Jay és Néma Bob Reboot

Kevin Smith nosztalgikus vígjátéka, amely szeretett karakterpárosát hozza vissza egy újabb hollywoodi küldetésre, miközben önironikusan reflektál a reboot-jelenségre. A stílus szándékosan retró, tele cameókkal, önreflexióval és tipikus stoner poénokk... Többal, ám az alkotás gyakran ismétli önmagát: a cselekmény szinte teljesen az eredeti történet tükörképe, újdonságok helyett inkább a nosztalgia dominál. A karakterek továbbra is szerethetőek, főként Jason Mewes Jay-ként, és érdekes szálat hoz be a felnőtté válás, apaság motívuma Harley Quinn Smith megjelenésével, de Néma Bob karaktere kevésbé hangsúlyos. A színészi játék természetes, bár inkább baráti összejövetel benyomását kelti. A forgatókönyvet a rengeteg kikacsintás és önironikus poén jellemzi, míg Smith rendezése igyekszik szentimentálisabb húrokat is megpendíteni. Objektíven nézve a poénok fáradtabbak, a látvány és a szerkezet egyszerű, szubjektíven viszont a régi rajongók nosztalgiázhatnak egy jót, de a kívülállók könnyen elvesznek a belső utalások között. Leginkább Kevin Smith univerzumának ismerőinek és régi rajongóknak ajánlott.

...Ennek ellenére nem pontozom nagyon le a Jay and Silent Bob Rebootot, a spoileres kritika végén kiderül, miért. Kevin Smith sosem volt jó rendező, viszont zseniális szövegeket tudott írni az általában "mindenkritikus" filmjeihez. Legnagyobb sikerei... Teljes kritika

Jópofa film, de ez leginkább a nosztalgia miatt. Poénok hol betalálnak, hol nem, de a karakterek még mindig jók. Persze minőségben nem ér fel a régi Kevin Smith filmekhez, mai alkotásaihoz mérten viszont erősebb darab, mint az utóbbi pár évben bármelyik filmje.