A hosszú menetelés

6-8 éve olvastam a könyvet. Nagyon tetszett. Miközben kibontakozott a cselekmény, többször átfutott rajtam a gondolat, hogy NA, ebből tuti nem lehet filmet csinálni... És lehet. Ráadásul igazán jól sikerült!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Éhezők viadalához hasonló kezdésre számítottam: ünnepélyes megnyitóra, részletes felvezetésre, bepillantásra az előző menetekről, de ilyen itt nincsen. Néhány perc, és indul a mandula... akarom mondani, a menet. A játékosok bemutatása is annyiból áll... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nehezen vettem rá magam arra, hogy megnézzem a Hosszú menetelést, de annyit hallottam róla, hogy végül csak bevállaltam. Végignézve azon törtem legelőször a fejem, hogy milyen cím is illene az összegzésemhez, és arra jutottam, hogy az "a film, aminek... Teljes kritika

Olvastam a könyvet 10 éve. Akkoriban is nagyon jónak, még King történetei között is kiemelkedőnek tartottam. A sorozat miatt a nyár elején újra elővettem. Nem gondoltam volna, hogy - ismerve a sztorit - ismét képen töröl a Mester. Ez nem egy Rambo-stílusú hullagyár, itt nem szoksz hozzá a halálhoz. Együtt haladsz, együtt fáradsz el a srácokkal. A gyomrodban a görcs, ahogyan várod, mikor számolnak ki valakit. És mindig megráz, még ha a szereplők már fásultak is. Mert ők már más kapcsolatban vannak a Kaszással, ők, bár még lázadoznak és teszik egyik lábukat a másik után, tulajdonképpen elfogadták őt, nem haragszanak rá. Közben persze rettegnek, mint az ismeretlen utolsó eseménytől. De leginkább dühösek és nagyon fáradtak. Kegyetlen történet ez, amit sosem felejtesz el.

Teljesítménytúrázóként, zarándokként piszkosul vártam már, hogy megjelenjen. Órákkal a mozi után is meg vagyok lőve az értékelésével... Egyfelől mély mondanivalóval ellátott, rettentő megható, szép film. Bajtársiasság, kitartás, lelkierő, hit, akarat, csupa fontos érték. Mindig örülök, ha ezek valamelyike szembejön egy filmben. Másrészről feleslegesen túlkáromkodott, illetve feleslegesen explicit módon erőszakos szerintem. Amolyan "hú, tesó, nézd már, de durva, hogy szétlőtték a fejét"-hatást keltő jelenetek sokasága. Egyszer-kétszer helye lett volna, nem vagyok a durva jelenetek ellenzője. Csak a legtöbbször nem illett bele két elgondolkodtató párbeszéd közé. Ez a két dolog nagyon elprosztósítja az egyébként kiváló filmet. A megtett út távolságáról pedig már nem is írok inkább, nem akarok spoilerezni. Ennek ellenére a pozitívumok felé billen a mérleg, és mindenképpen érdemes volt megnézni, felülmúlta a várakozásaimat. Jó élmény volt, újra is fogom nézni még valamikor. Van benne több jelenet is, ami emlékezetes marad.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem igazán vártam ezt a filmet. Az előzetest ugyan láttam, viszont nem ültem tűkön, hogy megnézzem. Bár ismerem a King regényei alapján készült filmek egy részét, így van viszonyítási alapom. Az a helyzet, hogy tetszett. Nem mondom azt, hogy sűrűn új... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Stephen King regényein, és novelláin nőttem fel, ez tagadhatatlan... Ezért is állok értetlenül most ez előtt a film előtt, hogy ezt minek?!...Mi is az a hihetetlenül "velős", és brutálisan világmegváltó lényegi mondanivaló, amit ez a mozi közvetíteni... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Stephen Kinget adaptálni kétféleképpen lehet: nagyon rosszul vagy nagyon jól. A hosszú menetelés szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik. Részben azért, mert nem klasszikus horror, hanem dráma, és King drámái talán jobban működnek a vásznon, hiszen itt elsősorban emberekről, motivációkról és sorsokról van szó. A film szépen átadja azt, ami King írásaiban mindig a legerősebb: rövid idő alatt képes szimpátiát kialakítani a karakterek iránt, és mire észrevesszük, már kötődünk hozzájuk. A játékidő meglepően visszafogott a mai filmekhez képest, de épp ez az egyik erőssége: pont annyi időt töltünk a szereplőkkel, amennyit kell. Van, akit megszeretünk, van, aki mellé odaállunk, és így még fájdalmasabb végignézni, ahogy lassan elfogy az erejük, feladják a küzdelmet és végül az életet is. A főszereplők közti bajtársi dinamika az egyik legerősebb pillére a történetnek. Még úgy is működik, hogy mind ők, mind mi, nézők pontosan tudjuk: nincs kiút, csak a vég. És bár a film fináléja eltér a könyv befejezésétől, meglepően jól áll neki ez az új lezárás, mert érthető, elő van készítve, és súlya van. Külön említést érdemel Judy Greer, aki az egyetlen központi női karakterként alig pár percnyi játékidővel is emlékezeteset alakít. Összességében A hosszú menetelés méltó adaptáció lett: emberi, megrendítő és súlyos. King-rajongóknak kötelező, de azoknak is, akik eddig csak a horrorjai felől közelítették, érdemes megismerkedni ezzel a drámaibb oldalával is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Hosszú menetelés egy olyan film, ami elsőre talán egy egyszerű túlélőversenynek tűnik, de valójában sokkal mélyebb gondolatokat hordoz. Fiatal fiúk kényszerülnek egy embertelen versenyre, ahol nem csupán a fizikai állóképességük, hanem a lelki erejük is próbára van téve. Számomra a legmegrázóbb az, ahogy a film bemutatja, mennyire könnyen válhat szórakozássá mások szenvedése, és hogyan torzulhat el a közösség, ha a hatalom a brutalitást ünnepli. A szereplők közötti beszélgetések lassan bontják ki a karaktereket.Egyesek makacsul ragaszkodnak az élethez, mások beletörődnek a sorsukba, és vannak, akik a menet közben találják meg igazi önmagukat.A folyamatos séta monotonitása még nézőként is nyomasztó, ugyanakkor éppen ez adja a film erejét. Érezzük a fáradtságot, a reménytelenséget, de néha a remény halvány szikráját is. Nekem úgy tűnik, a Hosszú menetelés nem csak egy kegyetlen játék története, hanem tükör, amelyben ott látjuk saját világunk versengő, könyörtelen oldalát. Nem könnyű film, de éppen ezért maradandó élmény.Kimozdít a komfortzónából, és arra késztet, hogy elgondolkodjunk, mi az emberi élet valódi értéke.

