A film egyszerűen minden elképzelésemet alulmúlta. Ennyire gyenge rendezést és forgatókönyvet nagyon rég láttam már. Gyakorlatilag a fogamat szívtam minden gagyi párbeszéd alatt.
Ezért lehet szeretni Amerikát, mert ott előfordulhat ilyesmi, hány hasonló történetet hallunk vagy látunk cigányokkal kapcsolatban? Létezik-e egyáltalán a személyes támogatás ilyen formája? Egyáltalán képes a magyar bürokrácia ilyen helyzetekkel megbirkózni? Szeretem ezt a filmet, mert erőt ad és akkor napokig elhiszem, hogy igenis tudunk egymásnak segíteni, ha figyelünk.
Oké, látom, a koncepció megint az volt, hogy csináljunk hatalmas nagy, látványos CGI tüzeket, puffogtatásokat, és a jónép majd biztos örülni fog neki. Az a röhej, hogy amúgy a nagy látványos filmeknek nem kell szükségképpen ostobának és tartalmatlannak lenniük, lásd az újabb Marvel filmeket. De ezek azért kitartanak a régi-jó - ha esetleg van sztori, meg karakterek, még a végén élvezni is fogják a filmet - gondolatnál.
A filmet nagyon jó szándékúnak találom, de szerintem kicsit szájbarágósra sikerült. Kicsit olyan lett, mint egy olyan nagyon mélynek ígérkező dokumentumfilm, aminek aztán sok-sok tényfeltárás és emberi sorsok bemutatása után az a hatalmas bölcsesség a konklúziója, hogy a szegénység rossz, és a világon sok gyerek szenved. Ez persze borzasztó, de ezért kár egy ilyen filmet elkészíteni vagy megnézni, helyette inkább lehetne csinálni valami értelmeset.
Sajnos a film nem lett annyira szenzációs, mint azt elvárhattuk volna. Robin Williams kétségtelenül korunk egyik legnagyobb színésze volt, ez pedig egyike az utolsó filmjeinek. Talán ez az, amiért olyan nagy elvárással fordulunk a film felé, és ha engedékenyek vagyunk, az is ennek tudható be. Így, vagy úgy, ez a film nem sikerült igazán jól. A forgatókönyv el lett kapkodva, az egész film is egy kapkodás, még is unalmas. Nem sikerül a karaktereket igazán átadni, majdnem totális katasztrófa.
Nagy kedvenc ez a film, nagyon őszinte, baromira igaz dolgokat mond el a párkapcsolatokról. És baromira örültem, hogy nem akarták nagyon mézes-mázosra venni.
*SPOILER* A vége különösen tetszett, az életben tényleg megesik sokszor, hogy egy kapcsolatban az emberek egyszerűen nem illenek össze, de az ember a filmek miatt folyton azt gondolja, hogy egy párnak örökké együtt kell maradnia, de itt hálistennek nem akartak ilyen képmutatóak lenni.
Tiszta spanyol teleregény, azzal a különbséggel, hogy itt szlovákul beszélnek. Annyira próbálja másolni azt a világot, hogy az már ijesztő. Meg valójában miről is szól ez a sorozat? Nem tudom...
Jó film lett az Elcserélt életek, bár én elvitatnám tőle a zseniális jelzőt. A Cannes-i zsűrinek kell igazat adnom, amikor A falaknak adta az Arany Pálmát. Persze az egész stáb, Eastwoodostul Angelina Jolie-stul remek munkát végzett, de klasszikus nem lesz belőle, ezt azért szerintem mindenki érzi, még akkor is, ha a megtekintése után nehéz kikerülni a hatása alól.
Milyen érzés lehet az alaszkai tragédiához kötődő embereknek megnézni ezt a filmet? Ez egy nagyon furcsa, paradox dolog... Mert van benne szép gesztus is, hogy a történet felelevenítésével adóznak a múltnak, ugyanakkor szentségtörő is, hogy Hollywood mások életét kerékbe törő traumáiból táplálkozik. Az alaszkai gép lezuhant, és ezt nem lehet feloldani vagy elbagatellizálni egy fikciós változattal.
