Nagyon közelről és nagyon kendőzetlenül ábrázolja a 20. század emberének lelki nyomorát. Egy fontos kortárs alkotás, remek rendezővel, és kiváló színészekkel.
Ez egy egészen jó dráma, Gwyneth Paltrow pedig remekül játszik benne. Habár ez a matematika-téma nem igazán fogott meg, humán beállítottságú ember lévén a reál dolgok hidegen hagynak. De a film nagyszerűen mozog az emberi kapcsolatok bemutatásának mezsgyéjén és ez tetszett.
Ez egy kissé szentimentális, de szépen megformált film, ami bonyolult morális kérdéseket feszeget, amelyekre emészthető válaszokat ad. A történet érdekes, végig élvezhető, s bár néhol megjósolható a végkimenetel, végig képes volt lekötni a figyelmem. Összegezve ez egy nagyon jó kis dráma, még ha nem is hibátlan.
Sam Mendes szerintem nagyon szépen nyúlt hozzá ehhez a témához, ami ugyan sok-sok évtizeddel ezelőtt játszódik, mégis annyira örök érvényű, és a mai napig felvethető problémákat csoportosít, hogy simán át lehetett volna ültetni napjainkba is. Hogy megtartották az eredeti időpontot, annak biztos meg volt az oka. Egyébként a nagyon szép, finom és visszafogott film arról, hogy az életben folyamatosan jönnek a kihívások, sosem lehet nyugvópontra érni.
Sean Young karrierjének ez volt a csúcspontja, Twinkle volt a legjobb szerepe. Nem egy átlagos vígjáték, nagyon érdekes és még inkább hisztérikus film, de nagyon szeretem, bármennyiszer meg tudnám nézni.
Nekem már az első sem tetszett, mert azt gondolom, hogy ennyire hatásvadásznak lenni még Hollywoodban sem ér. De az meg, hogy csinálunk egy folytatást, csak hogy lehúzzunk még egy bőrt egy amúgy sem nagyon jó valamiről, az meg már-már felháborító. Az ember úgy érzi, a film készítői nem veszik elég komolyan, megint lenyomják a torkán ugyanazt: kigyúrt "görögök", eltorzult perzsák, és értelmezhetetlen cgi mindenhol.
Nagy rajongója vagyok ennek a sportágnak, így nagyon jó volt látni egy olyan filmet, ami ebbe a világba nyújt bepillantást. Abszolút mélyenszántó és csodálatos történet, ami nagyon emberi és ugyanakkor izgalmas. Csakis ajánlani tudom.
John Lee Hancock bemutatja a legendát, hogyan készítette el Walt Disney a legendás Mary Poppins című filmet, ami egyébként akkoriban hatalmas siker volt. Tom Hanks jól ábrázolja Disney munkamániáját, elhivatottságát, szigorát és a gyerek iránti szeretetét. A film miatt most már máshogy nézek a Mary Poppins-ra.
A filmet nézve feltettem magamnak a kérdést, hogy hová tűnt Robert de Niro? De most komolyan. Mintha minden színészi erő és kvalitás eltűnt volna belőle. Sajnálom, mert ez nem lett volna rossz szerep a számára. És egy jó színész a nagyon rosszból is ki tud hozni valami jót. Most itt vagy a rendezői dirigálások nem voltak szinten aluliak vagy rossz színészeket választottak a szerepekre, de ez a film élvezhetetlen és unalmas.
Debra Granik büszke lehet alkotására, ezt a filmet nem hiába jelölték négy Oscar-díjra és egy Aranyglóbuszra. Az, hogy ezek közül egyet sem nyert el már csak részletkérdés, semmit sem vesz el a film nyújtotta élményből. Jennifer Lawrence az itt nyújtott, egyébként leginkább bámulatosnak nevezhető alakításával hosszú időre bebiztosította karrierjét.
Árad a filmből a pozitív energia és az üde derű. Lazaság és a humorra épülő életfelfogás. Nagyszerűek voltak a színészek is. Jó példa ez a film arra, hogy mindig a legváratlanabb helyzetekben és a legmeglepőbb emberektől tanulhatunk olyasmit, ami hasznunkra válik és épít bennünket.
David Fincher rendkívüli precíz rendezéssel jelentkezett, és sikerült egy igazán feszes filmet forgatnia a Facebook alapítójáról. Őszintén szólva ezt magam sem gondoltam volt, pedig nagy rajongója vagyok munkásságának. Egy dolog azonban nem hagy nyugodni, valahogy így is azt érzem, jóval több potenciál volt ebben a sztoriban, mint amennyit kihoztak belőle, de ez könnyen lehet a forgatókönyv hiányossága is.
Ez is egy olyan sorozat, amiről kevesebbet lehet hallani, mint amennyit megérdemelne. Az elejétől kezdve követem, és bár mindegyik évad hozta a magas színvonalat, a negyedik azonban minden korábbin túltett. Nem is tudom, milyen kategóriába lehetne besorolni, de már önmagában ez árulkodó lehet, hogy itt bizony valami komoly dolog történik, nálam simán helye van a top5-ben, különösebb erőlködés nélkül.
McFarlane nagy rajongójaként ez a film óriási csalódás. A sok altáji poénkodás egész egyszerűen ízléstelen és alpári, néhány jelenetet leszámítva (Giovanni Ribis-Sarah Silverman duója, a hallucinációs jelenetet) semmi eredetit nem láttam ebben a filmben. McFarlane maradjon csak a saját kaptafájánál, jobban járnánk vele. A Ted még csak-csak elment, de ez...
Végre egy feszes forgatókönyvvel rendelkező, karakterközpontú, jól összerakott krimi, ami nem a sebességével, hanem az atomszférájával és a színészi játékkal a mezőny egyik erős indulója lett. Azt nem mondom, hogy klasszikus lesz belőle, de idén ebben a műfajban jobbat még nem láttam, szóval csak ajánlani tudom.
As tightly plotted and character-driven as one might expect from the author of Mystic River and Gone Baby Gone ...
A téma egyszerre hálás és hálátlan, mesterien végigvitt rendezés, kidolgozott karakterek és egy óriási összeesküvés utáni nyomozás, megspékelve egy ember keserű sorsával. Ez egy zseniális alkotás, mindenkinek ajánlom. Volt már hozzá párszor szerencsém, de egyszer sem, egy pillanatig nem unatkoztam. Persze mi mást is lenne érdemes Michael Manntől?
84 Ütközések (2004)