Nyomasztó, de mégis jó (?) Igaz, a címben lévő állítás egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt. Én már a bemutatók alapján felfigyeltem rá, nagyon elkapott a hangulata. Annyira régóta várok már olyan filmet, ami konkrétan ezt a témát dolgozza fel, nincs túl "elmagyarkodva", de mégis az őszinteségével üt szíven. A film nem minden mozzanatában feszes, nem feltétlenül mutat irányt, inkább arra szolgál, hogy éld át, érezz és gondolkodj rajta, formálj te gondolatot róla. Azért azt kiemelném, hogy elég melankolikus, néhol a nyomasztóság fekete foltokat hagy, elsőre indokolatlanul. Nem is akarom tovább magyarázni, nekem kellemes meglepetés volt a mű. #songsungblue
Mélyen emberi film Nemcsak egy futballista sikertörténetét meséli el, hanem egy fiúét, aki egy határon túli világból indult, és legendává nőtte ki magát. Az archív felvételek és az új interjúk összefonódnak, mintha emlékek és jelenbeli gondolatok, jelenetek beszélgetnének egymással. Néhol kicsit hosszúra nyúlik, de ettől függetlenül hiteles, melegszívű és büszkén erdélyi. Nem csak a sportról szól, hanem arról is, mi formálja az embert azzá, aki végül lesz. Nem vagyok focirajongó, de engem pont ez a finomsága fogott meg.
Nem is tudom, mit mondhatnék; nekem kifejezetten rossz élmény volt. Vártam, hogy kibontakozzon, de végig a semmibe beszélés érzete volt bennem. Lehet, én nem voltam erre fogékony, de kifejezetten gyenge és jellemtelen volt a történet, a karakterek... Óriási csalódás volt számomra.
80 A bőr, amelyben élek (2011)