Nem volt egy rossz film a sok kínos és nevetségesen érdektelen jelenetei ellenére sem. Dolly Parton énekhangja mindig is tetszett nekem, bár Queen Latifah mint színész, sosem. Egyszer érdemes megnézni, jól lehet rajta szórakozni, de ennyi, sajnos.
Az X-Men történetekkel nem igazán lehet olyan rosszat tenni, hogy azok teljesen értékelhetetlenek legyenek (bár ez alól épp csak nem lett kivétel a széria harmadik része). Ezt a filmet sem sikerült annyira elrontani, hogy ne kedveljem, pedig túl hosszú, túlságosan sokat akar fogni, és a végére mintha elveszne a tettek és a cselekmények súlya, mert annyi látványos harcjelenet és összecsapás van benne. De nagy örömmel üdvözöltem Michael Fassbendert és James McAvoyt a mutánsok között.
Nagyon szeretem Ridley Scott megalomániás rendezéseit, és nagyon örülök annak, hogy egy ókori Róma-történethez is hozzányúlt, mert nyakon öntötte egy adag heroizmussal, egy adag becstelenséggel és egy adag CGI-jal, hogy a kor embere is találjon benne valami szórakoztatót. Russel Crowe kiváló a maga marcona katonásságával, Joaquin Phoenix teljesen hihető mint a hiú és gyáva császár, és tessék, a végén megkapjuk, amire az eleje óta vágyunk.
Izgalmas film, tele akcióval, ami arra késztetett, hogy egy pillanatra se kalandozzon el a figyelmem a filmvetítés során. A mutánsok és a speciális effektek remekül mutatnak, ám a film érzelmi oldala árnyékban marad.
Azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy egy kultuszfilmről van szó, és lehet, hogy épp ezért vagyok kicsit csalódott ezzel a filmmel kapcsolatban, mert valahogy túl sötét, túl komor, mégsem értek vagy érzem pontosan, hogy mit is akar adni a nézőnek. Plusz a készítésének körülményei még nem mentik fel az alól, hogy érdekes legyen - márpedig nem az.
Fel nem foghatom, hogy tetszhet bárkinek ez a baromfitollas szárnnyal felszerelt "angyal"-os film. Bántóan butácska történet, nevetséges angyal kosztüm, egyszerűen a hideg ráz tőle.
Igen. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, mivel látni kell. Lehet, hogy filmtörténetileg nem egy nagy durranás, de ha létezne olyan, hogy őszinteséggel sokkolni képes film, akkor ez lenne az. És nagyon NŐi. Jó értelemben véve.
Egy ártalmatlan, cseppet sem velőtrázóan rémisztő, tehát nem is egetrengető filmről van szó. Ezért nézhető, egyszer. De nem többször. Különben nem a legrosszabb, amit a maga műfajában elkövettek.
A film sok szempontból kielégítő. A készítők tudják, hogy az a generáció, aki imádta a teknőcöket, már felnőtt, a film is inkább a nagyoknak készült. Sötét, akcióval teli és egyszersmind jól sikerült próbálkozás, azonban van egy nagyon komoly kérdésem: Hova lett a teknőcök orra? Vagy talán Voldemort belepisilt a mutagénbe?
A film ugyan próbál könnyed, humoros lenni a misztikus-szürreális mesevilágával, és a fiatal Ed Bloom karaktere is egy vidám, szimpatikus figura, mégis nagyon mély drámai mondanivaló húzódik meg apa-fiú konfliktusában. Ezt a film nem feloldja, hanem tanulságképp hagyja hátra.
Singer és a forgatókönyvírói remekül értenek a dolgukhoz, ér tudják mennyit érnek az érdekes fordulatok a történetvezetésben. Mindezt ki is aknázzák a film során, létrehozva egy várakozáson felüli alkotást.
Először meglepődtem, mikor hallottam erről a filmről. Kíváncsian vártam, hogy milyen is lehet egy Dán származású szörnyfilm. Hát, engem nem igazán győzött meg. Egyrészt annyira felhígult ez a szcéna az ötvenes-hatvanas években, hogy gyakorlatilag néhány filmek kívül alig akad valami kiemelkedőbb, és a az ilyen híg alkotások is, mint a Reptilicus csak sémákban és klisékben gondolkodik.
Az ember azt gondolhatná, hogy a vámpíros történetek már végleg ki lettek merítve, és középszerűnél jobbat már lehetetlen alkotni, de ez nem igaz. Ez a film képes volt olyat csinálni és úgy, ahogy korábban még nem. Friss, vicces, idétlen. Vannak akik kritizálják a kameraállásokat vagy a sztorit, de szerintem éppen ez adja meg az igazi ízét. Egy komédiának mindegy, hogy mi az alapsztorija, a hamis-dokumenum stílus meg kimondottan jót tesz a filmnek.
Az Amerika Kaptiányban az az igazán üdítő, hogy míg a képregények csak propaganda célokat szolgáltak, a film készítői valód karaktert adtak Steve Rogersnek. Rendben, a kapitány továbbra is az amerikai zászló hordozója, de hát ez a képregény öröksége, amit viszont ki lehetett hozni ebből, azt kihozták, így pedig műfajának egyik kiemelkedő darabja lett. Hollywoodi? Igen. Blockbuster? Igen. Popcornmozi? Igen. Jó? Nagyon is!
A magyar vonatkozás miatt érdekelt a film, sajnos nagyon megkopott már, kicsit mesterkélt és művies. De, ez végül is nem baj, a kor elvárásainak megfelelt, és talán ezért is nem lett annyira időtálló.
Mit is mondhatnék, egy igazi francia remekmű. Pierre Richard egy komikus zseni. Egyébként nagyon jó színésznek tartom, sőt még dögösnek is. Bár inkább a vicces részét szokás kiemelni... A filmben irtó bájos volt, meg hát hülye is egyben. :D
55 Örömzene (2012)