A hosszú menetelés

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Stephen Kinget adaptálni kétféleképp lehet: nagyon rosszul vagy nagyon jól. A hosszú menetelés szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik. Részben azért, mert nem klasszikus horror, hanem dráma, és King drámái talán jobban működnek a vásznon, hiszen itt elsősorban emberekről, motivációkról és sorsokról van szó. A film szépen átadja azt, ami King írásaiban mindig a legerősebb: rövid idő alatt képes szimpátiát kialakítani a karakterek iránt, és mire észrevesszük, már kötődünk hozzájuk. A játékidő meglepően visszafogott a mai filmekhez képest, de épp ez az egyik erőssége: pont annyi időt töltünk a szereplőkkel, amennyi kell. Van, akit megszeretünk, van, aki mellé odaállunk, és így még fájdalmasabb végignézni, ahogy lassan elfogy az erejük, feladják a küzdelmet és végül az életet is. A főszereplők közti bajtársi dinamika az egyik legerősebb pillére a történetnek. Még úgy is működik, hogy mind ők, mind mi, nézők pontosan tudjuk: nincs kiút, csak a vég. És bár a film fináléja eltér a könyv befejezésétől, meglepően jól áll neki ez az új lezárás mert érthető, elő van készítve, és súlya van. Külön említést érdemel Judy Greer, aki az egyetlen központi női karakterként alig pár percnyi játékidővel is emlékezeteset alakít. Összességében A hosszú menetelés méltó adaptáció lett: emberi, megrendítő és súlyos. King-rajongóknak kötelező, de azoknak is, akik eddig csak a horrorjai felől közelítették, érdemes megismerkedni ezzel a drámaibb oldalával is.

Olvastam a könyvet 10 éve. Akkoriban is nagyon jónak, még King történetei között is kiemelkedőnek tartottam. A sorozat miatt a nyár elején újra elővettem. Nem gondoltam volna, hogy - ismerve a sztorit - ismét képen töröl a Mester. Ez nem egy Rambo-stílusú hullagyár, itt nem szoksz hozzá a halálhoz. Együtt haladsz, együtt fáradsz el a srácokkal. A gyomrodban a görcs, ahogyan várod, mikor számolnak ki valakit. És mindig megráz, még ha a szereplők már fásultak is. Mert ők már más kapcsolatban vannak a Kaszással, ők, bár még lázadoznak és teszik egyik lábukat a másik után, tulajdonképpen elfogadták őt, nem haragszanak rá. Közben persze rettegnek, mint az ismeretlen utolsó eseménytől. De leginkább dühösek és nagyon fáradtak. Kegyetlen történet ez, amit sosem felejtesz el.

Teljesítménytúrázóként, zarándokként piszkosul vártam már, hogy megjelenjen. Órákkal a mozi után is meg vagyok lőve az értékelésével... Egyfelől mély mondanivalóval ellátott, rettentő megható, szép film. Bajtársiasság, kitartás, lelkierő, hit, akarat, csupa fontos érték. Mindig örülök, ha ezek valamelyike szembejön egy filmben. Másrészről feleslegesen túlkáromkodott, illetve feleslegesen explicit módon erőszakos szerintem. Amolyan "hú tesó, nézdmá' dedurva, hogy szétlőtték a fejét" hatást keltő jelenetek sokasága. Egyszer-kétszer helye lett volna, nem vagyok az durva jelenetek ellenzője. Csak a legtöbbször nem illett bele két elgondolkodtató párbeszéd közé. Ez a két dolog nagyon elprosztósítja az egyébként kiváló filmet. A megtett út távolságáról pedig már nem is írok inkább, nem akarok spoilerezni. Ennek ellenére a pozitívumok felé billen a mérleg és mindenképpen érdemes volt megnézni, felülmúlta a várakozásaimat. Jó élmény volt, újra is fogom nézni még valamikor. Van benne több jelenet is, ami emlékezetes marad.