Jackie Brown

Nekem tetszett. A tempója volt számomra a legmegfelelőbb, azt hiszem. A beállítások is tökéletesek voltak. Főleg az egész képernyőt betöltő, premier plánban történő arcok bemutatása. És micsoda arcok, kérem szépen. Zseniális. A Jackie Brown valószínűleg az egyetlen Quentin Tarantino-film, amelyet többször is megnéznék. Egyébként mikor ezt írom, már háromszor megnéztem, és még mindig lenyűgöz. Azt még nem tudom megmondani, mikor, de biztos, hogy hamarosan újra fogom nézni. Kevés ilyen film van. Ebben a filmben egyébként karaktereket látunk, nem pedig karikatúrákat. Némelyiküknél még egy-egy pillanatnyi őszinte érzelmet is látunk. Természetesen Tarantino esetében mindig kérdés, hogy van-e valami magasabb értelem a munkája mögött. A Jackie Brown egy krimi, de nem sikerült más kontextust találnom. A szereplőgárda jól megválasztott, a szélhámosok és gengszterek szabályos árnyas világa a díszlet. Mint minden filmjét, ezt is remek filmzene kísérte. A Pulp Fiction sikerhullámán pedig azt hiszem, Tarantino itt döntött úgy, hogy minden lehetséges műfajban filmet készít, amit szeretett. Minden, ami Jackie Brown után készült, megerősíti a feltételezésemet.

Quentin Tarantino egyik legjobbra sikeredett rendezése. Kicsit emberbarátibb, mint a többi ami egyfajta plusszt ad a történethez is. A szereplőválogatás parádés.

Kedvenc Tarantino filmem. Végig pörgős, tele van fordulatokkal, még egy halvány romantikus szál is van benne. Különböző szempontokból is bemutatja a történetet, különböző idősíkokban, ezért résen kell lenni, hogy az ember követni tudja a cselekmény f... Többonalát. Az erőszak nem megy a történet rovására, ami nálam hatalmas pluszpont. A többi Tarantino moziról ez nem igazán mondható el. A szereplők jól kidolgozottak, sokkal életszerűbbek, mint a többi filmjében, főleg a Robert Foster által megformált óvadékügynök. Samuel L. Jackson pedig zseniálisan alakítja a gátlástalan fegyverkereskedőt, Ordell Robbiet, de a többi színész sem marad el mellőle. Imádom a film sajátos humorát. Kedvenc párbeszédem: "– Mi ez? – Neszeszer. – Mi van benne? – Neszeszer." A zenéje is dob rajta, Bobby Womack jó választás volt. Szórakoztató, cselszövevényes krimi. Aki szereti Tarantino stílusát, annak ez a film is be fog jönni. Én bármikor szívesen újranézem.

Első megnézésre erős közepesre értékeltem. Pár év múlva a Tarantinot hozsannázó vélemények hatására újra elővettem. Javult az „érdemjegy”. Lehet, hogy kezdek hozzászokni Q.T. stílusához?! Leginkább Samuel L. Jackson laza, könnyed alakítása tetszett, bár nem tudtam azonosulni a figurával. Remek választás volt a főszerepre az általam ismeretlen Pam Grier. Bridget Fonda Melanie szerepében is nagyon jó volt, a legjobb jelenet, amikor megkérdezi De Nirot… három(!) perc múlva meg folytatják a cseverészést. Az újranézés egyes filmek esetében kimondottan hasznos lehet, mert sok függ az első megtekintéskori hangulattól, érzelmi állapottól. Viszont vannak olyan filmek, amelyeket akár százszor is megnézhet az ember (kimondottan mazochista célból), akkor is a kukába valók.

1,9-szer néztem meg két napon belül a Jackie Brownt, mert első nap a vége előtt 15 perccel elázott a vetítő, ami után visszaadták a pénzt, másnap pedig újra elmentem, hogy végig láthassam vásznon. Az első etap zseniális volt (amíg tartott). Tarantino... Több egy szoft blaxploitation-francia krimi keveréket alkotott ezzel a filmmel, ez most jött át először. Elképesztő, és a könyv ismeretében kifejezetten jó adaptáció. Viszont kicsit túl van nyújtva azért, talán 15-20 percet vághatott volna belőle. És akkor le is ment volna a beázásig, hihi. A zsarus jeleneteket pl. sosem kedveltem különösebben. A második kör már nem volt olyan átütően élményszámba menő. Nyilván más valamit egy év vagy egy nap után újra látni, az ilyen lassú part vizet mos tempójú daraboknál meg főleg. Viszont amikor Ordell a fegyverbizniszről dumál az elején, na azt mindennap meg tudnám nézni. Amúgy ilyet, hogy két egymást követő nap ugyanazt a filmet nézzem ugyanannak a mozinak ugyanabban a termének ugyanabból a székéből, még sosem csináltam. Mondjuk a fentiek fényében nem véletlen. Ha lett volna szinkronos vetítés, másodjára tuti arra ülök be, hogy kicsit változatosabb legyen. Amúgy ez is egy olyan film, amit egészen más élmény vásznon látni. Olyan dolgokon agyaltam közben, amik még sosem jutottak eszembe, pedig láttam már néhányszor.