Jackie Brown

Nekem tetszett. A tempója volt számomra a legmegfelelőbb, azt hiszem. A beállítások is tökéletesek voltak. Főleg az egész képernyőt betöltő, premier plánban történő arcok bemutatása. És micsoda arcok, kérem szépen. Zseniális. A Jackie Brown valószínű... Többleg az egyetlen Quentin Tarantino-film, amelyet többször is megnéznék. Egyébként mikor ezt írom, már háromszor megnéztem, és még mindig lenyűgöz. Azt még nem tudom megmondani, mikor, de biztos, hogy hamarosan újra fogom nézni. Kevés ilyen film van. Ebben a filmben egyébként karaktereket látunk, nem pedig karikatúrákat. Némelyiküknél még egy-egy pillanatnyi őszinte érzelmet is látunk. Természetesen Tarantino esetében mindig kérdés, hogy van-e valami magasabb értelem a munkája mögött. A Jackie Brown egy krimi, de nem sikerült más kontextust találnom. A szereplőgárda jól megválasztott, a szélhámosok és gengszterek szabályos árnyas világa a díszlet. Mint minden filmjét, ezt is remek filmzene kísérte. A Pulp Fiction sikerhullámán pedig azt hiszem, Tarantino itt döntött úgy, hogy minden lehetséges műfajban filmet készít, amit szeretett. Minden, ami Jackie Brown után készült, megerősíti a feltételezésemet.

Quentin Tarantino egyik legjobbra sikeredett rendezése. Kicsit emberbarátibb, mint a többi ami egyfajta plusszt ad a történethez is. A szereplőválogatás parádés.

Kedvenc Tarantino filmem. Végig pörgős, tele van fordulatokkal, még egy halvány romantikus szál is van benne. Különböző szempontokból is bemutatja a történetet, különböző idősíkokban, ezért résen kell lenni, hogy az ember követni tudja a cselekmény f... Többonalát. Az erőszak nem megy a történet rovására, ami nálam hatalmas pluszpont. A többi Tarantino moziról ez nem igazán mondható el. A szereplők jól kidolgozottak, sokkal életszerűbbek, mint a többi filmjében, főleg a Robert Foster által megformált óvadékügynök. Samuel L. Jackson pedig zseniálisan alakítja a gátlástalan fegyverkereskedőt, Ordell Robbiet, de a többi színész sem marad el mellőle. Imádom a film sajátos humorát. Kedvenc párbeszédem: "– Mi ez? – Neszeszer. – Mi van benne? – Neszeszer." A zenéje is dob rajta, Bobby Womack jó választás volt. Szórakoztató, cselszövevényes krimi. Aki szereti Tarantino stílusát, annak ez a film is be fog jönni. Én bármikor szívesen újranézem.

Quentin Tarantino talán legjobb mozija. Hiteles, és mindenki számára érthető. Nem bonyolítja túl a cselekményt, akciódús, izgalmas, feszültséggel teli, és van benne egy-két csavar. Samuel. L. Jackson karaktere eszméletlen.

Hát igen kicsit hadilábon állt de valahogy láttam benne elég fantáziát. Történetileg nem egy elsöprő teljesítmény épp, hogy csak eléri azt a szintet, amikor még nem húzom a számat ásításra miatta.

Első megnézésre erős közepesre értékeltem. Pár év múlva a Tarantinot hozsannázó vélemények hatására újra elővettem. Javult az „érdemjegy”. Lehet, hogy kezdek hozzászokni Q.T. stílusához?! Leginkább Samuel L. Jackson laza, könnyed alakítása tetszett, ... Többbár nem tudtam azonosulni a figurával. Remek választás volt a főszerepre az általam ismeretlen Pam Grier. Bridget Fonda Melanie szerepében is nagyon jó volt, a legjobb jelenet, amikor megkérdezi De Nirot… három(!) perc múlva meg folytatják a cseverészést. Az újranézés egyes filmek esetében kimondottan hasznos lehet, mert sok függ az első megtekintéskori hangulattól, érzelmi állapottól. Viszont vannak olyan filmek, amelyeket akár százszor is megnézhet az ember (kimondottan mazochista célból), akkor is a kukába valók.

