A hosszú menetelés

Stephen King rengeteg jó történettel ajándékozta meg a rajongóit, de a Hosszú menetelés sajnos nem tartozik ezek közé. Lapos, egysíkú és picit értelmetlen is, noha önmagában a filmes megvalósítás nem annyira rossz: Francis Lawrence rendezése kihozza, amit lehet az egészből. Adott egy disztópikus jövő, melyben az USA egy 50 tagállamból álló katonai diktatúra. Az emberek elhallgattatásának egyik eszköze az évente megrendezésre kerülő hosszú menetelés, melyen minden tagállamból egy fiatal vehet részt. A feladat: egész nap folyamatosan gyalogolni, megállás nélkül és a lehető legtovább bírni. Aki megáll, azt megölik. Egyetlen győztes lehet, akinek viszont teljesítik egy kívánságát. A résztvevő fiatalok, jellemzően 20 és 30 között, érdekes módon vidáman viselik az egészet, ami a legkevésbé sem természetes, hiszen mindannyian halálra vannak ítélve egyetlen kivétellel. Az lenne a hihető, ha folyton a szökéssel próbálkoznának (akár egyénileg, akár összefogva és közösen kitervelve valamit). Ehelyettt nevetgélve menetelnek napokon keresztül, és sorra halnak meg. Mindent egybevéve a gyenge sztori menthetetlenné teszi a filmet, melyet nagy alakítások sem tudnak feljebb hozni. Három csillag.

Nagy kedvelője vagyok Stephen King történeteinek és nem csak a horrorjai miatt, hanem az olyan különleges sztorijai miatt is, mint a Halálsoron vagy a Remény rabjai. Ezúttal egy olyan eseménysor bontakozik ki a Hosszú menetelés (The Long Walk) című filmben, melynek alapját Kingnek egy 1979-es regénye adja. A rendezés Francis Lawrence kezébe került. Az alaptörténet ezúttal szerintem egy valóságtól teljesen elrugaszkodott dolog: egy jövőbeni disztópikus diktatúrában vagyunk, ahol fiatalokat kényszerítenek évről évre egy végzetes kimenetelű, hosszú gyaloglásra, melynek mindig csak egyetlen túlélője marad. A túlélő mindent visz alapon meggazdagszik, a többiek azonban (akik elfáradva kidőlnek, lesérülve lemaradnak, vagy lassítanak) a halállal kell, hogy szembenézzenek. Ha valaki 3 mérföld/óra (azaz 5 km/h) alá lassul, azt egyszerűen lelövik. A film hangulata rendkívül nyomasztó, de a legnagyobb probléma az egésszel a teljes értelmetlenség. Milyen okból, miért, kinek csinálják az egészet, milyen haszon reményében? Teljes káosz, bár biztos lesznek, akik ebbe is belemagyaráznak majd dolgokat. Én hatásvadász zagyvaságnak éreztem, rengeteg felesleges brutalitással és vérrel. Elvesztegetett 108 perc volt, az az igazság. Úgy tűnik, King sem csupa jót írt és Lawrence-nek sem arany minden rendezése. Még a nagyok is hibáznak olykor. Mindenesetre értelmesebben is eltölthettem volna ezt az időt. Hosszú volt végignézni is ezt a kínlódást.

Ahogy elkezdődött a film, már biztos lehettem benne, hogy a Stephen King-adaptációkhoz hű atmoszférát, képi világot és hanghatásokat fogom kapni a film végéig. Bárki hozzányúl egy King-történethez, mutatja az egységes képet, amit a néző elvár. Egysze... Teljes kritika

Az előzetes alapján izgalmasnak tűnt és vártam, de számomra csalódás volt. A történet komoly témát dolgoz fel, de a rendező túlságosan nagy hangsúlyt fektetett a brutális jelenetekre. Sokszor nem a történet előrevitelét szolgálták, inkább sokkolóan hatottak, mintha csak a néző meghökkentésére lettek volna beállítva. Így a film hangulata túl nyomasztóvá vált, és a karakterek érzelmi mélysége háttérbe szorult. Összességében a drámai hatást kevesebb erőszakkal is el lehetett volna érni, így a film sokkal emészthetőbb volna. Így csak egy közepes értékelést kap tőlem.

