Ghost

PS-t nem kedvelem, talán egy film van, amit időnként újranézek tőle. WG-nek meg talán ez az egyetlen filmje, amit el tudok viselni. A végén az a giccses, szentképszerű ábrázolás kifejezetten idegesítő. DM viszont tetszik, és a zene is 4/5

Uhhh...Patrick Swayze ahogy néz, már attól elbőgtem magam. Csodás, romantikus, sírós film. A végén már a monitort sem láttam... :D Egyébként a filmben jó néhány poén is van, ami szintén plusz pont. :)

Jó film,de megmondom őszintén,én egyszer láttam szándékosan,és úgy további hat-nyolc alkalommal felében-harmadában kapcsolgatva a TV-t. Whoopi Goldberg , Demi Moore és természetesen Patrick Swayze ,aki tökéletesen hozza a karaktert. Nekem nem kedvenc,de ami jó,azt elismerem.

Nagyon szeretem, régóta ismerem, anyukám kedvenc filmje volt gyerekkoromban. Így, mikor nézte, néztem én is. Persze nyilván ahogy az ember idősödik és bölcsül, úgy nyer más értelmet. A film nagyon szerelmes, nagyon romantikus, ami maximálisan át is j... Többön. Moore-Swayze tökéletes párost alkotnak, Goldberg nagyon mókás, és remekül játszik. A vége megkönnyezős számomra, megható. Persze hinni kell valamennyire a spirituális dolgokban, hogy az ember igazán élvezni tudja.

Régen nem szerettem, nyálasnak tatrtottam, de ez a legjobb romantikus film. Ennél jobb, átérezhetőbb szerelmet nem láttam a filmekben. A romantikát szerető embereknek kötelező darab.

Hát, Patrick Swayze-t mint színész nem igazán bírom. Szerintem az arcjátéka borzalmas. Demi Moore-nál a lehajtott fejjel síráskezdés, majd tátott szájjal tekintet emelést eljátszatták vagy ötször. Na de ennyi rosszat a filmről! Whoopi Goldberg ferget... Többegesen jó volt benne. És tulajdonképpen maga a film is nagyon szuper. Nem minden logikus, nem következetes, de egy aranyos kis mese. Nem durva, nem trágár, nem sikamlós. Bárki nézheti. :-) Jó kis délutáni mozi.

Whoopi Goldbert, hát, imádom, valahogy csak most került elém a film, pedig ez az a szerelmes film, amit kb. mindenki ismer a korosztályomban. Szép, megható és kicsit szomorú is. Tetszenek a karakterek, szívhez szólóak.

Meghatódni ugyan nem tudtam, mert annyira nem lehet komolyan venni, de aki akarja és hisz a földöntúli dolgokban, az még könnyezhet is rajta úgy, hogy közben még jól is szórakozik.

Kevesebb mint 10 évesen láttam, akkor nagyon féltem tőle. Újranézve két fő észrevételem van: 1. Whoopi Goldberg nélkül sokkal élvezhetőbb film lenne. 2. Patrick Swayze nagyon nem jó színész, és igazából nem is értem, hogyan lett az.

Ez a film nem meglepő módon kiállta az idők próbáját. Minden tekintetben kiváló alkotás. A kiváló szereplő gárda. A film zenéje. A történet, no meg a rendezés is remekbe szabott. Már sokszor megnéztem, de még mindig nem tudok betelni vele. Szerintem a kötelező filmek közé sorolandó. Mindenkinek ajánlom a megnézését, kortól és nemtől függetlenül!

Mindig távol álltak tőlem a romantikus filmek és távol os fognak, de ez a film annyira szép és megható hogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Már-már klasszikus darab.

Meglepően jól sikerült film. Nagyszerű alkotás ez a kedves rendezőtől. Nem tudom, hogy miért hurrogják le páran, pedig amire szolgálnának a filmek azt ez az alkotás megadja. Szórakoztat és éberen tart az utolsó percig.

A film, amelyet 0 fok környékén és pamut kesztyűben szabad csak megfogni. A mozitörténeti jelenség, amelyet a 90-es évektől kezdve szednek ízeire – sokszor azt lehet mondani, méltánytalanul, vagy nagyon is jogosan. Mindenesetre az kijelenthető, hogy ... Többaz alkotás bizonyos értelemben már kultfilmmé vált, s nem elsősorban a színészek miatt, hanem a témafeldolgozás révén. Na persze nem kifejezetten a szentimentális, csöpögős jelenetsorok és a könnyfakasztó betétdalok adják azt a néhány jellegzetes momentumot, ellenkezőleg, hiszen az éles kardot kirántó kritikusok azonnal elakadnak – persze joggal – a minden jó érzést és esztétikumot nélkülöző jelenetsorok láttán. Viszont a téma megragadása – ahhoz képest, hogy milyen kulturális atmoszférában fogant – sok tekintetben eléggé eredeti. Megjegyzendő, hogy mindkét színészünk számára mérföldkő volt a film, egyszersmind leszögezhető, hogy egyikük sem színpadi kvalitása miatt szerethető (vagy nem szerethető). Patrick Swayze igazi kultúrjelenséggé vált a Dirty Dancing után, a Ghost ezután csak az i-re tette fel a pontot. Mindazonáltal fényesnek mondható karrierje néhány évig tartott csak. Nos, nem tudni, érdemes-e legalább némi összevetést tenni az általunk ismert leghitelesebbnek mondható hagyományok és a készítők által elképzelt és vászonra vitt halálközeli jelenségek közt. Minden valószínűség szerint nem. Néhány dolog azért szembeötlő, mert annyira érződik rajta, hogy valamilyen módon, de így lehet. A sokk megélése, az akarat eltűnése, az érzelmekkel való bánásmód a misztikusok szerint efféleképp zajlódhatnak le. A jó és a rossz pólusok plasztikus megjelenítése egyértelműen a büntető-jutalmazó keresztény hagyományban gyökeredzik. Mivel a halál utáni idő (vagy időtlenség) számunkra a legingoványosabb és a legbizonytalanabb tudásunk van efelől – ennek bemutatása sikerült a legsikamlósabbra és legízlésrombolóbbra. A legkézenfekvőbb természetesen a dimenziók közti kommunikáció, persze ennek mikéntje sok kétséget is támaszt. A paranormális jelenségek, a rejtett üzenetek, s hasonló dolgok már közismertté váltak sokak számára. Tehát csak óvatosan bánjon a néző ezzel az alkotással, mert könnyen áldozatává válhat egy hatásvadász ömlengésnek és a végén még torz ideája alakul ki a transzcendenciáról a film végére. Viszont ha helyén kezeli, szórakoztatóan elgondolkodtató lehet.

Hát a férfiaknak is el tud eredni a könnye...