A hosszú menetelés

Meglepő számomra, hogy mind Stephen King, mind az Éhezők viadala filmeket megíró Suzanne Collins, miért gondolják úgy, hogy egy diktatúra fenntartásához az emberek számára élet-halál küzdelmeket kell rendezni. Kim, Putyin, Hszi illetve Orbán sem rendez ilyesmiket (hogy csak 4 jelenlegi diktátort említsek). Ebben a filmben is (melynek alaptörténetet még 1979-ben írta meg King) és az Éhezők viadala filmekben is arra kényszerítenek fiatalokat, hogy egymással küzdjenek meg. King verziójában addig kell gyalogolniuk míg bírják, Collins művében pedig egymást kell megölniük direktben. Az azért nem tűnik túl életszerűnek, hogy vidáman már-már nevetgélve és fütyörészve indulnak a több napos útra mind az ötvenen, holott tudják, hogy 49-en egészen biztosan meg fognak halni az elkövetkező 4-5 napban. Ez nem természetes viselkedés. A valóságban félnének és a menekülés lehetőségét nézve menetelnének, elkeseredetten. Ez a filmmel és King regényével szemben a legfőbb kritikám: története nem életszerű. Ugyanakkor el kell ismerni a rendezés nem rossz és az alakítások sem. A hiteltelen sztori miatt mégis közepes a végeredmény.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Éhezők viadalához hasonló kezdésre számítottam: ünnepélyes megnyitóra, részletes felvezetésre, bepillantásra az előző menetekről, de ilyen itt nincsen. Néhány perc, és indul a mandula... akarom mondani, a menet. A játékosok bemutatása is annyiból áll... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nehezen vettem rá magam arra, hogy megnézzem a Hosszú menetelést, de annyit hallottam róla, hogy végül csak bevállaltam. Végignézve azon törtem legelőször a fejem, hogy milyen cím is illene az összegzésemhez, és arra jutottam, hogy az "a film, aminek... Teljes kritika

Olvastam a könyvet 10 éve. Akkoriban is nagyon jónak, még King történetei között is kiemelkedőnek tartottam. A sorozat miatt a nyár elején újra elővettem. Nem gondoltam volna, hogy - ismerve a sztorit - ismét képen töröl a Mester. Ez nem egy Rambo-stílusú hullagyár, itt nem szoksz hozzá a halálhoz. Együtt haladsz, együtt fáradsz el a srácokkal. A gyomrodban a görcs, ahogyan várod, mikor számolnak ki valakit. És mindig megráz, még ha a szereplők már fásultak is. Mert ők már más kapcsolatban vannak a Kaszással, ők, bár még lázadoznak és teszik egyik lábukat a másik után, tulajdonképpen elfogadták őt, nem haragszanak rá. Közben persze rettegnek, mint az ismeretlen utolsó eseménytől. De leginkább dühösek és nagyon fáradtak. Kegyetlen történet ez, amit sosem felejtesz el.

