X-Men: Az ellenállás vége

A trilógia befejező felvonása, amely grandiózus látvánnyal és komorabb hangulattal zárja le a mutánsok és emberek közötti konfliktus sorsfordító időszakát. A stílus tempósabb, az akciók kimagaslóak, de a karakterépítés és a drámai pillanatok néhol ál... Többdozatul esnek a gyors tempónak; a karakterek közül Főnix (Jean Grey) visszatérése és Magneto szerepe hangsúlyos, de többeknél érezhető a felszínesség, miközben az új és mellékszereplők egy része kissé elvész a tömegben. A színészi játék megbízható, Famke Janssen, Hugh Jackman, Ian McKellen és a többiek jól hozzák karaktereiket, de kevesebb terük marad a kibontakozásra. A forgatókönyv ambiciózus, sok dimenzióval, de a dráma és a morális kérdések súlya időnként háttérbe szorul a látvány kedvéért; Brett Ratner rendezése főleg az akcióra és nagy összecsapásokra helyezi a hangsúlyt. Objektíven ez egy izgalmas, látványos, de kevésbé mély trilógiazáró, szubjektíven szórakoztató, ám kissé túlhajszolt, amely leginkább a szuperhősfilm-rajongók, tizenévesek és akciókedvelők számára érdekfeszítő.

Az első két rész után, ez egy visszalépés volt, nem is kicsit. Singer távozásával, olyan nekem, mintha elvesztette volna a film a szívét és lelkét. Akcióban bővelkedik, még több új mutánst vonultatnak fel, és még ott van a Sötét Főnix szál is. Annyi ... Többmindent akartak a készítők bele zsúfolni a rövidke játék időben, hogy a cselekmény kapkodósra sikerült. Egyik esemény követte a másikat, ami annyira talán nem is gond, de még is más érzelmeket kelt benne, mint az első részek. Nincs meg az a családias légkör mint az egyben és a kettőben. Sajna pár kedvelt karakterektől is fájdalmas búcsút kellett venni, míg Farkas marcona arcát levedli és szívhez szóló szónoklatba fog, ami nem megszokott a karakterétől.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az nem szó erre a remek filmre, hogy remekmű. Az előző kettő ízléses tempóban végzett csapatépítést, ez pedig mindennek a csúcsa volt, ahogy kellett. Sötét és komor, kemény drámai fordulatok, ahol pedig Magneto a hidat felemelte, na az nagyon OP volt... Több. Erős volt, hogy a mutánsokra beteg emberekként tekintettek. Valahol megérthető, de ha valaki valamiben rendkívül jó, erős, más (a jó értelemben), akkor azzal inkább szégyenkezés helyett felvágni kellene (kérkedni azért nem), de jó célokra felhasználni biztos. Rámutat ez a film arra is, hogy akármennyire is be akarnak illeszkedni, félnek tőlük, mindenkinek úgysem lehet megfelelni, de ugye nem mindegy, milyen erőről van szó. Jean „visszatérése” például nagyon ütős volt, főleg az, ahogy Főnixként X-professzort megölte és közben még egy ház felemelésére is telt az erejéből. Sajnálom is őt, hogy nem igen tudott mit kezdeni ezzel az oldalával, ahol nem volt erős kontrollja. De Magnetónak még kevésbé. A végén pedig, ahogy Logannek kellett megölnie, nagyon szívbe markoló volt. Mindeközben nagyon fenséges és erős zene (nem lehet betelni vele) kíséri a filmet, főleg a vége felé. Annyit még ehhez, hogy ez az X-Men trilógia a szememben sokkal összetettebb, tisztább és eredetibb, érettebb és valamelyest kulturáltabb is, mint valamennyi MCU-film. De csak ez a film egyszem magában is. 10/10

Nem kifejezett rossz film, de a jó nem ilyen. A leggyengébb X-Men film, nem is csoda, hogy az Eljövendő múlt napjaival töröltek minden ami ebben az univerzumban megtörtént.