District 9 (2009)

Az első gondolatom a District 9 megnézése után az, hogy egy erős mozit kaptam, s hogy egy olyan sci-fit láthattam végre, amely képes a társadalmi (és egyéni) dráma, valamint az akciófilm eszközeit is beemelni az idegen inváziós narratívába. Nagyon hatékonyan, teszem hozzá. Johannesburg, MNU, idegen lények elkülönítése (=szegregáció), kilakoltatási végzés… akárhogy is nézem, Neill Blomkamp filmje egy az egyben rímel a dél-afrikai apartheidre (arról már nem is beszélve, hogy hiába egy 9 évvel ezelőtti alkotásról van szó, aktualitása napjainkban is tetten érhető). A rendező nem sokat teketóriázik, az első 20 percben az áldokumentarista húzásokkal teszi realisztikussá az egész atmoszférát, megismerhetjük az embereket, az idegeneket (vagy, ahogy a filmben hivatkoznak rájuk: rákokat), s a köztük lévő viszonyrendszert, amelyet jóindulattal sem lehet egyenrangúnak nevezni. Ebben a felvezetésben ismerjük meg Wikus Van De Merwét, az igazi aktakukacot, akit kineveznek az idegen lények áttelepítését végrehajtó akció főnökének. Wikus tenné is a feladatát, ahogy azt kell, csakhogy hiba csúszik a műveletbe: megfertőződik egy, a „rákok” által kifejlesztett szernek köszönhetően, aminek hatására ő is elkezd átalakulni (rákká, avagy a másik etnikum tagjává kezd válni). És itt jön a képbe Blomkamp másik remek húzása: az elején felettébb idegesítő, s antipatikus Wikus (Sharlto Copley) szép lassan átalakul: a néző szép lassan megkedveli, s a végén szurkol neki, hogy sikerrel járjon. A társadalmi és egyéni dráma, úgy az első óra után vált át akciófilmmé, s tempót is vált a film: pörgős és látványos jelenetek követik egymást (hiszen ha már a rákoknak vannak fegyvereik, akkor azt is illik bemutatni, mit tudnak, nem igaz?), mígnem eljutunk a befejezésig, amely (mivel egy jó filmről van szó), további kérdéseket fogalmaz meg a nézőben. Egyébként le a kalappal a vizuális effektekért felelős csapatért, nagyon szép látványvilágot hoztak össze 30 millió dollárból. A District 9 egy jól összerakott sci-fi lett, amely egyáltalán nem fest szép képet az emberiségről (legyen az MNU-alkalmazott, nigériai gengszter, vagy egyszerű átlagember), s az társadalmi-politikai áthallásai 2018-ban is működnek. Én ugyan sokáig ódzkodtam a megtekintésétől, de azt kell mondjam, hogy egy remek filmélménnyel gazdagodhattam a megtekintése által.

Kicsit elvont volt még a sci-fikhez képest is ettől pedig nagyon lassan teltek a percek. Karakterek tűrhetően el voltak benne míg a sztori hát az eléggé hadilábon állt. Nekem legalábbis nem tetszett, kusza volt és zavaros. Bár ez csak az én szemszögem.

Nagyon jó film, tök jó hogy dokumentum filmre hasonlít. A sztori nagyon kreatív, mindenképp érdemes megnézni. A legjobb benne, hogy minden szépen ki van találva és így a sci-fi elemek mellett valóságosnak tűnik.

Nagyon erős film, amit egy ideig nem értettem. De miután rájöttem a nyitjára elgondolkodtatóvá és érdekessé vált. A dokumentumfilm jellege már csak dob rá egyet.

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Nagyon erős látlelet az emberiségről. Hogy viselkedünk más fajokkal, egymással, a környezetünkkel, az emberi ostobaság, erőszakosság, aljasság, brutalitás kórlapja. Nagyon megrázó film, nem szórakoztató nézni, de sajnos igaz. Ilyen faj vagyunk. Sharlto Copley játéka zseniális, ahogy eszi a macskakonzervet, kétpofára, mert már annyira éhes, majd átszegődik a másik fajhoz és megmenti őket a biztos pusztulástól, ereje végezetéig, a végsőkig, mert tudja, többet érnek mint mi....vagy mikor az idegen nézi a boncasztalon társát, ahogy fel van trancsírozva, nem hiszi el és még akkor sem kezd el futni mikor elkezdenek lőni rájuk, mert egyszerűen annyira ledöbbenti a látvány és nem tudja felfogni magasabb intelligenciájával, egy faj hogy tud ennyire brutális lenni. Vagy mikor Copley bemegy a sátorba fegyverért és a négerek mindjárt feltrancsíroznák, vagy mikor a katona folytogatva az idegent röhögve odamondja, élvezi nézni a szenvedését, vagy mikor....napestig lehetne sorolni, Neill Blomkamp zseniális filmje egyszerre megrázó és elszomorító, ugyanakkor örülünk a végén mikor az idegen és csemetéje végre megmenekül ettől a hozzájuk képest primitív fajtól. Szívesen mondanám hogy hazug képet fest rólunk, de sajnos nem. Azért vannak még rendes emberek is a Földön, csak nagyon kevesen....