Ne tévesszen meg a borító! Beszippantott a film címe és az első kockák. Aztán kaptam egy lélektani drámát, aminek a témája nem fogott meg. A történet nem szórakoztató, még csak nem is megrázó, mondhatni egyszerű, hétköznapi eset, aminél nagyobb tragédiák is körülvesznek sokunkat.
Bailee Madison cuki gyerekszínészként belopta magát a szívembe, és kíváncsi voltam, hogy alakít felnőttként. Remélem, felkapja őt komolyabb rendező is, mert ennél sokkal többet tud, hogy C kategóriás romcomban játsszon.
Ódzkodva kezdtem nézni a filmet, hiszen sosem voltam gamer, és már a Forma–1-et sem követem vagy húsz éve, ennek ellenére végig lekötött. Nekem edző bá' karaktere jött be leginkább.
Újszülöttnek minden akciójelenet új Ha nem láttuk volna az előző 27 év lehetetlen küldetéseit, azt mondanám, egész jól összerakott film. Csakhogy ezeket az ötleteket már számtalan filmben, többek között Mission: Impossibe-filmben is ellőtték. Maga a történet a ma oly divatos mesterséges intelligencia témája köré épül, de mivel még nem tudjuk, hová fog fejlődni az AI, ezért kissé misztikusra sikerült a feldolgozás. (Magyarul: összemaszatolt következtetések). A hatvanéves Ethan pofija viszont továbbra is makulátlan.
Rég láttam ilyen jó tárgyalótermes filmet. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem tetszik az amerikai esküdtszék-rendszer, és az pedig pláne nem, hogy nagy dumával paragrafusokat is le lehet nyomni.
Szokásos image film Sok újat nem tudtam meg belőle, talán csak, hogy David fülcimpáján még van egy kis hely felvarratni valamit. (Ettől persze még remek labdarúgó.)
Bárgyú, de szerethető Ez a sorozat gyerekkorom tévésorozatait juttatja eszembe Simon Templarral, Rinaldo Rinaldinivel, és sorolhatnám a mesehősöket, ideértve Arséne Lupint is 1971-ből.
Végigszenvedtem az első ötven percet, hogy aztán végre történjen valami. És amikor elindulna a történet, kialakul a dráma, akkor egyszer csak véget ér a film. A rendező az egyik mellékszereplő szájába ad egy olyan zárómondatot, hogy „a néző fejezze be a történetet”. Hát anyád – vágtam rá csalódottan.
Nem azt mondom, hogy a legjobb kémsorozat, amit láttam, de szórakoztatott, annak ellenére, hogy a főhős nem szerethető figura. Sajnálom, hogy Árpa Attilának csak egy mondat jutott, de Haumann Máténak és Orosz Ákosnak még annyi sem.
A kissé nyálas cím sokáig elriasztott ettől a filmtől, de aztán addig tolta az arcomba a Netflix, míg beadtam a derekam. Egy profi, kosztümös filmet láttam, közepes alakításokkal, de a történet annyira magával ragadott, hogy egyszer sem néztem az órámra az igencsak hosszúra nyúlt film alatt.
Wes Anderson sorozatának negyedik darabjaként láttam ezt az alkotást. Most vagy sikerült hozzászoknom a stílusához, vagy csak a története volt érdekesebb az előzőeknél, de ez kifejezetten tetszett.
És akkor most mi van? Alapvetően tetszik az ötlet, hogy novellákat népszerűsítő sorozatot indított a Netflix, más kérdés, hogy ez a rész nekem nem tetszett, hiába a remek alakítások.
79 A metál csendje (2019)
Beszippantott a film címe és az első kockák. Aztán kaptam egy lélektani drámát, aminek a témája nem fogott meg. A történet nem szórakoztató, még csak nem is megrázó, mondhatni egyszerű, hétköznapi eset, aminél nagyobb tragédiák is körülvesznek sokunkat.