Bocs, hogy zavarom

Ekkora m*rhaságot már rég láttam.

Vannak olyan célok az életben, amelyek eléréséhez képesek lennénk felrúgni a saját erkölcsünk alapköveit? Boots Riley mozija szerint a válasz egy határozott igen. Mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a rossznak, és van az a pont, amikor már nem tudunk... Teljes kritika

Az utóbbi időben kevés ennél egyedibb filmet láttam, az biztos, Boots Riley-nak határozott elképzelése volt, és örülök, hogy ezt így vászonra tudta vinni. Nagyon erős társadalomkritika előítéletekről és nagyvállalati gondolkodásról, néhol már picit túltolva, de az üzenet határozottan átjött számomra.

Boots Riley nevét érdemes lesz megjegyeznünk. Ritka az, amikor egy alkotó első filmje ennyire sajátos hangvételű, de egyben rendkívüli fontosságú is. Elsőre általában valami nagyon személyes ihletettségű művet szoktak letenni az asztalra, melyek megm... Többaradnak „kicsi” filmekként, ritkán írnak történelmet. Ez a vonal itt is megvan, de Riley filmje valami egészen magas szintű filmművészeti élményt hoz, örök érvényű, de korunkban kiemelten rezonáló témákról beszélve. Régen született ennyire eredeti szatíra, mely egyszerre gúnyolja és bírálja a kapitalizmus kizsákmányolását, a rasszizmust, a karhatalmi szervek önkényeskedését és erőszakosságát és fest hű képet korunk társadalmi igazságtalanságairól is. Mindezt pedig valami egészen agyeldobós, fekete humorral és abszurditással teszi. Lesznek biztosan, akiknek ez már sok lesz, különösen a film második felében, de nekem nagyon tetszettek a szimbolikus jelentésű képei, allegóriái. A Sorry To Bother You csont nélkül az év egyik legjobb filmje, ami pedig még magasabb szintre emeli, az, hogy könnyedén elemelhető az amerikai történésektől és gondolatai, mondanivalója simán beilleszthető kicsiny, magyar valóságunkba.