Francis Lawrence rendezett már sokkal jobb filmet, például 2018-ban a Vörös verebet vagy a 2015-ös Éhezők viadalát. Ezúttal a Hosszú meneteléssel egy unalmas dolgot rakott össze egy unalmas sztori és unalmas script alapján. Kérdés persze, hogy egy jó rendezés ki tudott-e volna többet hozni a történetből, és szerintem igen. Mint ahogyan a jobb alakítások is lendíthettek volna rajta. Adott egy jövőbeni diktatúra, melyben gyaloglóversenyeket rendeznek élet-halál kivitelezéssel: aki lemarad, azt megölik, aki megáll, azt szintén. Ötvenen indulnak, az 50 tagállamból. Az utolsók már 4-5 napig mennek előre, alvás és megállás nélkül. Nyilván ez így nem lehetséges, amit valószínűleg Stephen King, a sztori megírója nem tudott 1979-ben, amikor papírra vetette az egészet. De ezen túllépve is sok a képtelenség a filmben, és sajnos fordulatokat, meglepetéseket sem nagyon kapunk. A zárásnak ugyan beterveznek egy nagy csattanót, de szerintem nehezen indokolható, és nem is nagyon reális az sem. Az értékelés: 3 csillag jóindulattal.

Stephen King rengeteg nívós sztorival ajándékozta meg a horror-történetek kedvelőit, ám a Hosszú menetelés sajnos nem tartozik a jobb művei közé. Persze bele lehet látni a diktatúrák természetét, melyről torz tükröt tár elénk a film, és az emberi küzdeni akarást is megjeleníti, ám még ezekkel a felruházott pozitívumokkal együtt is gyengének nevezném mind az alaptörténetet, mind pedig magát a filmet. Adott a jövőbeni USA, mely egy sajátos katonai jellegű diktatúrában létezik (prófétisztikus Donald Trump-elfajzás, ha valahogyan eléri, hogy harmadszor is hatalmon maradjon). A lakosságot egy gyaloglóversennyel sokkolják minden évben, melyen mindig 50 fiatal indul (az 50 amerikai tagállamból), de csak egyetlen résztvevő nyerheti meg, aki a legtovább bírja a folyamatos gyaloglást. Négy vagy öt napig mennek, alvás, megállás nélkül, de sorra halnak meg a versenyzők, míg végül ketten maradnak: Raymond (Cooper Hoffman) és Peter (David Jonsson). Öszebarátkoznak, noha ellenfelek és a legvégső küzdelemben egymásért állnak ki. Mark Hamill az őrnagy szerepében nem sokat tesz hozzá a dologhoz. A végeredmény közepes, akárhogy nézzük.

Ahhoz képest, hogy mennyire egyszerű az alapfelütés, sikerült egy kimondottan érzelmes, izgalmas filmet készítenie az alkotóknak. Igen gyorsan beindul a cselekmény, gyakorlatilag 5 perc után bedobnak a mély vízbe, nincs felesleges időhúzás, aminek én nagyon örültem. Ugyan 50 fiatal indul útnak, de kb. 10 az, aki részletesebben be van mutatva, vannak közöttük igazán szimpatikus karakterek, akikért lehet izgulni. A negatív arcok viszont igazi rohadékok, egy-egy beszólásuk után kinyílik a bicska az ember zsebében :). Ami viszont a legnagyobb pozitívum, azok a párbeszédek; zseniálisan meg van írva a forgatókönyv. Az Alien Romulusból megismert David Jonsson ismét remekel, szerintem nagy karrier áll a srác előtt. Összességében egy nagyon jó moziélmény volt számomra, bárkinek jó szívvel ajánlom.

Tud egy átlagember, egy teljesen átlagos fiatal 5 napon keresztül menetelni megállás nélkül? Én nem hiszem. Szerintem Stephen King elszámította magát ezzel a dologgal. Aztán ott van az is, hogy birka módjára mennek, meg sem fordul a fejükben a menekülés vagy lázadás. Végül: barátkoznak egymással, miközben halálos riválisok. Az egész valahogy hiteltelen nekem. A végső csattanó is hülyeség. Bár bírom King műveit, ez nem tartozik az igazán jók közé. Az értékelése maximum három csillag lehet csak, nem több, sajnos.

