Hang nélkül: Első nap
A Quiet Place: Day One
Több
A Quiet Place: Day One
Vélemények (39)
Szerintem meg pont nagyon nagyon szuper volt!!! Kivételesen nem keféléssel kezdődött, és nem alakult fiúvá egy nő sem a film végére. Szerintem a főhősök simán vitték a vállukon a mozit, jó, jó, természetesen voltak logikátlan dolgok, döntések, cselekmények, de valljuk be – kinek az életében nincsenek? Régebben a vírusos mozik voltak a menők, be is jött pár évtizeddel később, most kb. ez jön majd, ilyenre lehet számítani. Egy mondatra kitérek a filmtől: annyira technikafüggő a világ, hogy egyszer egy hacker nyom egy entert, vagy egy napra elmegy a net világszinten, akkor egy napon belül kb. ez lesz, mint amit láttunk ebben a moziban... Nos vissza a sztorihoz. Az érzelmi töltése elég erős, és láss csodát, nem írok semmi negatív dolgot arra vonatkozóan, ki milyen színű volt, mert ez nem erőltetett, illetve erőszakos volt, hanem teljesen természetes – ezzel nincs baj. Amúgy aki klasszikus inváziós, apokalipszis szörnyes filmet kíván, annak inkább ajánlom Budapesten a Népszínház utcát, este, nos, ott élőben élvezhetitek az őskorba süllyedt emberek életét egy apokaliptikus környezetben.
Az első két film után gyorsan ledaráltam ezt a harmadik részt. A színészek az első kettőben ugyanazok voltak. Ebben a harmadikban viszont már teljesen más színészek szerepeltek, és még egy macska is főszerepet kapott. A film nagyon szép film volt, a színészi alakítások nagyszerűek voltak. Nagyon részletesen leírja, hogyan kezdődött minden, anélkül, hogy unalmassá válna. Történetesen van egy nagyon aranyos macska, Frodó, aki történetesen minden erőlködés nélkül feldobja a hangulatot, nem értem, hogy lehet ilyen csendes egy macska, hiszen nálam otthon egyfolytában nyávognak! Érzelmesebb volt, mint gondoltam, nagyon jól megszerkesztett film. Nem valami horrorfilm, de sok ijesztő dolog megfogott. Nem sok véres jelenet van benne, és erős nyelvezetet használ, de határozottan ajánlom ezt a filmet, nagyon tetszett. Az egyetlen dolog, amiben a legjobban csalódtam, az Joseph Quinn karaktere. Bár a színészi alakítása szép, nem értem a karakterét. Mintha nem lenne elég magyarázat a motivációjára és a pánikrohamaira. Minden esetre ez a 3. rész is erősen ajánlott.
Sokféle módon meg lehetett volna csinálni ezt a legújabb részt, ha már annyira az előzmények volt a lényeg. De egy olyan megoldást választottak, ami a lehető legtávolabb áll az eredeti részektől. A két legfőbb karakternek semmi köze az Abbott családhoz, ráadásul egymáshoz sincs túl sok, Samira és Eric teljesen eltérő emberek. Az is jó lett volna, ha látjuk végre, hogy miként csapódnak a földbe az idegenek űrhajói (már ha űrhajókon jönnek), mert elég fura, hogy meteorzáporként látszódnak az égen, amikor megérkeznek. Nálam közepes az egész, alatta a várakozásoknak, és főleg alatta a lehetőségeknek (melyek benne lehettek volna ebben az előzményrészben). Djimon Hounsou sem kap szinte semmi játékidőt, holott húzónép a promócióban, a plakátokon és ő az egyetlen karakter, aki összekötné az eredeti részeket ezzel a legújabb epizóddal. De szinte alig látjuk. Az egyedül értékelhető a letarolt New York képe és néhány izgalmas jelenet (nem túl sok). Én őszintén szólva csalódtam a rendezésben is: Michael Sarnoski nem tudott John Krasinskihoz felnőni.
Az első két rész sem volt a kedvencem, de ez bűn rossz volt. Mi akart volna lenni? Művészfilm? A macskás jelenetek röhejesek voltak.
A Krasinski házaspár nagyon jól kitalálta és kidolgozta az eredeti Hang nélkül-részeket, így a rendezőváltás hozott némi rizikót abban a tekintetben, hogy lesz-e olyan jó a folytatás, mint az előzmények. Sajnos nagyon nem lett, sőt a 2024-es epizód kimondottan csalódás. A script nem ad valódi előzményélményt, noha ezt a fejezetet elvileg arra szánták, hogy megmutassa, hogyan kezdődött az egész, vagyis miként érkeztek a Földre a hangérzékeny xenók. Csak pont ezt nem tudjuk meg. Helyette kapunk egy drámát két új karakterrel, akik New Yorkban próbálnak túlélni az idegenek támadása alatt. De még csak nem is ez áll középpontban, hanem a halálos beteg főkarakter hölgy utolsó kívánságának teljesítése: az elhunyt édesapja bárjába való ellátogatás. Mintha a forgatókönyv és rendezés túl akart volna lépni egy horrorfilm keretein, hogy valamiféle drámai moralizálással tuszkoljon értékesebb tartalmat a történetbe. Ezzel viszont az eredeti horrorsztori korábban sikeres stílusát kedvelők (like me) csalódottak lettek. A végeredmény egy olyan keverékfilm lett, ami nem tekinthető gazi horrornak, és nem tekinthető igazi drámának sem, és max. három csillagot ér. Nem többet.
