Miután megnéztem a filmet, hiányérzetem volt, úgyhogy elkezdtem a kommenteket olvasni, mert rá akartam jönni, hogy mi a jó és mi a vicces, illetve szórakoztató ebben a filmben, de sajnos nem jöttem rá. Én értem, hogy imádunk a legmagasabb jelzőkkel dobálózni, de azért hogy is mondjam... én pont azt éreztem, hogy a filmnek ez a sajátosan bárgyú, együgyű és infantilis humora egyáltalán nem működik és szinte semmire nem reflektál. Úgy érzem nem tudtak olyan szituációkat és konfliktusokat kialakítani, hogy ezt valóban viccesnek és szórakoztatónak lehessen nevezni. Ez nem olyan humor, mint amilyen pl. az 1992-es Chaplin filmben bemutatott humor, ami reflektál arra, hogy milyen mértékben vagyunk rabjai a társadalmi szerepeinknek. Meg persze ezt még inkább csak az tette értékessé, hogy Chaplin személyében nem mellékes módon voltak drámai attitűdök és/vagy lelki mechanizmusok, ami miatt igazán azonosulható volt. De ebben a filmben kivel lehet azonosulni? Ez a pár szereplő olyan, mint egy sűrű, összecsomósodott massza, ami abba az irányba folyik, ahova éppen az asztal billen.
Hogyha szeretnék egy olyan filmet találni, ami szinte ugyanezt, vagy nagyon hasonló témát képes valóban hitelesen, szórakoztatóan, átélhetően és reflexíven bemutatni, akkor azt mondanám, hogy a 17-es fogolytábor. Ugyanez a kicsit színházi, kamara jelleg és hangulat, de mégis mennyivel jobb film! Mennyivel jobb színészi alakításokat, mennyivel feszesebb helyzeteket és dialógusokat tud felmutatni! Ég és föld!
Miután megnéztem a filmet, hiányérzetem volt, úgyhogy elkezdtem a kommenteket olvasni, mert rá akartam jönni, hogy mi a jó és mi a vicces, illetve szórakoztató ebben a filmben, de sajnos nem jöttem rá. Én értem, hogy imádunk a legmagasabb jelzőkkel dobálózni, de azért hogy is mondjam... én pont azt éreztem, hogy a filmnek ez a sajátosan bárgyú, együgyű és infantilis humora egyáltalán nem működik és szinte semmire nem reflektál. Úgy érzem nem tudtak olyan szituációkat és konfliktusokat kialakítani, hogy ezt valóban viccesnek és szórakoztatónak lehessen nevezni. Ez nem olyan humor, mint amilyen pl. az 1992-es Chaplin filmben bemutatott humor, ami reflektál arra, hogy milyen mértékben vagyunk rabjai a társadalmi szerepeinknek. Meg persze ezt még inkább csak az tette értékessé, hogy Chaplin személyében nem mellékes módon voltak drámai attitűdök és/vagy lelki mechanizmusok, ami miatt igazán azonosulható volt. De ebben a filmben kivel lehet azonosulni? Ez a pár szereplő olyan, mint egy sűrű, összecsomósodott massza, ami abba az irányba folyik, ahova éppen az asztal billen. Hogyha szeretnék egy olyan filmet találni, ami szinte ugyanezt, vagy nagyon hasonló témát képes valóban hitelesen, szórakoztatóan, átélhetően és reflexíven bemutatni, akkor azt mondanám, hogy a 17-es fogolytábor. Ugyanez a kicsit színházi, kamara jelleg és hangulat, de mégis mennyivel jobb film! Mennyivel jobb színészi alakításokat, mennyivel feszesebb helyzeteket és dialógusokat tud felmutatni! Ég és föld!