Szinopszis Felesleges kétórásra duzzasztani egy filmet, ha csak egy ötleted van.
(Horrornak semmiképpen nem mondanám, ha muszáj besorolni, inkább sci-fi.)
Úgy indult, mint egy B kategóriás film, aztán megjelenik Uma Thurman, és maradt a B kategória. Majd hamarosan kiderült, hogy egy meleg filmbe csöppentem, de néhány jó poén miatt tovább néztem. Nem tagadom, néha a távkapcsoló után nyúltam, hogy „kivágjam” a romantikus jeleneteket, és így is működött a történet, talán még jobban is.
Pedig olyan jól indult Remek ötlet, egyedi hangulat, jól megválasztott szereplők. Kár, hogy csak a feszültség megteremtéséig írták meg a forgatókönyvet, ebben a témában sokkal több rejlik.
Aki járt már Iránban, tudhatja, hogy az ott élők túlnyomó többsége kedves, normális, és szabadságra vágyó ember. Sajnos egy begyepesedett kisebbség tartja tartja markában az országot, akik aztán hatásos propagandával sok perzsából bigott, síita muzulmánt farag.
Nálam megbukott Egy történetnek kell, hogy legyen bevezetése, tárgyalása és befejezése, ezt már alsó tagozatban megtanultuk. Úgy látszik, Katarban ezt másképp tanítják, vagy az író is hasonlóképp tette le a vizsgáit, mint főhőse. Ez a film egyetlen ötletre épül, és két mondatban elmesélhető. A drámai ív lapos, a karakterek nem kidolgozottak. Az egész környezetet hiteltelennek éreztem.
Szívem szerint nem osztályoznám csillagokkal, mert nem rajongok ezért a műfajért, de ez az én hiányosságom, a film nem tehet róla. A történet felépítése összecsapott ugyan, de itt nem is ez a lényeg, hanem az egyén szenvedésének ábrázolása kiszolgáltatott helyzetében, azt pedig remekül mutatta be.
Feltehetően többeket felháborítok majd a véleményemmel, de szerintem az amerikai adaptáció jobb. (Mondom ezt annak ellenére, hogy nagy rajongója vagyok a dán filmeknek.) Persze azt sosem fogom megtudni, mi lett volna, ha az eredeti verziót látom először.
Lélektani dráma a javából. Karrierépítés kontra magánélet. Szuverenitás versus párkapcsolat. Női vezetők helyzete egy maszkulin társadalomban. Dominancia kérdése egy házasságban. Ezekre, a mindannyiukat érintő kérdésekre mutat rá az író remek érzékkel. A főszereplők pedig olyan parádésan alakítják a karaktereket, hogy mindkettőjük lelkébe belelátunk, és még órákkal a film után is azon agyalunk, mi mit tettünk volna a helyükben.
Ígéretesen kezdődik, aztán kissé egysíkúvá válik, hogy egyetlen mondanivaló köré épül a történet, ami a túltolt politikai korrektség kifigurázása. A végére maradt még egy két jó poén, emiatt egy fokkal jobbnak értékeltem a közepesnél.
Az alaptörténet jó, van benne fordulat, karakterfejlődés, mondanivaló. Talán, ha nem csinálnak belőle bohózatot, akkor még izgalmas is lehetett volna. Így egy kicsit idétlenre sikerült.
A rendező erősen az olasz életérzésre épít, ezért hangsúlyosabb a romantikus vonal, de talán pont ez teszi élvezetessé a valóságban sokkal gyötrelmesebb történetet, ami egy gyár újraélesztéséről szól.
Végre nem egy imázsfilm! Igazából a díszletre adtam négy csillagot, mert a történet elég lapos, a karakterek ellenszenvesek, és a műszaki kérdések elnagyoltak.
48 Életed filmje (2023)
Felesleges kétórásra duzzasztani egy filmet, ha csak egy ötleted van. (Horrornak semmiképpen nem mondanám, ha muszáj besorolni, inkább sci-fi.)