Teljesítménytúrázóként, zarándokként piszkosul vártam már, hogy megjelenjen. Órákkal a mozi után is meg vagyok lőve az értékelésével... Egyfelől mély mondanivalóval ellátott, rettentő megható, szép film. Bajtársiasság, kitartás, lelkierő, hit, akarat, csupa fontos érték. Mindig örülök, ha ezek valamelyike szembejön egy filmben. Másrészről feleslegesen túlkáromkodott, illetve feleslegesen explicit módon erőszakos szerintem. Amolyan "hú, tesó, nézd már, de durva, hogy szétlőtték a fejét"-hatást keltő jelenetek sokasága. Egyszer-kétszer helye lett volna, nem vagyok a durva jelenetek ellenzője. Csak a legtöbbször nem illett bele két elgondolkodtató párbeszéd közé. Ez a két dolog nagyon elprosztósítja az egyébként kiváló filmet. A megtett út távolságáról pedig már nem is írok inkább, nem akarok spoilerezni. Ennek ellenére a pozitívumok felé billen a mérleg, és mindenképpen érdemes volt megnézni, felülmúlta a várakozásaimat. Jó élmény volt, újra is fogom nézni még valamikor. Van benne több jelenet is, ami emlékezetes marad.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem igazán vártam ezt a filmet. Az előzetest ugyan láttam, viszont nem ültem tűkön, hogy megnézzem. Bár ismerem a King regényei alapján készült filmek egy részét, így van viszonyítási alapom. Az a helyzet, hogy tetszett. Nem mondom azt, hogy sűrűn új... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Stephen Kinget adaptálni kétféleképpen lehet: nagyon rosszul vagy nagyon jól. A hosszú menetelés szerencsére az utóbbi kategóriába tartozik. Részben azért, mert nem klasszikus horror, hanem dráma, és King drámái talán jobban működnek a vásznon, hiszen itt elsősorban emberekről, motivációkról és sorsokról van szó. A film szépen átadja azt, ami King írásaiban mindig a legerősebb: rövid idő alatt képes szimpátiát kialakítani a karakterek iránt, és mire észrevesszük, már kötődünk hozzájuk. A játékidő meglepően visszafogott a mai filmekhez képest, de épp ez az egyik erőssége: pont annyi időt töltünk a szereplőkkel, amennyit kell. Van, akit megszeretünk, van, aki mellé odaállunk, és így még fájdalmasabb végignézni, ahogy lassan elfogy az erejük, feladják a küzdelmet és végül az életet is. A főszereplők közti bajtársi dinamika az egyik legerősebb pillére a történetnek. Még úgy is működik, hogy mind ők, mind mi, nézők pontosan tudjuk: nincs kiút, csak a vég. És bár a film fináléja eltér a könyv befejezésétől, meglepően jól áll neki ez az új lezárás, mert érthető, elő van készítve, és súlya van. Külön említést érdemel Judy Greer, aki az egyetlen központi női karakterként alig pár percnyi játékidővel is emlékezeteset alakít. Összességében A hosszú menetelés méltó adaptáció lett: emberi, megrendítő és súlyos. King-rajongóknak kötelező, de azoknak is, akik eddig csak a horrorjai felől közelítették, érdemes megismerkedni ezzel a drámaibb oldalával is.

Stephen King-regény és Francis Lawrence-rendezés. Mi tagadás, mindketten alkottak már jobbat: utóbbi az Éhezők viadala-filmekkel, előbbi a Remény rabjai megírásával (többek közt). A főszerepben a 22 éves Cooper Hoffman és a Romulusból ismert 32 éves ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Hosszú menetelés egy olyan film, ami elsőre talán egy egyszerű túlélőversenynek tűnik, de valójában sokkal mélyebb gondolatokat hordoz. Fiatal fiúk kényszerülnek egy embertelen versenyre, ahol nem csupán a fizikai állóképességük, hanem a lelki erejük is próbára van téve. Számomra a legmegrázóbb az, ahogy a film bemutatja, mennyire könnyen válhat szórakozássá mások szenvedése, és hogyan torzulhat el a közösség, ha a hatalom a brutalitást ünnepli. A szereplők közötti beszélgetések lassan bontják ki a karaktereket.Egyesek makacsul ragaszkodnak az élethez, mások beletörődnek a sorsukba, és vannak, akik a menet közben találják meg igazi önmagukat.A folyamatos séta monotonitása még nézőként is nyomasztó, ugyanakkor éppen ez adja a film erejét. Érezzük a fáradtságot, a reménytelenséget, de néha a remény halvány szikráját is. Nekem úgy tűnik, a Hosszú menetelés nem csak egy kegyetlen játék története, hanem tükör, amelyben ott látjuk saját világunk versengő, könyörtelen oldalát. Nem könnyű film, de éppen ezért maradandó élmény.Kimozdít a komfortzónából, és arra késztet, hogy elgondolkodjunk, mi az emberi élet valódi értéke.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Stephen King regényein, és novelláin nőttem fel, ez tagadhatatlan... Ezért is állok értetlenül most ez előtt a film előtt, hogy ezt minek?!...Mi is az a hihetetlenül "velős", és brutálisan világmegváltó lényegi mondanivaló, amit ez a mozi közvetíteni... Teljes kritika

A szereplők fantasztikusak szerintem, bár jobban ki kellett volna kerekíteni a történetet. Kicsit szűkösen bántak az egyéb információkkal az alaptörténet hátterét illetően. Nagyon nem is tudok többet írni erről, hiszen a cím magába foglalja a cselekményt. Kellemes kis történet, abszolút nem csalódtam.

