Takszi

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de repül
Nagyon vártam ezt a sorozatot, mert nagy kedvencem a téma, de felemás érzéseim lettek végül. A készítők miatt mindenhol Az elit alakulattal állítják párhuzamba, de óriási különbség, hogy az Ambrose-könyv emberek csoportjának sztoriján keresztül mutatja meg a nagy képet, míg A levegő urai egy az eseményeket leíró, átfogó hadtörténeti munka, ami visszaemlékezésekkel van fűszerezve. Emiatt vaskos hátránnyal indultak a készítők, és nem igazán tudom eldönteni, hogy mit is akarhattak kihozni belőle. Kiválasztották a véres 100-asokat a fókuszba, de hiába használták fel Cleven, Egan, Crosby, Rosenthal visszaemlékezéseit, alig tudtunk meg valamit róluk. Nagyon döcögött a sztori, nekem hiányzott egy a... több»

Igazi feelgood sorozat mindennapi problémákkal rendelkező, szerethető karakterekről, ami jó nagy adag szarkasztikus humorral oldja a drámát, és mondja ki az igazságot. Nem tökéletes, mert az írók időnként olcsó húzásokkal operálnak, és a humor is néha átcsúszik alpáriba, de üde színfolt számomra a mai vígjátékos felhozatalban. Várom a folytatást.

Kihagyott ziccer
Csábító volt a felütés, sokféleképpen ki lehetett volna bontani az alapötletet. Jól is indult, ahogyan feltette a szereplőket a táblára, utána viszont a megvalósítás csúnyán félrement. Mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, mit is akarnak pontosan. A gyász feldolgozásának bemutatása ordít a lelki mélységekért, de nem tudtunk elmerülni, mert egyszerűen túl sok volt a szál 10 epizódra. Vagy kevesebb szereplővel kellett volna dolgozni, vagy elnyújtani több évadra, de a foglalkozzunk mindenkivel úgy, hogy lezárt is legyen valamennyire, de folytatni is lehessen megoldás...úgy érzem két szék között a pad alá huppantunk. Különösen fájó ez annak fényében, hogy képesek voltak ugyanazt a problé... több»

Azt kaptam, amit vártam, szemérmetlen nosztalgiafutamot a jól ismert világban, az ismert főszereplőkkel, és közben óvatos univerzumbővítéssel. Objektíven nézve korrekt iparosmunka lett, hozza a megszokott ritmust, fordulatokat, miközben a lehető legjobban próbál illeszkedni a kánonba. Mostanra egész jól ráérzett a sorozatoknál a Disney a fanservice-re, és nekem ennél több nem is kellett.

Újabb skandináv sorozat, ami megnyert magának. Nekem sokat tett hozzá, hogy a címben szereplő szerelem inkább csak katalizátora volt az eseményeknek, nem elsődleges célja, a karakterek egyéni drámái sokkal érdekesebbek voltak számomra, főleg a második évadban. Rövidek az epizódok, mégis sok kényes, elgondolkodtató témát sikerült beleszőni. Sajnos ebbe bele van kódolva az is, hogy képtelenség mindenbe rendesen belemélyedni, néhány szál kicsit vázlatos lett, hagytak munkát a nézőnek is. A színészek játékával nem voltam mindig kibékülve. Egyes jelenetek sokkal mélyebbek voltak annál, mint amit előadtak (a hangoskönyv felolvasós rész tökéletesen illusztrálja ezt, mintha csak kikacsintottak volna... több»