Gulliver utazásai

Modern és laza amerikai vígjáték Jack Black főszereplésével, amely Jonathan Swift klasszikusát újraértelmezve főleg a fiatalabb közönséget és családi mozizásra vágyókat célozza. A stílus egyértelműen könnyed, popkulturális utalásokkal, parodisztikus ... Többés helyenként túlzó humorral, tipikus Jack Black-féle vicces jelenetekkel, de a hangulat emiatt egyszerre ironikus és helyenként kínosan infantilis. A cselekmény meglehetősen egyszerű, Gulliver íróként a Bermuda-háromszögbe utazik, Lilliputban hőssé válik, meséivel manipulálja az ott élőket, és kisebb-nagyobb kalamajkákba keveredik, főleg szerelmi és karrier­sikereit hajszolva – a karakterek laposak, inkább sablonos figurák, de Emily Blunt vagy Jason Segel kis szerepeikkel kellemes perceket biztosítanak. A színészi játék középszerű, Black dominanciája mellett kevesen tudnak érvényesülni, a forgatókönyv az alapsztori lehetőségeit szinte teljesen paródia- és kaland-jelenetekre pazarolja, a rendezés korrekt, de semmi extra. Objektíven nézve csak könnyed szórakozás, sok kihagyott lehetőséggel, szubjektíven viszont egy laza, egyszer nézős családi film, igazi Swift-rajongóknak vagy mély tartalomra vágyóknak viszont csalódás lesz.

Szórakoztató film, keverednek benne az egymástól elütő stílus- és korelemek, emiatt eléggé fonák a hangulata, de mégis működik. Az alapvetően fennkölt, drámai művet egy modern amerikai vígjátékba csomagolja, az eszményi, az emberi erkölcs és társada... Teljes kritika

Olyan Black Jack humorú film. Kikapcsolódásnak szerintem teljesen megfelel. Nem egy eget verő alkotás, amin lerágod a körmeidet és napokig gondolkodsz a tanulságán.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Jack Balck komikusként nagyon hozta a formáját ebben. Nem volt rossz ötlet humorosabb oldalát megmutatni a történetnek, a Bermuda-háromszöget is bevonva a fantáziavilágba. Sok poén volt benne, de sok túlzottan fergeteges is (nem való kiskorúaknak semmiképp sem!), amik már-már majdnem a film megállítására kényszerítettek, de gondoltam, ez csak alig másfél óra, és a végére egész jól alakult... Az tetszett benne a legjobban, ahogyan az amerikai popkultúrát és a (régi) angol uralkodói kultúrát hozták össze benne, és hogy az utóbbinak Gulliver tudott segíteni. Aztán ott lett bonyolultabb, ahol az óriások közé kerül, no meg viccesebben nézett ki. A barátnője érkezése tette valamivel érdekesebbé a történetet, utána a konfrontáció a beképzelt Edwarddal. Az egész film igazából jó kis laza kikapcsolódás, vicces húzásokkal, meg tetszettek benne a Star Wars-os, titanicos meg avataros utalások, igencsak feldobták. Még kellemes volt a régies nyelvezetet hallani a Lilliputiaktól, hitelesebbnek tűntek így. Persze korántsem ez az egyetlen filmadaptáció, melyet meg fogok nézni a közeljövőben. 10/7,5.