A platform

Spanyol disztópikus thriller, amely egy különleges börtönben játszódik, ahol az élelem egy függőlegesen mozgó platformon jut el fokozatosan a rabokhoz szintről szintre, s ezzel a társadalmi egyenlőtlenségek és az önzés erős szimbólumává válik. A film... Több stílusa minimalista, komor és brutális, folyamatos feszültséggel és nyomasztó, elidegenítő hangulattal. A főhős, Goreng karaktere fejlődő és átérezhető, de a történet olykor elvont és gyomorforgató jelenetekben bővelkedik, a mellékszereplők pedig a rendszer allegorikus színezetét erősítik. A színészi játék hiteles, Ivan Massagué meggyőzően alakít, a rendezés merész és szándékosan provokatív, bár néha túl direkt. A forgatókönyv erős társadalomkritikával és ötletes alaphelyzettel dolgozik, noha a megvalósítás nem minden ígért mélységet tölt ki, és a zárlat is nyitva marad. Objektíven a film vizuálisan emlékezetes, üzenete elgondolkodtató, szubjektíven viszont a túlzott brutalitás és néhány megvalósítási hiba visszahúzza, de kiválóan működik a drámai és szatirikus elemek elegye. Leginkább azoknak ajánlott, akik bírják az intenzív társadalomkritikát, a horror-thriller műfaját és nyitottak elvontabb jelentésekre.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szombaton néztem meg, és azóta is sokat gondolok rá. Elég beteg darab, de eszméletlen társadalomkritika fogalmazódik meg benne. Ha mindenki csak annyit venne el, amennyit muszáj, maradna (szinte) mindenkinek. Sajátos köntösbe bújtatva mesélte ezt el ... Teljes kritika

"Háromféle ember van: aki fent van, aki lent van, és aki lezuhan." Már a film kezdőmondata felfedi a mondanivalót. Egészen zseniális ötlet volt egy függőleges börtönnel lemodellezni társadalmunkat. A közepén mozgó platform pedig az emberi kapzsiságot szimbolizálja, hisz ha mindenki csak annyit venne el, ami elég az életben maradáshoz, mindenkinek juthatna. Eszünkbe juthat a Covid 19 által kirobbant felvásárlási őrület... Így hát az alsóbb szintekre mindössze morzsák potyognak, még mélyebbre pedig már az sem. Főhősünk művelt ember lévén próbál harcolni a rendszer ellen, de egy idő után beletörődik az embertelenségbe és megtörik. Egészen eddig tökéletes a film, a végét azonban csúnyán elszúrták. De így is kapunk egy nagyon is megdöbbentő és elgondolkoztató kórképet társadalmunk működési mechanizmusairól. Az meg nagyon is meglepő, hogy mindezt egy spanyol film szállítja nekünk. Respect.

Sajátos film A platform, mely a legkevésbé sem tűnik hitelesnek, viszont nagyon elgondolkodtató. A speciális börtönbe, mely egy végtelen mély (200 szintből álló) betongödör, önként is be lehet kerülni, jutalom (és pénz) reményében. A gond az élelem-ellátás, ugyanis azt egy platform hozza (lift jelleggel), melyről minden szinten levesznek, amit akarnak a rabok. Csakhogy a legfelső 20-30 szint mindig sokkal többet vesz le magának, mint ami járna neki, így az alsó 50 szintre szinte már semmi nem jut. Tegyük hozzá: kb. a középső 100 szinten is csak mocskos ételmaradék jut mindenkinek. Pedig ha mindenki arányosan fogyasztana, jutna az összes szintnek. A szintenként két-két rab mindegyikét áthelyezik időnként máshová, így ha valaki legelőször mondjuk a 10. szintre kerül, nem nyugodhat meg, mert lehet, hogy pár nap után a 185. emeleten ébred. Az emberi önzést és eltorzult társadalmat szimbolizáló helyre a rabok mindegyike magával hozhat egy-egy személyes tárgyat. A film néhol szinte sokkoló, több helyen gyomorfordító. Értékelésem közepes körüli: 60%.

Nem a legpörgősebb, de azért érdekfeszítő és újszerű mozi. Néhol kicsit gusztustalan, végig komor, sötét tónusú thriller, mert horrornak nem nevezném. Görbe tükör az emberiségnek és saját magunknak is. Ajánlott mozi.

Most, hogy a második részre várunk, érdemes foglalkozni kicsit az eredeti fejezettel is. A platform egy 2019-es spanyol horror, mely nem elsősorban látványvilága, hanem témája miatt érdemli meg a horror besorolást. Annak idején, amikor megjelent, nagy port kavart a sztori és Galder Gaztelu-Urrutia rendezése. Adott egy 200 emeletnél is mélyebb, föld alá ereszkedő épület, mely egymás alatti szobákból áll. A helységek között egy központi akna csupán az összeköttetés, melyben egy platform mozog le és fel, mindig ételt szállítva. Csakhogy a legfelső szinten élők többnyire mindent megesznek róla, így minél lejjebb kerül valaki, annál kevesebb élelemhez juthat. A lakók önszántukból kerülnek az épület valamelyik szintjére, pénzért vállalva a megpróbáltatásokat. Így tesz Goreng is (Ivan Massagué), a film főszereplője. A szabályok között van két fontos kiegészítés is: mindenki hozhat magával egy tárgyat, és el kell fogadnia, bizonyos időközönként egy másik szintre kerülhet (akár legalulra is, ahol nagyon nehezen élhető túl már pár nap is). Kimondottan sok a filmben a gusztustalanság, és sajnos akadnak logikai bukfencek is, néhány nehezen hihető dologgal együtt. Az alapötlet miatt 4 csillagot adok rá, és várom a második részt is.

