Öndícséret szaga Egy életrajzi filmtől azt várná az ember, hogy részletesen végigmegy az alany életének állomásain, súlyuknak megfelelő időt fordítva a fordulópontokra. Ehhez képest nagyrészt Rocky-jelenetek elemzését láthatjuk a szerző tolmácsolásában. Én csak egy végtelenül egoista embert láttam a képernyőn, aki bizonygatja a hagyományos művészeti ágak iránti affinitását, miközben egyértelmű, hogy ő inkább a szervezés és a kitartás nagy művésze.
Ezt nevezem fordulatos történetnek! Nem állítom, hogy minden részletét értettem a filmnek, vagy néhány szereplő motivációját, talán újra meg kéne néznem a tények ismeretében, de ehhez túl rövid az élet.
Nagy élmény volt betekinteni egy iráni család életébe. A történetet és a karaktereket hitelesnek éreztem, de a film maratoni hosszúsága miatt hamar elkezdtem unni.
Sokáig nem értettem, mi szükség volt előrángatni ezt a régi témát, aztán rájöttem, hogy ez a film nem az ír (katolikus) és angol (protestáns) feszültségről szólt, hanem az individuumok biztonság és szabadság utáni vágyáról. Kinek,mikor jön el az a pont, amikor úgy dönt, elhagyja a szülőföldjét. Ennél pedig nem is lehetne aktuálisabb téma ma.
Kár, hogy horrorfilmet csináltak belőle Nekem ez a film túl vontatott volt. A cselekmény csak a felénél indul be, és akkor már nagyjából sejthető is, hova fog kilyukadni. Egyedül a kis Gyöngyszem monológja tetszett a végén, abba volt besűrítve minden dráma, de a horrorjelenetek azt is feledtették.
Etika, profit és becsület Bermuda-háromszöge Engem nem zavar, ha kicsit kiszíneznek egy megtörtént esetet, hiszen nem dokumentumfilmet ültem le nézni. Ennél az alkotásnál jól fogott az ecset, így egy fordulatos, szórakoztató történetet láttam, remek alakításokkal.
Sanyarú idők, amikor még fizetni kellett a zenéért... Megnézném a lengyel Star kazik gyártójának is a történetét. Azok nem vacakoltak válogatásokkal, egy az egyben koppintották az albumokat és terjesztették egész Kelet-Európában.
86 Oszkár (1991)