Magnólia

A film megosztó, van akinek zseniális, lesz akinek zagyvaság. Az elején nekem is az utóbbi jelző jutott eszembe, majdnem kikapcsoltam. Aztán odaszegezett Tom Crise és a többiek érdekes jelleme, játéka. Vajon mi lehet fontosabb annál , hogy kimehess ... Többwc-re ezen a világon? Kinek van joga elitélni egy haldoklót amikor az őszinte megbánást rebegi el viselt dolgairól? Hogyan válunk magányossá ebben az emberek által zsúfolt világban, amikor természetes vágyunk, hogy szeressenek bennünket. A végén egy apokaliptikus esemény -amit ügyesen szúrt be a rendező- kiegyenesíti és világossá teszi a történeteket. Rajtunk is múlik, hogy megszabaduljunk a démonainktól, hisz mindenkiben ott él a szeretet vágya, egy társ egy családtag , vagy egy idegen , hogy ne légy magányos.

Erről a filmről nem olyan könnyű véleményt mondani. Nekem speciel nem jött be. A történet nem annyira érdekes, hogy három órára lekösse a figyelmem. Az összefüggések se túl acélosak.Egyes szálak jóval erősebbek a többinél. Viszont nagyon jó alakításokat és operatőri munkát láthatunk.

A felvezetés jó, viszont ami utána jött az pocsék. Nincs vége :/

Nem könnyen felfedhető a cselekmény, de talán nem feltétlenül van erre szükség. Persze mindenképpen figyelni kell a felvezető részben látható/hallható anekdotákra, amelyekkel kapcsolatban meggyőződésem, hogy felfejthetők a teljes film történései. Valójában az egészben pont a kimondatlanság tud frusztráló lenni. A történetek nem épülnek egymásra, de egy bizonyos elem mégis összeköti őket. És nagyjából a végtelenségig folytathatnám ezt a ködös hozzászólást. Nem tudom. Nehéz megítélni a Magnoliát, hiszen filmográfiai szempontból teljesen rendben van, viszont ahhoz képest, hogy 10 évvel ezelőtt láttam először, még mindig tudok rajta rágódni.

Egészen jó film lett volna, ha nem esnek túlzásba a készítők. A történet maga mint olyan igazán kedvelhető rosszabb is lehetett volna ez igaz de ez épp elég gyenge volt. Nagy kár érte.

Nem hittem volna, hogy lesz még olyan film, ami annyira lehoz az életről, mint a Rekviem egy álomért, de ennek sikerült. Ennek ellenére nézeti magát, mivel rendkívül egyedi az elképzelés és a színészek egytől egyig remekelnek. Nem hittem volna, hogy ... TöbbTom Cruise-t vagy John C. Reilly-t valaha látom ilyen alkotásban. Cruise pedig valószínűleg itt nyújtotta élete legnagyobb alakítását.

Nem igenen emlékszem olyan korábbi filmekre, melyek ilyen zseniális operatőri munkát hoztak volna. Ami pedig a színészeket illeti, életük legjobb szerepeit nyújtották.

Egyáltalán nem jött be. Teljesen mást vártam tőle, mint amit kaptam és valahogy az én szememben nem volt meg az összhang, amit egy ilyen filmtől elvártam volna. Pedig szerintem jó volt színészi választás a szerepekre.

Az a rettenetes ezekben a súlyos drámai filmekben, hogy megtapossák a lelked, leszívják az energiáidat. Hiszen annyi nehéz sorsot látunk magunk körül, miért kell ezt még fokozni ilyen filmélményekkel is, amik ráadásul ezerszer intenzívebb átélésre kényszerítenek?

Hosszú, mégis izgalmas, kidolgozott, szövevényes történetek. Az egész film egy csodálatos kuszaság. Végre itt lepucolta a szereplőkről a pátoszt, és ebben a filmben végre valós fényénél csillog a rendező tehetsége. Látszik, hogy szíve-lelke benne van.

Ambiciózus vállalkozás ennyi emberi sors összekapcsolása erőltetettség nélkül. És sikeresen mutatja meg a létünk egymástól függő, egymásra ható komplexitását, létünk kauzalitását. Kevesen ismerik ezt a filmet, pedig ez olyan történet, amit ha egyszer láttál, sosem feleded.

Bocsánat, kicsit hosszú lesz, de ez egy abszolút TOP FILM, csupa nagybetűvel. A fantasztikus színészválasztás és színészvezetés P.T. Anderson jellemzője, aki még egy Tom Cruise-nak is megtalálja, hogy mit kell alakítani. De Philip Seymour Hoffman, Ju... Többlianne Moore, William H. Macy alakítása is szájtátós. A forgatókönyv (szintén P.T. Anderson keze munkáját dicséri) úgy adja ki a 3 órás játékidőt, hogy észre se veszed, hogy vége. Sok mindent elmond a filmről, hogy egészen bizarr jeleneteket is úgy illeszt bele a rendező az események folyamába, mintha az a világ legtermészetesebb történése lenne. Csodálatos dráma egyazon városban élő emberekről, akiknek itt-ott összefonódik az élete örökre nyomot hagyva egymáson, és akik más ritmusban élik az életüket, mint ahogy az talán szerencsés lenne: előbb hoznak virágot és csak azután levelet, akárcsak a magnólia.