Argus

Hiteltelen Napóleon-kép az angol Ridley Scottól
Nem az a legfőbb probléma Ridley Scott Napóleonjával, hogy rossz film lenne, vagy ne akadna benne izgalmas, látványos jelenet, hanem, hogy a kulcsfigurát, a világtörténelem egyik legismertebb alakját: Bonaparte Napóleont egy ütődött, szexmániás idiótának láttatja. És a néző pontosan érzi: nem stimmel a dolog, és inkább arról lehet szó, hogy a britnek született rendező kicsinyes módon a franciák nemzeti hősét akarja sárba rántani az őt legyőző nép (saját népe) felmagasztalásával. Erre utal például az is, hogy a Napóleon valójában legyőző lipcsei csatát, melyben nem vettek részt az angolok, meg sem említi, ellenben kihangsúlyozza Arthur Wellesley angol tábornok szerepét egy meg sem történt bes... több»

Nulla minőség sajnos
Ha van valaki, aki tényleg imádja a Star Wars-filmeket és sorozatokat, akkor az én vagyok. A 11 mozifilmes rész mindegyikét vagy tucatszor láttam, és az összes sorozatot is megnéztem (az animációkat kivéve). A Mandalóri jó volt, az Andor is tetszett, az Ahsoka, az Obi-Wan és a Boba Fett untatott kicsit, de ezeket is végignéztem. Az első, amit képtelen voltam végignézni (csak 3 részig eljutva), az Az akolitus. Gyakorlatilag annyira gyenge, hogy teljesen nézhetetlen. Egy kínlódás az egész, szó szerint nulla minőség.

Látványözön plusz Mad Max feeling
Nekem az eddigi összes Mad Max-film bejött, kezdve az 1979-es legelsővel, amelyben Max Rockatansky (Mel Gibson) elveszíti a családját, és országúti vándor lesz belőle. Később újabb és újabb harcokba bocsátkozik, a harmadik részben az Igazság csarnokában. Aztán következett a franchise életében egy hosszú kihagyás 1985 és 2015 között, majd az idősödő George Miller elkészítette a Fury Roadot Tom Hardyval, és újra feltámadt a franchise. A siker nem maradt el: tarolt a rajongóknál, és az IMDb-n is 81%-ig jutott (sőt, Oscarokat is hozott, igaz, technikai kategóriákban). A Charlize Theron–Tom Hardy páros méltó utódja lett a Mel Gibson-féle eredeti részek szereplőgárdájának. A sikeren felbuzdulva fo... több»

Tarantinóhoz képest gyenge
Szeretem a Tarantino-filmeket (kedvenceim a Ponyvaregény, a Becstelen brigantyk és a Django), de az Aljas nyolcas nem tartozik a jók közé. Van, aki szerint egyenesen ízléstelen több jelenete is. Szerintem elhibázott a forgatókönyv, és kidolgozatlan az egész sztori. A története valamiféle fogolyszöktetés akar lenni és sajátos vadnyugati krimi, de inkább paródia lesz belőle. A végkifejlet visszataszító, a karakterek haloványak. Tipikus egyszer nézős dolog, mely nálam maximum három csillagos lehet csak.

A második kedvenc
A második nagy kedvencem a Kelly hősei című amerikai háborús mozi, melyet milliók szeretnek szerte a világon. Azt hiszem, sikerének titka a rengeteg különleges karakter: Csodabogár, Bazi Joe, Vaskalap, Cowboy, Kicsi Joe... stb, mindannyian egyedi figurák. Az egész film a vicces oldaláról közelíti meg a második világháborús nyugati frontot, ahol egy szakasz magánakcióba kezd egy front mögötti bank aranykészletének megszerzéséért. A csapat végül sikerrel jár, mi pedig kapunk egy szórakoztató háborús kalandfilmek, rengeteg poénnal.

Érdekes és izgalmas történelmi témájú film
Nagy kedvencem a Túl az óperencián, mely történelmi szemmel nézve is teljesen korrekt és valósághű film. A századforduló előtti években valóban zajlottak földosztások Amerikában, melyre rengeteg európai utazott el, hogy gazdálkodhasson a lehetőségek hazájában. Tom Cruise is egy ilyen földfoglalót alakít, aki egy nemes hölgy társaságában érkezik Bostonba, majd onnan Amerika belsejébe. Bokszolásból tartja fenn önmagát, miközben az alvilág fejeseivel dacol. A Túl az óperencián egy izgalmas és látványos történelmi témájú kalandfilm.