1,9-szer néztem meg két napon belül a Jackie Brownt, mert első nap a vége előtt 15 perccel elázott a vetítő, ami után visszaadták a pénzt, másnap pedig újra elmentem, hogy végig láthassam vásznon. Az első etap zseniális volt (amíg tartott). Tarantino... Több egy szoft blaxploitation-francia krimi keveréket alkotott ezzel a filmmel, ez most jött át először. Elképesztő, és a könyv ismeretében kifejezetten jó adaptáció. Viszont kicsit túl van nyújtva azért, talán 15-20 percet vághatott volna belőle. És akkor le is ment volna a beázásig, hihi. A zsarus jeleneteket pl. sosem kedveltem különösebben. A második kör már nem volt olyan átütően élményszámba menő. Nyilván más valamit egy év vagy egy nap után újra látni, az ilyen lassú part vizet mos tempójú daraboknál meg főleg. Viszont amikor Ordell a fegyverbizniszről dumál az elején, na azt mindennap meg tudnám nézni. Amúgy ilyet, hogy két egymást követő nap ugyanazt a filmet nézzem ugyanannak a mozinak ugyanabban a termének ugyanabból a székéből, még sosem csináltam. Mondjuk a fentiek fényében nem véletlen. Ha lett volna szinkronos vetítés, másodjára tuti arra ülök be, hogy kicsit változatosabb legyen. Amúgy ez is egy olyan film, amit egészen más élmény vásznon látni. Olyan dolgokon agyaltam közben, amik még sosem jutottak eszembe, pedig láttam már néhányszor.

Jó film, a karakterek (főleg Samuel L. Jackson és Robert de Niro) akárcsak más Tarantino filmekben, itt is rendben vannak, illetve a 70-es évek hangulatát idéző stílus is tetszett. Viszont ehhez az egyébként nem rossz történethez nagyon sok a két és fél órás játékidő, indokolatlanul hosszúnak éreztem.

Úgy él a köztudatban, mint Tarantino leggyengébb filmje, amire szerettem volna, ha rácáfol, de attól tartok, nem sikerült. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Jackie Brown egy gyenge film, ez inkább a Tarantino szinthez képest gyenge, valójában egy erő... Többs közepes szintű filmélményt jelentett. Fantázia mindenképpen van benne, ahogyan egy majdnem hétköznapi történetet nagyrészt hétköznapi karakterekkel igyekszik elmesélni, aminek a tétje és mozgatórugója is elég középszerű, de ezáltal valósághű. Éppen ez a szándékos középszerűség azm amitől számomra a film nem is tudott kilépni a tudatosan felépített skatulyából. A dialógusok most is nagyon jól össze lettek rakva, de néhol üres, érdektelen szóf@sásba megy át. Röviden a Jackie Brown nem egy rossz mozi, sőt sokak szerint kiváló film, de engem sajnos nem talált meg.

Meglepetés ez a film a nézőjének. Két véglet találkozik, az igazán okos áldozat az igazán hülye főgonosszal. Ami csak azért is jó és egyben rossz párosítás, mert nem igazán realisztikus, hisz buta ember nem tud kartellt kiépíteni. Viszont így, hogy e... Többgy kész helyzetbe csöppenünk bele, igazán szórakoztató és életképes a film, csak vonatkoztassunk el! Nekem bejött az egész.

Nagyon kedvelem ezt a filmet! Olyan dumák vannak benne, amik simán életbölcsességek! Mindenki nagyot alakít, még Robert De Niro is!

A dialógusok , mint általában minden Tarantino filmben nagyszerüek, nagyon szórakoztató film, jó színészi alakításokkal, de nem kimagaslóakkal, viszont bátra ajánlom, és a zene is jó a filmben végig. Nézzétek meg, ha kimaradt.

Érdekes, hogy színészként semmilyen benyomást nem tett rám, de rendezőként szinte minden filmje abszolút kedvenc. Talán ezt szeretem legjobban, de a Kutyaszorítóval holtversenyben. Vagy a Ponyvaregénnyel?

Nekem Tarantino egyik gyenge filmje, sajnálom.