A film összbevétele 319 494 638 dollár volt (imdb.com).
Érdekes, hogy Lorraine-nel kapcsolatban nincsenek említés arról, hogy már fiatalon látnoki képességekkel rendelkezett volna. Ellenben Ed saját bevallása szerint már gyermekként is észlelt fura dolgokat szülői házukban. Azonban Warren papa eléggé maradi ember volt, és mindenre volt egy-egy magyarázata. Huzat, öreg ház stb.
A film egyértelműen sokat merít a valóságból, hiszen megtörtént eseményeken alapul, igaz, Warrenék szemszögéből ábrázolják azt.
A készülés alatt több címen is futott a projekt, míg végül Conjuring lett.
Mikor belemerültek a film előkészületeibe, szinte azonnal megjelentek a nagyobb stúdiók, hogy akarják a filmet. Egészen addig hiába házaltak vele, csak egy stúdió mutatott érdeklődést a történet iránt, majd a végén még az is elállt a szándékától.
A film igaz történeten alapul. Nézzük meg érdekességként, hogy mi volt a valódi történet, elég ijesztő lesz ez is. ;) 1971 januárjában a Perron család beköltözött egy 14 szobás farmházba a Rhode Island-i Harrisville-ben, ahol Carolyn, Roger és öt lányuk szinte azonnal a beköltözésük után furcsa dolgokat kezdtek észrevenni. Ez kis dolgokkal kezdődött. Carolyn észrevette, hogy a seprű eltűnt, vagy mintha magától mozogna egyik helyről a másikra. Hallotta, ahogy valami a konyhában a vízforralóval babrál, amikor senki sem volt bent, vagy máskor kis koszkupacokat talált a frissen kitakarított konyhapadló közepén. Aztán a lányok szellemeket kezdtek észrevenni a ház körül, bár ezek többnyire ártalmatlanok voltak. Volt azonban néhány, amelyik dühös volt. Carolyn, az anya ekkor állítólag utánanézett a ház történetének, és kiderítette, hogy nyolc generáción keresztül ugyanaz a család birtokolta, és sokan közülük rejtélyes vagy szörnyű körülmények között haltak meg. Több gyerek belefulladt egy közeli patakba, egyet meggyilkoltak, néhányan pedig felakasztották magukat a padláson. A filmben ábrázolt szellem, Bathsheba volt a legrosszabb mind közül. "Bárki is volt a szellem, úgy érezte, hogy ő a ház úrnője, és nehezményezte, hogy anyám konkurenciát jelentett ezért a pozícióért" - mondta az öt lány közül a legidősebb, Andrea Perron. Kiderült, hogy valóban létezett egy Bathsheba Sherman nevű személy, aki az 1800-as évek közepén a Perronok birtokán élt. A pletykák szerint sátánista volt, és bizonyíték volt arra, hogy köze volt egy szomszéd gyermekének halálához, bár soha nem került sor bírósági tárgyalásra. A Harrisville belvárosában lévő közeli baptista temetőben temették el. Perronék úgy vélik, hogy Bathsheba szelleme gyötörte őket. Andrea szerint a család más szellemeket is tapasztalt, amelyeknek rothadó hús szaga volt, és amelyek miatt az ágyak felemelkedtek a padlóról. Azt állítja, hogy az apja belépett a pincébe, és egy "hideg, bűzös jelenlétet érzett maga mögött". Gyakran távol maradtak a földpadlós pincétől, de a fűtőberendezés gyakran rejtélyes módon meghibásodott, ami miatt Roger lemerészkedett. Az alatt a tíz év alatt, amíg a család a házban élt, Warrenék többször is elmentek hozzájuk nyomozni. Egy alkalommal Lorraine szeánszot tartott, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni a családot megszálló szellemekkel. A szeánsz során Carolyn Perron megszállottá vált, idegeken nyelveken beszélt és felemelkedett a földről a székestül. Andrea azt állítja, hogy titokban tanúja volt a szeánsznak. "Azt hittem, hogy elájulok" - mondta Andrea. "Anyám egy nem evilági nyelven kezdett beszélni, olyan hangon, ami nem a sajátja volt. A széke lebegett, és átrepült a szobán." Bár az események filmváltozata azzal ér véget, hogy Ed ördögűzést végez, nem pedig szeánszot, Lorraine ragaszkodik hozzá, hogy ő és férje soha nem próbálkoznának ilyennel, mivel azt katolikus papoknak kell elvégezniük. A szeánsz után Roger kirúgta Warrenéket, mert aggódott felesége mentális stabilitása miatt. Andrea szerint a család az anyagi bizonytalanság miatt továbbra is a házban élt, amíg 1980-ban el nem tudtak költözni, ekkor a szellemek elhallgattak, és a kísértések megszűntek.
A 20 milliós költségvetéssel készült film hatalmas bevételt hozott. Kb. 318 millió dollárt.
A film nehezen született meg. Vagy 15 évig csak "házaltak" az ötlettel, míg végül film lett az ötletből.
Az eredeti Annabelle baba egy Raggedy Ann rongybaba volt, amit azért cseréltek le porcelán babára, mert a rendező ezt félelmetesebbnek találta.
A film úgy kapta meg Amerikában az R besorolást (ami nálunk a 16 éven felettieknek ajánlottat jelenti), hogy nem tartalmazott véres jelenetet, trágár beszédet, szexualitást, kábítószer, vagy alkohol fogyasztást, ellenben a félelemkeltése túlságosan intenzív.
Amikor a Fülöp-szigeteken levetítették a filmet, néhány moziban katolikus papokat kellett felbérelni, hogy áldják meg a nézőket vetítés előtt. Erre azért volt szükség, mert több néző „rosszindulatú jelenlétet” érzett a film megnézése után. A papok spirituális és pszichológiai segítséget is nyújtottak a nézőknek.
Andrea Perron írt egy háromrészes könyvet az élményeiről „A sötétség háza, a világosság háza” címmel. A megírt tapasztalatait a filmben is láthatjuk. Perron a filmre úgy hivatkozik, mint művészeti alkotásra, nem mint fikcióra.
Egy, a Perron család élményeit feldolgozó film már 20 éve tervben volt. Ed Warren mutatta meg először Carolyn Perronnal készült videóinterjúját Tony DeRosa-Grund producernek.
Rhode Island államában az eladók nem kötelesek tájékoztatni az új lakókat az ingatlan bűnügyi érintettségeiről, ezért se tudták a Perronék, mi minden történt már abban a házban beköltözésük előtt.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
