Annyira azért nem rossz! Sokan brutálisan lehúzzák ezt a filmet, de szerintem az elmúlt pár év Marvel, DC és egyéb streaming-tömeggyárosok alkotásai között ez nem is rossz! Mivel szeretem Dwayne Johnsont, az már sokat hozzátett a filmhez, ez tény! Persze van, amihez Ő is kevés, láttam már olyan filmet, ahol hiába volt ott, a film egy hulladék, és most nem szeretném nevén nevezni az alkotást.
Rövidre fogva, így összegezném: Nagyon sokat vártunk tőle, nagyon túl volt hájpolva az előzetesben, és aztán egy jó közepes lett, de nem rossz!
Stallone újratöltve Haverom ajánlotta múlt év végén, amíg itthon voltam a két ünnep között. Kíváncsian vártam, mit mutat fel az öreg Sly Bá, és már az első filmkockáknál nagyon kezdtem örülni! Ennyire remekbe szabott szerepet nem is lehetett volna kitalálni a jó öreg Rambónak. Tökéletesen hozza a szerepet, és úgy, hogy ehhez kicsit sem erőlteti meg magát! Ez a figura valahol Ő! Jó, nyilván Sly a magánban nem gengszter, de szerintem egy percig sem habozna, ha büntetlenül tehetné ugyanezt élőben is! Igazi patinás veterán gengsztert nyom, olyat, akinek kisujjában van minden, ami egy ilyen maffiózót sikeressé tehet! Kinézetre pedig – hát valljuk be, korától függetlenül csak irigykedni lehet! Makulátlan, mint egy me... több»
Tömegcikk Nem tudom túl hosszúra nyújtani a film kritikáját. Teljesen kiszámítható, klisés betéteket alkalmaz, indíték, ok, komor lelkületű, magányos igazságosztó, ahova üt, ott kataklizmák sorozata söpri el a rosszarcúakat! Ilyen szempontból élvezetes, hisz az emberiség alja fogy benne rendesen, és feltámad benned a frusztráló érzés: Jaj, de kár, hogy ez csak film!
Összességében nézhető, az akciók veszettek, a méhész perget ezerrel, de méz helyett vér folyik patakokban. Na jó, ez erős túlzás volt! Aki szereti Stathamet, ne egy „Banki meló” színvonalára számítson, de legalább nem aljasodik le a „Meg” szintjére. Jó szórakozást!
Raya és az utolsó utópia sugallata az emberiség számára Őszintén szólva, nagyon kíváncsivá tett a sok pozitív értékelés, főleg azért választottam ezt a kedves kis filmecskét. Amennyire rózsaszín és bugyuta, annyira édes és szívbemarkoló is egyszerre. Sok bájos sárkányt láttam már, de Sisu igencsak a dobogó legfelsőbb fokát érdemli. Amit Ő megtestesít, az sajnos valóban abszolút túlmutat az emberen, az emberiségen! Szeretném azt hinni, hogy a jelen emberisége megérdemelne egy ilyen csodálatos, elbűvölő és csupaszív sárkányt, de érzem, súlyosan alulmúlunk minden szintet, ami az érdemességünket illeti! Nehéz volna ezt a filmet társadalombírálatnak minősíteni, de nem kell lángész hozzá, hogy egy kicsit is lelkiismeretes ember megszólítva érezze magát... több»
Szégyellem, de kellettél piszkosul! Hatalmas fenntartásokkal és kellően kigyúrt, előre beültetett megvetéssel kezdtem el a filmet megnézni, a hivatalos vetítés után (sok-sok hónappal) ezen a szent estén. Számtalan kifogást találtam, hogy meg ne kelljen néznem az elkerülhetetlen rózsaszín trendit, de már a lefolyóból is ez spriccelt vissza, így lementem alfa alatti alfába az önfeláldozáshoz.
Már az első negyedórában éreztem, hogy sajnos nem tudok azonosulni az előzőleg jól megszervezett viszolygással, sőt fél óránál már behódoltam, akárcsak Ken. Utazásom a lelkem bugyraiba, ahol néha megfőttem, néha megfagytam, nem részletezem tovább. Egy biztos, a film eszméletlenül nagy pozitív csalódás lett számomra, mindenképp újranézős!
68 Cowboyok és űrlények (2011)