Egy zuhanás anatómiája

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a film konkrétan elvett két órát az életünkből. Agyon lett dicsérve, pedig a cselekmény már az első tíz percben elvérzik. Ki az, aki elhiszi, hogy egy havas francia hegyi tájon egy vak gyerek a vakvezető kutyájával elindul a dimbes-dombos hegyvidé... Többkre, miközben apuka rejtélyes körülmények között meghal? A legjobb az egészben, hogy a gyerek sejti persze, hogy az apuka öngyilkos akar lenni, és ezért kísérletezik a saját jószágon (hol a FEMA, by the way??), hogy meggyőződjön, hogy a kutya az apja hányását ette meg... Gyereknevelés egyes. Na, de hagyjuk, menjünk a tárgyalótermi jelenetekhez, ahol konkrétan a fél nyomozótársadalom hülyének lett nézve: szóval az apuka bedrogozva, megüti a tarkóját, majd lezuhan három métert, majd pedig még odébb mászik két métert... Ok. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy a rendezők a második két órára megunták a banánt. A tárgyalás elején ragaszkodunk a francia nyelvhez, majd pedig egyszercsak az anyuka kérésére váltunk angolra. Azt értem, hogy ő bilingvis, de ez nem jelenti, hogy a franciául beszélő francia megérti az angolul beszélő angolt. Ezek szerint már nem is olyan fontos a kötelező francia nyelv a bíróságon? Nézhetetlen.

Az Anatomy of a Fall egy haláleset felderítéséről szól, de nem egy krimi, és a történet többször kihangsúlyozza, hogy a valóság sosem annyira fontos, mint a valóságról alkotott, szubjektív képünk. Az egész sztori egy kis metaköntösben létezik emiatt,... Teljes kritika

Már nagyon rég nem volt olyan filmes élményem, mint amilyet az Egy zuhanás autonómiája okozott. Szerintem az alakítások mellett már csak a történetnek volt nagyobb átütő ereje.

Ez volt életem talán leghosszabb tárgyalótermi krimije, mely ráadásul kétharmadrészt nem túl tisztán követhető francia nyelven játszódott, úgyhogy lehetett egyfolytában bámulni a feliratokat. Az amerikaiak már 5000 filmet forgattak ebben a műfajban, ... Többde francia tárgyalótermi krimit még sose láttam. Nem volt minden tanulság nélküli, ami Amerikában elképzelhetetlen lenne, mert vagy az ügyvédek, vagy a bíró állítaná le, az itt non-stop ment. A vád képviselője egyfolytában sugalmazott, hamis következtetéseket fogalmazott meg, és minden egyéb módon tanúsított totál szabálytalan magatartást. Maga a film amúgy elég jó volt a látszólagos vontatottsága ellenére is, mert a lélektani szinten végig elég intenzív dráma zajlott. Ennek ellenére az Arany Pálma-díjat barokkos túlzásnak érzem. A legjobb az, hogy a végén nem kapunk megfejtést, mint egy átlag krimi esetében, hanem ott vagyunk hagyva a dilemmáinkkal, eldönthetjük, hogy mennyire vesszük készpénznek azt a verziót, amit Daniel mondott el a vallomásában a bíróság előtt. Összességében érdekes hangulatú film türelmes nézők számára. Jó, de azért nem olyan zseniális, mint amennyire felhájpolták a bemutatását követően.

Nagyon vártuk már, de hatalmas csalódásba fulladt... Olyan érzés volt nézni, mint egy vérszegény skandináv krimit, amiből hiányzik a lényeg. Egyetlen pozitívum a gyerekszereplő játéka, példaértékű. De sem a történet, sem a kivitelezés nem volt nagy szám, végig untuk és szenvedtük... Soha többet!

Hasonló filmekkel viszonylag gyakran rukkoltak elő a franciák annak idején. Krimiszerű, mert van nyomozás, bírósági tárgyalás, és van egyfajta kimenetele mindezeknek. (Nem mellékesen ezek kulisszáiba érdekes belelátni.) Ugyanakkor nem csak erre, avag... Többy ezekre van kihegyezve a történet: dilemmák, őrlődések, érzelmi, morális szálak gazdagon körbeszövik. Ezek jó része természetesen az eljáráshoz kapcsolódik, illetve abból ágazik ki. (Némelyik abba be.) Egy ilyen jellegű film számos elcsúszási lehetőséget rejteget (pl. túl érzelgős lesz, túl elvont), azonban egyszer sem éreztem úgy, hogy a készítők kicsúsztak volna ezekből a kanyarokból, végig mederben maradtak. Nem éreztem üresjáratot, nem unatkoztam, sóhajtoztam közben, nem sorjáztak benne a dramaturgiai klisék, úgyhogy jó élmény volt.

Ez egy mestermű. Nem szokványos krimi, nem is egy átlagos dráma. Több mindkettőnél. A hossza és a lassú bemutatásmód ellenére végig lekötött, roppant érdekesen tálalja a hétköznapi, emberi közjátékokat. Az egyik legemlékezetesebb film, amit idén láttam.

Aki krimit vár tőle, csalódni fog. Ez a film egy elgondolkodtató családi dráma, remek karakterekkel, életszerű konfliktusokkal. Szívem szerint maximális ponttal jutalmaznám, de a két és fél órás hossz, nemcsak hogy indokolhatatlan, de megbocsáthatatlan is (nálam).

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem szeretem az olyan filmeket, főleg, ha 2 és fél órásak, amik nem oldódnak meg. Amik elgondolkodtatnak: – A fiú megmérgezi a kutyáját, hogy bebizonyítsa anyja ártatlanságát, nem, ez nem reális számomra. A záróképben a kutya odabújik a nőhöz, ez mit... Több akar jelenteni, hogy a kutya is érzi a nő ártatlanságát, vagy azt, hogy inkább hozzá pártol, mert a gazdája kísérletezett vele? – Nem vagyok halottkém, de ha valakit fejbe vágnak, és leesik, majd beüti a fejét a párkányba, akkor két ütés nyoma kellene legyen. Valamint a három vérnyom iránya a falon, az is meghatározó, hogy honnan került oda. – A baleset lehetőségét hamar és ok nélkül kizárták. – Aszpirinnel öngyilkos lenni, az meg milyen már?

Kinek higgyünk? A dolgok tényleg olyanok-e, amilyennek látszanak? Mi alapján ítélnek meg bennünket mások? A fantáziáink kellő alapot adnak arra, hogy abból magyarázzuk tetteinket? És még sok más kérdés..., de mi a válasz?

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Érdekes látni az egyes szereplők eltérő perspektíváit és gondolkodásmódját, majd az ebből szépen kibontakozó érveléseiket. Akit az ilyesfajta „elmejáték” nem érdekel, annak nem ajánlom, mert netán unalmasnak találhatja. De nekem személy szerint tetsz... Többett, még ha a film álláspontja az utolsó fél órában szinte már kőbe vésett volt. SPOILER!!! (Azért zárójelben hozzáteszem, sokkal logikusabb és valamelyest mélyebb is lett volna a történet, ha a végül a nő kerül ki a férje gyilkosaként, mert ez így túl egyszerűcske – gondolok itt az önmagába vetett hitét vesztett, depressziós férfira. Mert valójában erről szólt a film. Nem túl komplex sztori.)

Piszkosul ütős egy film, nem lankad egy pillanatra sem, az ember pedig úgy érzi, végig figyelnie kell.

Számomra egy kissé nyomasztó volt a hangualata ennek a filmnek. Még mindig töprengek azon, amit ez a történet megpróbált átadni, ráadásul úgy érzem, sikerrel is járt.