Doom Patrol (2019)

Úgy tudnám jellemezni, mintha az X-Men és a Deadpool zabigyereke lenne menő harcok nélkűl, csak ez éppen egy valóságos DC sorozat. Egyetlen dolgot hiányoltam belőle az pedig az, hogy nem sok akció van benne.

Ha röviden és határozottan szeretném összefoglalni, akkor egy néhol összefüggéstelen, totális agymenés lett a sorozat, s hiába benne az önirónia, az sem segít már. De különös módon ez a totális agymenés olyan harmóniában van a cselekménnyel és a karakterekkel, hogy összképben mégis egy szórakoztató és érdekes sorozattá válik, aminek igazság szerint nincs is főgonosza DC képregény-adaptáció létére ( egy másik szempont alapján pedig van főgonosz, de az antagonista karakter nem Mr. Senkiben keresendő). Néhol úgy éreztem, hogy egy konkrét karakter kapcsán – a mai irányvonalnak megfelelően – túlságosan előtérbe került a homoszexuális téma, ami bár részletekbe menően gazdagítja a karaktert, de néha már annyira erőltetetten kerül a középpontba, hogy inkább terhelő a filmélményre vonatkozóan. Másik negatívum az – bár ez is szubjektív–, hogy mint szuperhősfilmtől/képregény-adaptációtól elvárja az ember a konkrét fizikai összecsapásokat, amiből sajnos keveset kaptunk, de  kárpótlásként olyan karakterábrázolást kapunk, hogy gyakorlatilag a karakterek legmélyebb bugyraiba is betekintést  nyerünk. A film legnagyobb pozitívuma pedig  egyértelműen ez az aprólékos karakterábrázolás és a karakterfejlődés. Rendkívüli módon részletes a fő karakterek háttere, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy "életet adjanak" a szereplőknek, és ne találjuk magunkat szembe kliséhalmazokkal. S mindenek előtt azon ... több»

Futkosó fenekek, világuralomra törő szöcske, beszélő utca, és még csak pár dolgot említettem a Doom Patrol különleges világának furcsaságaiból. Nem mintha maguk a főszereplők nem lennének önmagukban is elég furcsák: egy agy robottestben, végtelen sok személyiség egyetlen lányban, egy a stressztől szanaszét folyó híresség és egy szénné égett pilóta, akit egy világító űrlény tart életben. Ők lennének tehát a hősök, akik, mint kiderül, valójában nem is azok, csak a társadalom megkeseredett torzszülöttjei. Ki tudja, talán Niles Cauldernek köszönhetően kaptak egy második esélyt, de vajon élnek vele? Többek között erre is keresi a választ a sorozat. Elrabolt megmentőjük keresése közben pedig végre elkezdik valahogy alakítani a sorsukat a különös, ám szerethető főhősök. Ám, mielőtt hőssé válnának, szembe kell nézniük a múltbeli démonjaikkal. Ezt pedig a néző nagy örömére igencsak fordulatos kalandok közepette kísérlik meg. Ami személy szerint igazán megragadott, az a sorozat szürrealitása és a folyamatos spontaneitás. Jön egy nagy szem, hogy elnyelje a világot? Megoldás: utazzunk vissza a múltba és kreáljunk egy szektát, ami létrehozza az ellenszemet. Ebben a sztoriban aztán bármi megtörténhet. Ez az, ami igazán újszerűvé, és élővé teszi a Doom Patrolt. Ugyanígy a karakterfejlődések is izgalmasak, a főgonosz narrációja pedig egyenesen zseniális húzás volt a készítőktől. Egyszóval a Do... több»