Nagyon szerettem már akkor is ezt a filmet, amikor megjelent, de újranézve még inkább a szívemhez nőtt. Nagyon vicces és nagyon szórakoztató; végig igényli a figyelmed, mert folyamatos mozgásban tart. Állandóan meglep, megijeszt, felvillanyoz és nevetésre sarkall. Van benne gy kis káosz és zűrzavar, mert hát olasz. De jól is van ez így.
Ez az egyik legjobb dráma, amit valaha készítettek. Maga az alaptörténet már-már sablonosnak mondható, de nem is ez adja meg a film igazi értékét. A szereplők részletes kidolgozása és a színészek átélése teszi igazán lenyűgözővé a filmet. A hétköznapi ember is példát vehet a filmből, ugyanis az megmutatja, hogy mennyire fontos saját magunk megvalósítása.
Az lehet, hogy komédiának nem a legjobb, de az tuti, hogy bizonyos értelemben határokat feszeget, már ami a nemi szerepeket, meg a nemi identitásváltást illeti. Szerintem nagyon helyesen mutat meg egy olyan jelenséget, amit sokan átélnek, csak megfelelő nyitottság hiányában egyáltalán nem élik meg ...
Nagyon erőteljes képkockákkal, szinte az ember arcába tömködi mondanivalóját ez a film. Emiatt nekem sok volt, nem szerettem. A másik dolog, ami zavart az volt, hogy miért kell ennyire részletesen ismertetni az iskolai erőszak egyes formáit, hiszen mindenki tisztában van azzal, miféle dolgok mennek a gyerekek között az iskolákban.
A Mr. Peabody és Sherman kalandjai egy aranyos kis történet. A csomagolás bájos, a történet pedig tele van izgalommal és váratlan fordulattal. A film jó szórakozást tud nyújtani az egész családnak, mert ha egyszer Mr. Peabody és Sherman beindul, akkor kő kövön nem marad. Több ilyen kedves animációs film kellene a gyerekeknek.
A film rendezőjének szemléletét én egy kicsit felfrissítettem volna. Érződik a régi korok gondolkodásmódja és felfogása. Emiatt a film vontatott és olykor unalmas. Elkalandozott a figyelmem közben.
71 Berlioz élete (1983)