Meglepő számomra, hogy mind Stephen King, mind az Éhezők viadala-filmeket megíró Suzanne Collins miért gondolják úgy, hogy egy diktatúra fenntartásához az emberek számára élet-halál küzdelmeket kell rendezni. Kim, Putyin, Hszi illetve Orbán sem rendez ilyesmiket (hogy csak 4 jelenlegi diktátort említsek). Ebben a filmben is (melynek alaptörténetét még 1979-ben írta meg King) és az Éhezők viadala-filmekben is arra kényszerítenek fiatalokat, hogy egymással küzdjenek meg. King verziójában addig kell gyalogolniuk, míg bírják, Collins művében pedig egymást kell megölniük direktben. Az azért nem tűnik túl életszerűnek, hogy vidáman, már-már nevetgélve és fütyörészve indulnak a többnapos útra mind az ötvenen, holott tudják, hogy 49-en egészen biztosan meg fognak halni az elkövetkező 4-5 napban. Ez nem természetes viselkedés. A valóságban félnének és a menekülés lehetőségét nézve menetelnének, elkeseredetten. Ez a filmmel és King regényével szemben a legfőbb kritikám: története nem életszerű. Ugyanakkor el kell ismerni: a rendezés nem rossz és az alakítások sem. A hiteltelen sztori miatt mégis közepes a végeredmény.

Ez a tipikus 2025-ös film!! Semmi értelme. Mennek, amíg bírják, kb. ennyi.

Ez a film nem csak egy film volt, hanem egy fojtogató élmény, ami szinte végig ott ült a mellkasomon. A történet egyszerűnek tűnik: fiúk gyalogolnak, és aki nem bírja, kiesik, de a valóságban minden lépés egy újabb kérdést vet fel arról, mit jelent élni, kitartani vagy feladni. Az volt a legfurcsább, hogy nézőként sokszor nem az akciót vártam, hanem azt, hogy miként reagálnak a szereplők a lassan kibontakozó kilátástalanságra. A film jól mutatja meg, hogy a fizikai erőnél sokkal többet számít a lélek teherbírása, és hogy az emberi kapcsolatok mennyit adhatnak akkor is, ha tudjuk, végül szinte mindenki elbukik. A monoton gyaloglás képei nyomasztóan lassúak, mégis pont ettől hatásosak, mert a saját türelmünket is próbára teszik. Nekem különösen megmaradt az a gondolat, hogy a verseny nem is csak a halálról szól, hanem arról, mennyire hajlandó az ember feladni önmagát a túlélésért. Nem mondanám, hogy kellemes filmélmény, de annál fontosabb, hogy ráébreszt, milyen könnyű közönnyel végignézni mások szenvedését, és mennyire veszélyes lehet, ha a társadalom ezt elfogadja természetesnek. A Hosszú menetelés nem ad könnyű válaszokat, de mély nyomot hagy, és utána napokig ott motoszkál az ember fejében a kérdés, hogy én vajon meddig bírnám?

A dráma jó volt, de a történet hiteltelen, és se eleje, se vége. Egy-két karakter nincs rendesen kidolgozva, vagyis mondva, hogy csak kettő van. Ja, és a magyar szinkron szerintem borzasztó volt, amit azért nem a film számlájára írok. Picit többet vártam valahogy a filmtől, de egyszer meg lehet nézni.

Aki valami látványt vár, na, az nincs. - hacsak a remekül megkomponált halálpillanatok nem azok. Könyvben tuti jobb, de valahogy vannak azok a történetek, amik sem könyvben, sem filmen nem nézhetőek. Igazából nem is tudom, mit akarnak megmutatni. Az emberiség állati oldalát? Vagy a végső pillanatokban az emberségét? Mert ezt számtalan pillanatban, más filmekben láthattuk már. Szóval számomra unalmas és értékelhetetlen volt ez a történet. A színészek jól hozták a szerepüket, azért 2 csillag jár neki.

Stephen King évek óta hatalmas kedvencem, de úgy érzem, hogy a könyveiből készült filmek az utóbbi években valahogy nem az igaziak. A hosszú menetelés azonban hozza a régi idők remek King-filmjeit. A történet nagyon ütős, elgondolkodtató. Sok karakte... Többrrel dolgozik, ami szerintem mindig szerencsés, ha ők tényleg hozzá is adnak a történethez, ami itt abszolút megvan. Számos maradandó jelenet van a filmben, amelyeken még napokkal később is agyal az ember. Összességében egy jól felépített és elgondolkodtató történet.