Nagyon nagyra tartom Lars von Triert, szerintem elképesztő nagy és mély tudással és hatalmas műveltséggel rendelkezik, és ez minden egyes filmjén meglátszik. Hihetetlen élmény megnézni őket, más filmek soha nem gyakorolnak rám akkora hatást, mint az ő alkotásai. Ez a darab is egészen elképesztő, monumentális, mély, csodálatos. Nem is lehet róla mást mondani.
Imádom a táncot, és a táncos sztorikat. Ugyanakkor szeretem az értelmes történeteket és párbeszédeket is. Ez utóbbiakkal volt némi gond, de azért nem akkora. Patrick Swayze 51 évesen kitűnő alakítást nyújtott, még mindig áradt belőle az a jellegzetes kisugárzása.
Szerintem a film főszereplője Capra, a forgatókönyvíró. Kifacsarja az ember szívét és az idegein zongorázik. Ám olyan jól manőverezik, hogy ezzel nem lépi át a határt, és a nézőnek nem lesz mindebből elege. A díszlet és a technikai megoldások is ámulatba ejtőek: még sosem láttam ennyire élethű havat!
Jim Carrey megtanult egy arcot vágni és azóta is ebből él. Nekem már nagyon unalmas, mert nem tud ebből többet kihozni és nem értem, hogy mit lehet benne ennyire szeretni. Az Ace Ventura óriási volt, de a többi már jóval gyengébb, miközben a drámai szerep is jól áll neki. Ez egy unalmas gyenge film.
Nem egy rossz film, de nem is különösebben jó. A karakterek jól ki vannak találva és a színészek is jól játszanak. A film viszont nem igazán bővelkedik cselekményben. Nem mondhatom, hogy unalmas, mert dráma az mindig van, de éppenséggel izgalmasnak sem mondható. Átlagos dráma egy kis romantikus felhanggal.
Többet vártam ettől a filmtől, elég lapos lett szerintem, meg elég klisés. Megint az történt, hogy egy jó alapötletből indultak, de nem vették a fáradtságot, hogy rendesen kidolgozzanak köré valamiféle sztorit. A végeredmény vontatott és sokszor unalmas, sok üresjárattal. Maximum egyszer lehet megnézni, ha az embernek tényleg nincs jobb dolga.
Nagyon tetszett a film, örömmel hallottam, hogy Green többi könyvének megfilmesítése is tervben van. Nagyszerű, szívbemarkoló történet, ami nagyon mélyen meg tudja érinteni az embert. Ehhez nem csak a kiváló alaptörténet, de a jó színészek és a jó rendezés is elengedhetetlen volt, szerintem ez mind összejött.
Kevés annyira lélekölő filmmel találkoztam, mint ez, amiben a sztori, a képek és a zene is annyira lelombozó, hogy az embernek kedve lenne kiugrani utána az ablakon - legalábbis első megtekintésre. Ha viszont valaki másodjára is nekiveselkedik, akkor kiderül, hogy az egész film egy hatalmas hatásvadász klip, ami minél borzasztóbban és kegyetlenebbül akar beszélni a drogfüggőségről, vagyis csak a kedélyeket akarja borzolni.
Tipikus "elfelejtett film", amit nem ad a TV, pedig sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Központi témája a megtévesztés, na meg a boldogság, amit egész életünkben hajkurászunk. Dráma kedvelőknek kötelező.
Klasszikus biztosan nem lesz belőle, de a maga műfajában szépen kiemelkedik az átlagból. Nekem például nagyon bejött a film humora, és szerintem akadt benne pár idézhető egysoros is. Ez egy kiválóan megírt történet, de ha egy szóval kéne összegeznem, akkor annyit tudnék mondani: kellemes. Hogy ez kinek elég Murray-től, az viszont már kérdéses.
32 The Wristwatch (2015)