Kicsit érhetetlen számomra néhány dolog. Hogy megy át egy gyerek a checkingen, hogy senki sem látta? Miért pont egy "repülőgépmérnök" férjét nyiffantják ki, hogy a koporsójába felhozzák a bombát, miért nem egy átlag, bunkó amerikai állampolgárt pécéztek ki? Miért kellett egyáltalán elrabolni a gyereket? Ha már elrabolták és fel akarták robbantani, miért nem ölték meg azonnal? Hogy sikerült elaltatni, hogy senki ne vegye észre? Egy 40 kg-os nőt hogy nem tudnak lefogni? ... és még 100 hasonló idiótaság.
Csak Dr. Kiss László szavaihoz tudok csatlakozni. Nagyon reális, szinte előrevetíti egy hasonló, jövő évtizedbeli utazást az Európára, a fényescsápú lény nélkül, akár egy az egyben megtörténhet ugyanígy.
Kicsit Yellostone-szerű, mégis annál jobban összeállított sorozat. Valahogy a szereplők profibbak és ez élvezhetőbbé teszi. Billy B Thornton, az életunt vén róka néha nagyon jókat és elgondolkodtatókat mond az életről. Ali Lartert imádom így, laza anyuka-szerepben, Demi Moore viszont pont olyan sz@r, mint a többi filmjében, ráadásul a szétoperált arcával még ijesztő is. Kicsit a Dallas sorozatra emlékeztet a film, de hát annak idején az én generációm szívesen nézte.
Izgalmas, fordulatos, ez az a minisorozat, ami egy kicsit kitűnik a mostani "egy lére menő" sorozatok közül. Az anyuka karaktere nem tetszik, valahogy nem illik bele az összképbe; szívesebben láttam volna Dakota Fanninget ebben a szerepben, aki ebben a filmben csak egy mellékszereplő. Az utolsó rész véleményem szerint egy kicsit össze lett csapva.
71 Légcsavar (2005)