Albert Finney 1936 május 9-én született Charlestownban, Angliában Alice Hobson és id. Albert Finney fiaként. Tanulmányait a Tootal Drive Primary Schoolban, a Salford Grammar Schoolban és a Royal Academy of Dramatic Artban végezte.
Miután befejezte tanulmányait a Royal Academy of Dramatic Artban a Royal Shakespeare Company tagja lett. Karrierjét ebben a színházban kezdte, első fellépése 1958-ban Londonban volt a Charles Laughton által rendezett Jane Arden, The Party című darabjában. Ezután 1959-ben Stanfordban a Coriolanus címszerepében láthattuk ismét, ahol az akkor nagyon beteg Laurence Oliviert helyettesítette.
Első filmszerepét a A komédiás (1960) című filmben játszotta Laurence Olivier-vel, de az áttörést a Karel... TöbbAlbert Finney 1936 május 9-én született Charlestownban, Angliában Alice Hobson és id. Albert Finney fiaként. Tanulmányait a Tootal Drive Primary Schoolban, a Salford Grammar Schoolban és a Royal Academy of Dramatic Artban végezte.
Miután befejezte tanulmányait a Royal Academy of Dramatic Artban a Royal Shakespeare Company tagja lett. Karrierjét ebben a színházban kezdte, első fellépése 1958-ban Londonban volt a Charles Laughton által rendezett Jane Arden, The Party című darabjában. Ezután 1959-ben Stanfordban a Coriolanus címszerepében láthattuk ismét, ahol az akkor nagyon beteg Laurence Oliviert helyettesítette.
Első filmszerepét a A komédiás (1960) című filmben játszotta Laurence Olivier-vel, de az áttörést a Karel Reisz által rendezett, Alan Sillitoe regényéből készült Saturday Night and Sunday Morning hozta. Ezután jött a Angry Young Man, majd az Oscar-díjat hozó Tom Jones. De még ezt megelőzően Finney-re esett a választás, hogy eljátssza T. E. Lawrence szerepét az Arábiai Lawrence-ben, de egy 4 napos képernyőteszt után, Finney végül mégsem vállalta el a szerepet. A Tom Jones sikere után a britek Finneyt a kilencedik legnépszerűbb sztárnak választották 1963-ban.
A Charlie Bubbles (1968) után, aminek ő volt a rendezője is, kicsit háttérbe szorította a filmezést és inkább a színpadot választotta. Ebben az időszakban játszotta Hercule Poirot szerepét az 1974-es Gyilkosság az Orient expresszenben, ami olyan meghatározó szerepe lett akkor, hogy Finney később arról panaszkodott, hogy annyira beskatulyázták, hogy azt hitték róla, hogy valóban 136 kilós és francia akcentussal beszél.
Az inkább drámia szerepeiről ismert Finney két filmben is dalra fakadt a Scrooge-ban és az Annie hollywoodi verziójában, amit az a John Huston rendezett, aki két évvel később a Under The Volcano címben is rendezte. Később ismét hallhatttuk énekelni Tim Burton A halott menyasszony című animációjában, amiben Finis Everglot hangját kölcsönözte.
A 90-es években számos produkciót készített a BBC-nek, többek között a Kingsley Amis regényéből készült The Green Man (1990)-ben, A Rather English Marriage (1998), és főszerepet kapott két Dennis Potter drámában a Karaoke (1996) és a Cold Lazarus (1996) című filmben.
A képernyőn aratott sikerei ellenére, Finney sosem vált hűtlenné a színpadtól. Tovább játszott a National Theatre Company-ban a londoni Old Vic-ben, ahol a 60-as évek közepén játszott a Sok hűhó semmiértben és Csehov The Cherry Orchardjében. Tony-díjra jelölték a Luther (1964) és a A Day in the Death of Joe Egg (1968) című darabokban nyújtott alakításáért. Ezek után még számos darabban játszott, mint a Love for Love, Miss Julie, Black Comedy, The Country Wife, Alpha Beta, Krapp's Last Tape, Tamburlaine the Great, Another Time, Art.
2002-ben BAFTA és Emmy-díjat kapott a Churchill - A brit oroszlán (2002) című filmben Winston Churchill megformálásáért.
Címszerepet kapott a My Uncle Silas című sorozatban, amit két évadot is megélt.
Első feleségétől, Jane Wenhamtől, egy gyermeke született, Simon, aki szintén a filmiparban tevékenykedik. 1970 és 1978 között a francia színésznő, Anouk Aimée házastársa volt.
Finney nagy Manchester United szurkoló. Ezen kívül ő narrálta a Munich című dokumentumfilmet.
Finney úgy nyilatkozik a kitüntetésekről, hogy azok "fenntartják a sznobizmust" ezért visszautasította a CBE felajánlását 1980-ban és a lovaggá ütést 2000-ben.
Finney-t ötször jelölték Oscar-díjra, amit egyszer sem kapott meg. Négyszer jelölték a Legjobb férfi főszereplő kategóriában a Tom Jones (1963), a Gyilkosság az Orient expresszen (1974), Az öltöztető (1983), és a A vulkán alatt (1984) című filmekért, és a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Erin Brockovich (2000) című filmért. Utóbbiért Julia Roberts megkapta a kitüntetést, a köszönőbeszédében köszönetet mondott Finnney-nek és megosztotta vele az elismerést.
Finneyt, mindazok ellenére, hogy nem ért egyet a díjakkal, számos díjra jelölték munkássága során. (rbernadett)