Na, sikerült tegnap megnéznem a Campona City moziban. Jó film, az biztos. Szuper jó, helyenként látványos, izgalmas, és van egy-két olyan rész, ami nagyon tetszett. Szuper jó alkotásnak tartom, amely méltó előzménye az előző két résznek! Egy pici hib... Több
Becsaptak minket! Ígértek egy sci-fi túlélő horrort (a bemutatókban is). Aztán sunyi módon kapunk egy DRÁMÁT, azt is az inkább elégikusabb, életről lemondó, fájdalmasan, szomorúan nyűglődő típusból. Hát gratulálok! Megérte? Na most komolyan, megérte!? A népszerűségi százalékokból ítélve, nem. Nekem viszont igen. Mert engem is becsaptak, én is mást vártam. Ám a főszereplők játéka megérintett. A már-már fekete-fehér némafilmeket idéző testmimika jól párosult az operatőr képi tényleg noir filmeket idéző beállításával. Pl. a férfi főszereplő kétszer van olyan arcközeliben, ami fény-árnyék hatásával a régi filmeket idézi. Szerintem a női főszereplő is jól játszott, átéreztem a fájdalmát. A bár jelenetben, amikor a férfi bűvészkedik, hogy megnevettesse a beteg nőt, még nálam is eltört a mécses. Annyira jól adta elő a néma (érthető okokból) pantomim játékát, a nő pedig az egész filmben olyan jól reagált, hogy ott érkeztem meg én érzelmileg is a film szintjére. Ott értettem meg, nem akciót látok, csak drámát, búcsút az ÉLETTŐL. És az pedig fájdalmas. Az, hogy a marketing hazudik, viszont megbocsáthatatlan. Ez már Az őrület határán című filmnél sem jött be, aminek a trailere Travoltát, Clooney-t meg Ryan közlegényt ígért, aztán a film meg egészen más. Ott, annak idején az emberek kijöttek a moziból a felénél. Akkor azt mondtam, jó ez a film (dráma), csak nem moziba való. Erre filmre is igaz ez, viszont a megtévesztés ellenére, nekem mindkettő DRÁMA igen hamar kedvenc filmemmé vált.
Hasonló filmek
Meglepőmód... nem is volt rossz. Ugyanazon első nap a nagyvárosban, mint vidéken az Abbott családnál... semmi extra. Csupán csak más szemszögből megközelítve, emberek élettörténéseit, túlélésüket bemutatván/kiemelvén a mozivásznon. Mind2 storyban ott... Több
Emlékszem, az első Hang nélkül-filmet 2018-ban hatalmas érdeklődés övezte, és a Krasinski házaspár (John Krasinski és Emily Blunt) fürdött az elismerésben. Az alapötlet nagyon tetszett nekem is annak idején: egy hangra támadó idegenek alkotta rémisztő és pusztító faj megtámadja a Földet, ám azok, akik képesek elsajátítani a csendben bujkálást, túlélik a támadást. Érdekes volt az egész, és John Krasinski b@romi látványosra is rendezte. Két évvel később jött a második rész, és meglepő módon képesek voltak megismételni a sikert. Ám a mostani, harmadik fejezet egy teljesen új rendezővel (Michael Sarnoski) megszakította sajnos a sikersorozatot. Már az alapkoncepciónál elrontották a dolgokat: nem a heroikus küzdelemre mentek rá, amit egyébként mindenki várt (és amit kezdetektől szerettünk ezekben a filmekben), hanem valamiféle felesleges moralizálásba kezdett a legfőbb karakterek előadásában. A sokat markol, keveset fog esete lett a film. Értékelésem 3 csillag, az is csak azért, mert néhány jelenetben felbukkannak azért az izgalmak.
Nagyon egyedi gondolat volt az első rész, ugyanakkor a második rész alkotói nem értették meg igazán az egész koncepciót. Mint általában a folytatások 95%-át, nem érdemes megtekinteni.
A téma és az előzmények, John Krasinski első két Hang nélkül-filmje megköveteltek egy színvonalas és nagyon izgalmas folytatást. Ám Michael Sarnoski a 2018-as Első nap történetét inkább a lelkizés felé vitte el, kihagyva azt a lehetőséget, amit egy előzményfilmben rejlett volna. A Hang nélkül: Első nap menthetetlenül közepes lett, noha minden adott volt egy 4 vagy 5 csillagos látványfilmhez. Nem kapunk összeszedett sztorit, nincsenek fordulatok, meglepetések, és nincsenek akkora izgalmak sem, mint amelyeket az első két részben megszokhattunk. Két átlagember vergődését nézhetjük csupán, akik közül az egyik (aki mellesleg egy halálos beteg nő) még utoljára szeretne eljutni egy adott étterembe (vagy bárba) egy pizzára, mely elhunyt édesapjára emlékeztetné őt. Mindezt persze éppen akkor, amikor New York támadás alatt áll, a lények által. Közben segítik egymást, és harcolnak is valamelyest, de a vezérfonal nem az idegenekkel való harc, hanem a moralizálás. Nálam ez három csillagra elég csupán sajnos. Kihagyott lehetőség.
Nem tudott hozzátenni az előző részekhez. Gyakorlatilag játszódhatott volna az időben bármikor, mert az, hogy egy meteorzápor becsapódásával érkezik meg a Földet fenyegető invázió, elég fantáziátlan.
Kvótafilm bantu fekete főszereplővel, akit sokszor nem is látsz, mert feketébb, mint a háttér, remek választás lett, gratulálok... Nyomorult hely lett mára ez a világ, örülök, hogy életem nagy részét egy boldogabb, emberibb múltban élhettem le...
