondolom, ez a könyv is olyan, amiből a film készült. És minőségi alapanyagból lehet csak finomat főzni. Ez a mozi nagyon ott van, fordulatos, látványos. Joanna Lumley már alakított hasonló figurát, de nem emlékszem, miben. Nagyon élveztem az anyós és meny összecsapásokat.
Jajj! Megnéztem, kisebb ugrásokkal. Mesének durva. Ahol meg nem durva, ott annyira valószínűtlen, gyermekded, hogy az embernek nevetni támad kedve.
Mondjuk nem unalmas, ezért a három csillag.
Tarantino Érdekes, hogy színészként semmilyen benyomást nem tett rám, de rendezőként szinte minden filmje abszolút kedvenc. Talán ezt szeretem legjobban, de a Kutyaszorítóbannal holtversenyben. Vagy a Jackie Brownnal?
81 Eastern promises - Gyilkos ígéretek (2007)
A történet nem túl eredeti, eléggé kiszámítható, de jó tempóban halad. A szereplőválogatás kiváló, mindegyikük játékát jó nézni. Az operatőri munka nincs túlgondolva, mint ahogy a zene se. Mindazonáltal jól szórakoztam.