Próbáltam, hátha megszeretem, végigkínlódtam az első évadot, talán, de borzasztóan untatott, és idegesített. Egyik szereplő sem tudott közel kerülni a szívemhez, így kikapcsoltam. Gyenge.
Tetszett, hogy fantasztikus ételeket főztek, a történelem ezen történéseit nem ismerem, érdekes volt bepillantani ebbe a világba. És nem volt sok szereplője, így meg tudtam jegyezni a különleges neveket. A nárcisztikus királyba beleszeret a modern lány, hát... érdekes. De volt bája, nem volt tele szexszel, trágársággal. Szépek a jelenetek, a tájak. A vége hiányos volt számomra, hogy került oda a király , hogyan tudott azonnal akklimatizálódni a modernbe? Lehetett volna egy második évad, és az bizony vicces lett volna, tele kalamajkával.
Kamaszkorom meghatározó kultfilmje. Annyira sz@r, hogy az már jó. Se füle se farka, se eleje se vége, ocsmány beszéd, amiért otthon nyakleves járt, laza rock'n'roll életérzés, amit a szülői szigor mellett el se tudtunk képzelni, zseniális szinkronhanggal megspékelve.
Imádtam. Ebben a sorozatban haaználták először a volume technikát. Ez a készítő házaspárnak is újdonság volt, hisz hagyományos filmkészítők. A másik érdekesség a szereplőgárdáról, hogy Európa különböző országaiból valók, sőt, még Kínából is. Mikor a jeleneteket vették fel, mindenki a saját nyelvén mondta a szöveget, nem értették egymást. Egy igazán színes, különleges alkotás. Rendesen agyalós, hogy mi történik és miért. Rejtélyes rejtvény. Várom a folytatást, a 2. évadot.
Vissza ne gyere Nagyon gyenge, annyira hamis, erőltetett, nagy csalódás. Beleragadt Udvaros Dorottya A mi kis falunk-os tanítónő szerepébe. Ennyi felkészüléssel a szemetesig nem tudnának lefutni, nemhogy maratont. Kár volt a milliókat kidobni erre a filmre.
Sajnálom ezt a tehetséges fiatalembert. Mint mindenkit, aki a hírnévbe hal bele. Mentálisan nem készítik fel és nem segítik őket, csak megrágják,kiszipolyozzák, aztán kiköpik.
Nehezen szántam rá magam, hogy nekikezdjek. Aztán többször abbahagytam, mikor már sok volt a borzalom. Egy élet története, csodálatos helyszíneken, kidolgozott karakterekkel. Kemény világ volt régen az embereknek, nőknek főleg. Az az életre szóló szerelem, az a kötelék, ami köztük van, keveseknek adatik meg. Nagyon összetett történet: történelmi szál, szerelem, sok karakter, állandó új szereplők is, új helyszínek, magával ragadó.
Az a jó az európai filmekben, hogy természetesek, nem rontja el őket Hollywood. Egy felejthetetlen nyár, ahol a fiúból felnőtt lesz, megtalálja önmagát, és észrevétlenül bekúszik a fejébe, a szívébe, majd az egész lényébe a szerelem. A másik oldalon pedig megadja magát a talán soha vissza nem térő érzésnek, mert mindjárt ősz van, és talán soha nem fog úgy érezni, ahogy most. Közben megy a dilemma mindkét félnél, mert, ugye, nem egyszerű a szerelem, pláne az azonos neműek közt, egyetlen korban sem. A táj és a zenék is magukkal ragadóak, a színészi játék is természetes. A regény is zseniális, a film teljesen visszaadja.
Mindkét színész zseni. Kellenek az ilyen filmek, amik kiléptetnek a komfortzónából. Igazi érzelmek, egy haldokló szemüvegén keresztül, aki versenyt fut az idővel. Ő az az ember, aki jobbá válik, miután földre került, és nyomot hagy maga után. Ez keveseknek adatik meg.
Spirituális utazás A családállításról szól az alkotás, hétköznapi emberek életén keresztül és ettől nézhető bárki számára, nem csak a spiritualitás iránt érdeklődőknek. Nagyon örülök, hogy született ez a sorozat.
Már nagyon vártam valami újat Guy Ritchie-től, eddig soha nem okozott csalódást, ahogy most sem. Annyira beteg, agyament, mint a többi alkotása. Vevő vagyok erre a stílusra. És a groteszk viccei, szórakoztató, kikapcsol. Nem is kell ennél több.
Aki nem szereti az intellektuális filmeket, az ne kezdjen bele. Ebben a sorozatban rengeteget beszélnek, és nagyon választékosan. Még a suttyó rosszacska fiú is, mintha mindenki irodalom szakra járt volna. A maga korában friss, üde sorozat volt, ami a mai napig nézhető. Szerettem, pont ezért a kultúrlöketért, mert itt még káromkodni is nagyon modorosan tudtak.
Sok kórházas sorozat készült már, úgy gondoltam, még egy, mi bajunk lehet. Hát lett! Ez a mindenki mindenkivel nekem kiveri a biztosítékot, főleg, hogy folyamat a Netflix tolja az arcomba a másságot és a szélsőségeket. Magasan meghaladja az ingerküszöbömet ebben az esetben. A karakterek közül egy sem szerethető, ezek a névtelen színészek elözönlötték ezt a streamingszolgáltatót, és nem győzöm kapkodni a fejem, ki miben mikor kivel mit játszik. Pont ennél a sorozatnál futottam bele, hogy 2 nappal előtte fejeztem be egy sorozatot, ahol az egyik orvostanhallgató egy meleg srácot alakított 8 évadon keresztül, és itt nem tudtam azonosulni heteró karakterével, nyilván ez az én hibám, de számomra f... több»
Imádom ezt a filmet, Sophia Lorent, ahogy elfogadja az elfogadhatatlant, a kissrácot ahogy átélte a történetet. Szerintem sikerült a könyvet visszaadni.
Miért félnek megmutatni a valóságot, ha már belenyúlnak ennek a páratlan hangú, minden idők legjobb énekesnőjének életébe? A főszereplő alakítása sem jött át. Nem éreztem azt a katarzist, azt az energiát, azt az átütő hitelességet, mint pl. amit Rami Malek nyújtott mint Freddie Mercury.
Stanley Tucci viszont itt is zseniális.
Borzalmasan rossz film volt. Adott egy bombázó sztárügyvédnő, aki dacolva mindenkivel, elvállalja egy barátnőgyilkos védelmét, és az első alkalommal le is fekszik vele, ezzel rontva az amúgy is sz*r házasságán a lúzer, függő férjével, akit ő tart el, és annak családja beleugat mindenbe. Majd kiderül, hogy mindenki rossz ebben a történetben, és alig éli túl ezt az egész hülyeséget.
Egy csodálatos történet a szeretetről, a szülővé válásról, az alkalmazkodásról, a barátságról, a túlélésről, az összefogásról, az elválásról és arról, hogy át kell írnunk, amire programoztak minket. Imádtuk, férjemmel több helyen meg is könnyeztük, ahol nem, ott meg hatalmasakat kacagtunk gyermekünkkel együtt. Jó zenék, eredeti történet, mely bepillantást nyer a jövőbe, szerethető karakterek. Igazi családi szórakozás, melyet nem felejtek el.
83 Riverdale (2017)