...beletéve egy egyszerűen megérthető, nyersen ábrázoló filmbe. Annyira horrorisztikus, amennyire szükséges ahhoz, hogy bemutassa, mivé képes válni az ember. Borzasztóan jól érthetően mutatja be, hogy a társadalom egyes szintjein lévő emberek hogyan sz*rnak az alattuk lévőkre. Hogy a kapzsiság mennyire tojik a javak egyenlő(bb) elosztására. Hogy a felső szinten nincs olyan, hogy elég. Minden kell, akkor is, ha más éhen döglik. Hogy mekkora ellenállás van a felkapaszkodni vágyókkal szemben fentebbi szinteken, hogy milyenből milyen viselkedésűvé válik egy-egy ember, aki szinte(ke)t lép, s elfelejti, honnan jött... Szól a bölcselkedőkről, az igazságosság nevében tenni akarókról, a naivakról, az optimistákról, a pesszimistákról. Borzasztó jól ábrázolja az embereket, a kasztokat. A szélmalomharcot a kapzsiság, az elnyomás ellen. Hát szerintem fantasztikusan nagy alkotás. És amúgy is imádom a jól sikerült spanyol filmeket. Tessék megnézni!

Húszas éveim egyik legmeghatározóbb filmélménye volt, amikor csutkára betépve néztem ezt a remekművet '19-ben. Eszméletlen sokszor eszembe jut (ha írnék egy listát, hogy melyik filmre gondolok/asszociálok a legtöbbet, ez benne lenne a Top 5-ben). Mos... Többt a tizediken lakom, mikor ledobom a zsákot a szemétledobón, mindig a film jut eszembe. Minden kis apróságról, mindenről, ami szintekre/kasztokra van osztva, beugrik a film elképzelése, és rengeteg gondolathoz, jó beszélgetéshez eljuttatott már. Ezért fél évet késve, de a tizedikre költözésem alkalmából újranéztem, és harmadszorra is ütött.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én ezt a filmet a kockához tudnám hasonlítani. Adott egy veremszerű börtön, és minden hónapban más szinten ébrednek a rabok. Azaz egyfajta kísérlet. Egy liften megy lefelé az étel, és értelemszerűen az alsó szintekre már nem jut. (Itt a társadalomkritika, ha mindenki csak annyit enne, amennyire szüksége van, a többieknek is jutna.) Lehet, hogy egyik hónapban dőzsölsz, a másikban meg koplalsz. Ebbe van olyan rab, aki beleroppan szellemileg és fizikailag, avagy egymásnak esnek. Élvezhető a film. Beteg és nyomasztó, de fekete humor is van benne.

A Gödör és az emberek hozzáállása zseniális alapötlet. De sajnos ennél több nincs ebben a filmben. Az első 15 perc után nem éreztem semmi mondanivalót a történetben, elkezdett darabjaira hullani. Megoldás semmi, elvesztünk a nagy sötétben, mint az ut... Többolsó jelenet. Erős Snowpiercer-beütése van a filmnek. Mindent egybevetve nem bántam meg, hogy megnéztem. 2,5 csillag a reális értékelés.

A Platform spanyol film egy sötét, szimbolikus és elgondolkodtató alkotás, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket erőteljesen mutatja be. A minimalista díszlet jó választás volt a filmhez, igaz, néhol túl nyers vagy szürreális, de pont ez teszi igazán hatásossá. A film képi világa és mondanivalója sokáig velünk marad. 4 csillagot adok rá, mert hiába volt provokatív és elgondolkodtató az alkotás, nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy megnézzem még egyszer. Sok esetben számomra túl sok volt a vér. Egy barátnőmmel néztem meg, ő vagy 10-szer látta, az ő szavazata sokat nyomna a latba.

Az elejétől kezdve odaszegezi a nézőt a film a képernyő elé, szuper rendezés, éppen annyira irritáló, hogy kíváncsivá tegye az embert. Az alapötlet is szenzációs és a kivitelezés is. Nagyszerű, sokrétű társadalomkritika.

A mélyen föld alá nyúló 150-200 emeletes veremház apró szobákból áll egymás alatt, melyek mindegyike két ágyat tartalmaz. A szobák közepe mindenhol egy akna, mely a mélységet mutatja lefelé. Itt jár a platform, ami élelmet hoz. Sajnos azonban odafenn telerakják, és lefelé haladva alig marad rajta élelem. A szintek lakóinak több hetet kell kihúzniuk a veremben, de esténként áthelyezhetik őket másik szintre. A problémák: rengeteg a költsége ennyi ember etetésének és a ház fenntartásának (megépítésének), miből fizetik, és hogy tartják titokban? Ha vannak nézők, akik fizetnek a látványért, hogyan garantált, hogy nem szivárog ki a dolog a hatóságok felé? Ha nincsenek fizető nézők, marad a kérdés: miért érné meg a dolog bárkinek is, és miből fizetik a mindennap roskadásik megpakolt platform fenntartását? Másik probléma: hogyan megy légüres térben a platform, kiépített sín vagy állványrendszer nélkül lebegve? És ezek csak a legfontosabb gondok, lenne még tucatnyi más is. HA ezeket nem nézzük: nálam 4 csillagos. Meghökkentő ugyanis az alapgondolata.

Megdöbbentő, mennyi rajongója van ennek a műfajnak. Sajnos, nálam ez a közepéből kiinduló, befejezetlen történetfolyam nem ütötte meg a jó film kategóriát, pedig ígéretesen indult.