Vad Buck jégkorszaki kalandjai

A Jégkorszak a 2002-es év legsikeresebb rajzfilmje volt, méghozzá méltán: a bájos történetnek hatalmas szíve volt, gyönyörűen állította középpontba az olyan érzelmeket, mint a magány, a barátság, a felelősségtudat, a döntés az érzelmek és az ösztönök... Teljes kritika

Régóta vagyok a Jégkorszak-filmek nagy rajongója, így hihetetlenül felhype-olt már az első előzetes. Akkortájt, amikor a Disney felvásárolta a 20th Century Foxot, ennek a szériának a folytatása volt az egyik legnagyobb reményem feléje. Igaz, hogy közben be kellett zárni szegény Blue Sky Studiost, de - gondolom - nem jókedvükben tették... (Ez a film még talán be is gyógyítja ezt a sebet a rajongók lelkén.) Annak ellenére, hogy az animáció stílusát sokan nehezményezték, nekem teljesen rendben volt: szerintem nagyon modern, igényes, überszép... ennyit is erről. Kicsit sietős volt a történet, és feltűnt, hogy mennyire más egy fontos szereplő, Motkány nélkül. Valahogy azért ez kivételesen működött... Azért merem remélni, hogy lesznek is még Jégkorszak-filmek a jövőben, és viszontlátjuk a kedvenc rágcsálót, ahogy sosem tudja megszerezni a makkot. :) Ezenkívül tetszettek az új szereplők az erős klisék ellenére is, valamint az egyes zenei betétek a korábbi filmekből, totál epic feeling volt. :) Merész koncepcióval megy a sztori, hogy nem a korábbi filmek szereplői dominálnak benne. Az sem akasztott ki engem, hogy nem egészen az eredeti színészek voltak a szereplők hangjai. Érdekessége még, hogy az ötödik rész után azért egy kicsit visszafogott a menete. 10/10