A szökevény

szucszoli 2017.05.01 13:12

Meglehetősen gyengécske film. Nézzük miért: A történet már eleve egy ordenáré nagy ostobasággal indít. Ugye a főhőst elítélik a bíróságon. Konkrétan elhangzik, hogy megdönthetetlen és atombiztos bizonyíték van a főhős bűnösségére. És mi ez az atombiztos bizonyíték? Az, hogy meghallgatnak egy telefonbeszélgetést, amiben az épp haldokló felesége elnyekergi a telefonban, hogy egy férfi a lakásán bántalmazta??? Hát könyörgöm.. most vallotta be, hogy nem a férje volt a gyilkos, hiszen köztudott, hogy a férje is ott volt a gyilkosság időpontjában, de volt ott egy másik férfi is! Rettenetes. Ráadásul mi szükség volt egyértelműen megmutatni nekem nézőnek, hogy nem ő volt a gyilkos? Nem értem. Miért jó az, ha a nézőt nem vonjuk be ebbe a dilemmába? Nem pont ettől lett volna érdekes a koncepció? Aztán a következő 20-25 perc már csak arra jó, hogy utána kikapcsoljam az egészet a francba, mert könyvelhető, hogy mi fog ebből következni: végül nem kapják el a rendőrök, vagy ha el is kapják, akkor kiszabadul és megtalálja a valódi gyilkost és végül fény derül a tévedésre. Úgy, hogy a feléig se néztem a filmet. Kit a bánatot érdekel, hogy a főhős hogyan szökik és jár mindig egy lépéssel a rendőrök előtt? Ebben mi a feszültség? Nem pont attól lett volna jó ez az egész, hogy hagyják a francba ezt az elcsépelt üldözgetést és helyette inkább azzal kezdtek volna foglalkozni, hogy ki ez a gyilkos, mi az indítéka és hogyan próbál meg eljutni hozzá a főhős?

Meglehetősen gyengécske film. Nézzük miért:

A történet már eleve egy ordenáré nagy ostobasággal indít. Ugye a főhőst elítélik a bíróságon. Konkrétan elhangzik, hogy megdönthetetlen és atombiztos bizonyíték van a főhős bűnösségére. És mi ez az atombiztos bizonyíték? Az, hogy meghallgatnak egy telefonbeszélgetést, amiben az épp haldokló felesége elnyekergi a telefonban, hogy egy férfi a lakásán bántalmazta??? Hát könyörgöm.. most vallotta be, hogy nem a férje volt a gyilkos, hiszen köztudott, hogy a férje is ott volt a gyilkosság időpontjában, de volt ott egy másik férfi is! Rettenetes. Ráadásul mi szükség volt egyértelműen megmutatni nekem nézőnek, hogy nem ő volt a gyilkos? Nem értem. Miért jó az, ha a nézőt nem vonjuk be ebbe a dilemmába? Nem pont ettől lett volna érdekes a koncepció? Aztán a következő 20-25 perc már csak arra jó, hogy utána kikapcsoljam az egészet a francba, mert könyvelhető, hogy mi fog ebből következni: végül nem kapják el a rendőrök, vagy ha el is kapják, akkor kiszabadul és megtalálja a valódi gyilkost és végül fény derül a tévedésre. Úgy, hogy a feléig se néztem a filmet. Kit a bánatot érdekel, hogy a főhős hogyan szökik és jár mindig egy lépéssel a rendőrök előtt? Ebben mi a feszültség? Nem pont attól lett volna jó ez az egész, hogy hagyják a francba ezt az elcsépelt üldözgetést és helyette inkább azzal kezdtek volna foglalkozni, hogy ki ez a gyilkos, mi az indítéka és hogyan próbál meg eljutni hozzá a főhős?