Stephen King rengeteg jó történettel ajándékozta meg a rajongóit, de a Hosszú menetelés sajnos nem tartozik ezek közé. Lapos, egysíkú és picit értelmetlen is, noha önmagában a filmes megvalósítás nem annyira rossz: Francis Lawrence rendezése kihozza, amit lehet az egészből. Adott egy disztópikus jövő, melyben az USA egy 50 tagállamból álló katonai diktatúra. Az emberek elhallgattatásának egyik eszköze az évente megrendezésre kerülő hosszú menetelés, melyen minden tagállamból egy fiatal vehet részt. A feladat: egész nap folyamatosan gyalogolni, megállás nélkül és a lehető legtovább bírni. Aki megáll, azt megölik. Egyetlen győztes lehet, akinek viszont teljesítik egy kívánságát. A résztvevő fiatalok, jellemzően 20 és 30 között, érdekes módon vidáman viselik az egészet, ami a legkevésbé sem természetes, hiszen mindannyian halálra vannak ítélve egyetlen kivétellel. Az lenne a hihető, ha folyton a szökéssel próbálkoznának (akár egyénileg, akár összefogva és közösen kitervelve valamit). Ehelyettt nevetgélve menetelnek napokon keresztül, és sorra halnak meg. Mindent egybevéve a gyenge sztori menthetetlenné teszi a filmet, melyet nagy alakítások sem tudnak feljebb hozni. Három csillag.

Nagy kedvelője vagyok Stephen King történeteinek és nem csak a horrorjai miatt, hanem az olyan különleges sztorijai miatt is, mint a Halálsoron vagy a Remény rabjai. Ezúttal egy olyan eseménysor bontakozik ki a Hosszú menetelés (The Long Walk) című filmben, melynek alapját Kingnek egy 1979-es regénye adja. A rendezés Francis Lawrence kezébe került. Az alaptörténet ezúttal szerintem egy valóságtól teljesen elrugaszkodott dolog: egy jövőbeni disztópikus diktatúrában vagyunk, ahol fiatalokat kényszerítenek évről évre egy végzetes kimenetelű, hosszú gyaloglásra, melynek mindig csak egyetlen túlélője marad. A túlélő mindent visz alapon meggazdagszik, a többiek azonban (akik elfáradva kidőlnek, lesérülve lemaradnak, vagy lassítanak) a halállal kell, hogy szembenézzenek. Ha valaki 3 mérföld/óra (azaz 5 km/h) alá lassul, azt egyszerűen lelövik. A film hangulata rendkívül nyomasztó, de a legnagyobb probléma az egésszel a teljes értelmetlenség. Milyen okból, miért, kinek csinálják az egészet, milyen haszon reményében? Teljes káosz, bár biztos lesznek, akik ebbe is belemagyaráznak majd dolgokat. Én hatásvadász zagyvaságnak éreztem, rengeteg felesleges brutalitással és vérrel. Elvesztegetett 108 perc volt, az az igazság. Úgy tűnik, King sem csupa jót írt és Lawrence-nek sem arany minden rendezése. Még a nagyok is hibáznak olykor. Mindenesetre értelmesebben is eltölthettem volna ezt az időt. Hosszú volt végignézni is ezt a kínlódást.

Ahogy elkezdődött a film, már biztos lehettem benne, hogy a Stephen King-adaptációkhoz hű atmoszférát, képi világot és hanghatásokat fogom kapni a film végéig. Bárki hozzányúl egy King-történethez, mutatja az egységes képet, amit a néző elvár. Egysze... Teljes kritika