Teljesen nézhető kis Stephen King-sztori, szerethető, ám alulfejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet, ez az ötlet nem a legerősebb vagy legérdekesebb, de mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni, miért is megy a halál-lottóba minden férfi. A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket sorolták sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini disztópiaversengéssel kelljen megoldani azt. Igen, lepukkant pár hely, de az amerikai vidék így néz ki. Nyilván ez inkább egy költői hasonlat, mely a szereplőket elkeseredett szituációba tolja és a sztorit megmozgatja. A narratívánk pedig szépen sétálgat előre. A dialógusok működtek sokáig, csak a végén kezdtek nagyon nyálas és szájbarágós lenni a szereplők szájába adott monológcsokrok. Az emberség és túlélés enélkül is átjött. A kinges karakterek is mind megkapták kis szerepeiket, mielőtt a a sztori úgy döntött, hogy ideje meghalniuk, mert elfogyott a mondandójuk. Kissé véletlenszerűnek hatott ez, de megemelte a film hatását, mindenképpen.

Lehet, hogy én vagyok az anyámasszony katonája, de én ebből nem kérek. Tiszta öncélú és felesleges az egész. A feleségem nézte a beteg Squid Game-et is, arra se voltam vevő, én nem vágom, ezek mire jók. Stephen King meg elmehet a halálfa szárára. Te... Teljes kritika

Stephen King-regény és Francis Lawrence-rendezés. Mi tagadás, mindketten alkottak már jobbat: utóbbi az Éhezők viadala-filmekkel, előbbi a Remény rabjai megírásával (többek közt). A főszerepben a 22 éves Cooper Hoffman és a Romulusból ismert 32 éves ... Teljes kritika

A szereplők fantasztikusak szerintem, bár jobban ki kellett volna kerekíteni a történetet. Kicsit szűkösen bántak az egyéb információkkal az alaptörténet hátterét illetően. Nagyon nem is tudok többet írni erről, hiszen a cím magába foglalja a cselekményt. Kellemes kis történet, abszolút nem csalódtam.

Maradjunk abban, hogy nem ez a történet Stephen King legjobbja. Talán meg volt hűlve, amikor írta, vagy egy átbulizott este után fejfájás közben találta ki az egészet, esetleg 32 évesen (amikor papírra vetette 1979-ben) még nem volt kiforrott írói vénája. Akármelyik is az igaz, ez sajnos nagyon gyengére sikeredett. A legfőbb gondom vele a hiteltelenség és a mesterkéltség. Egy jövőbeni disztópikus Amerikában 50 tagállamból 50 fiatalt kényszerít arra a diktatúra, hogy napokig meneteljen, amíg össze nem esik. Az egészet katonák felügyelik, és aki lassít vagy megáll, azt egyszerűen fejbelövik. És mi erre a fiatalok reakciója? Vidáman, egymással viccelődve, haverkodva lépkednek előre. Ahogyan ezt Stephen King elképzeli. Nem életszerű, és teljesen természetidegen volna egy ilyen viselkedés. A valóságban félnének, és minimum elkeseredetten, maximum a szökést latolgatva vagy egy lázadást tervezgetve bandukolnának a halálba. A színészi alakítások sem túl erősek, csattanó igazából nincs, csak valamiféle furcsa és logikátlan zárás. Ez egy kétcsillagos dolog, egyszerűen nem ér többet.