Sniper

drámai, humoros, intelligens politikai üzenettel.

Komoly morális kérdéseket feszeget a film. Mi a fontosabb, kilőni a bombát és elpusztítani egy csapat terroristát még annak árán is, hogy a civil lakosságban kár esik, vagy mindenáron megóvni az ártatlanokat, ám ezzel veszélybe sodorni saját katonáinkat és a 'járókelők' biztonságát? Helen Mirren irtó keményen vezeti azt a bizottságot, mely e körül a kérdés körül dilemmázik. Remek film; izgalmas, a feszültséget mindvégig fenntartja.

Ez egy olyan dráma, ami szokatlanul ügyesen tud hozzányúlni egy kényes témához, úgy, hogy nem válik teljesen erőltetetté, sőt, épp ellenkezőleg, humoros, néhol üde, könnyed, de mégis elgondolkodtató filmet lát az ember. Azt gondolom, hogy rendkívül hitelesen és nagy szakértelemmel megrendezett film ez, fontos emberi tapasztalatokról. Érdemes megnézni.

Az a szőke bige nagyon ott volt, ahol kellett. Különben egy baromság volt, de elképesztően szórakoztató.

Nagyon rég szórakoztam ilyen jól egy vígjátékon, aminek ráadásul ennyire, hm, nem is tudom, közepes a forgatókönyve. Nekem viszont így is bejött. Szuper, hogy a hazai mozikba is eljutott.

Szép tisztelgés ez Poe előtt, de őszintén szólva azért némileg többet vártam ettől a dologtól. Jó, jó, kár, hogy az átütő erő hiányzik belőle.

Szeretem Montgomery könyveit, s a belőlük készült filmeket is. Nekem jobban tetszett az Anna-ciklus első kötetének korábbi filmes verziója. Valamiért ezt unalmasnak találtam egy idő után.

Érzelmes, megható dokumentumfilm. Nem mondom, hogy mindenkit le fog kötni, de egy próbát érdemes tenni vele, nem hinném, hogy megbánnátok.

Nos, ha egy jó Stephen King adaptációra vagy kíváncsi, nem jó helyen jársz. Komolyan, bármelyik másik jobb lesz ettől, garantálom.

Ennek a filmnek igazán erős atmoszférája van, önmagában ez megérne egy misét, és akkor még ott vannak a remek alakítások, melyek végképp összetartják ezt a mozit. Mindig is rajongtam a posztapokaliptikus filmekért, úgyhogy engem megvettek kilóra.

Olyan nagyot akar mondani ez a film, és olyan nyálasan teszi ezt, hogy a patetikus, fellengzős, filozofáló gesztusok közt egész felolvad az ember. De mindeközben sikerül neki frusztrálónak, morbidnak és valószerűtlennek is lennie. Hogyan lehetett mindezt ilyen tökéletesen egybegyúrni?

Az első film még úgy-ahogy élvezhető volt, még a folytatást is megértettem, de így a negyedik filmet már nem pontosan értem, hogy miért kellett megcsinálni. Eléggé elfogyott a nafta eddigre, és már kezd nagyon unalmassá válni a dolog. Ha még nem látta valaki az előző részeket, lehet, hogy tetszeni fog neki, egyébként valószínűleg unalmasnak fogja találni.

Nagyon erős dráma, engem a története nagyon sokkolt. ellenben érdemes megnézni - persze csak annak, aki szereti a kissé brutális és nyers történettel, ill. képi világgal felturbózott filmdrámákat.

Spike Lee fantasztikus filmet dobott össze Edward Nortonnal karöltve, aki elviszi a hátán az egész filmet. Nyilván egyrészt azért, mert róla szól, de nem csak amiatt, hanem azért is, mert igencsak sikerült átlényegülnie, és a nézőt is sikeresen rántja bele abba a helyzetbe, amiben elég embert próbáló helyt állni. Nagyon nagy film, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Császi Ádám igazi európai hangvételben rendezett filmje szerintem megérdemli az elismerést. Nem csak azért, mert egy kényes témát dolgoz fel, és nem csak azért, mert valós történetet vitt vászonra, de azért is, mert remek érzékkel jeleníti meg a fiatal lélek küzdelmeit. Itt kell megdicsérnem a főszereplőket is, akik zseniális alakítást produkálnak ebben a nehezen felejthető filmben.

A sci-fis dolgokkal az volt a gond, hogy nem tűnt egyik se valami túl eredeti ötletnek. Ugyanakkor az Új-Zélandi akcentus nagyon az volt...:D

Sokadik nekifutásra sikerült csak végignéznem ezt a filmet, meg voltam róla győződve, hogy nem tudnak még jobban gyomron vágni, aztán kiderült, hogy mégis - így jó nagy szüneteket kellett hagynom pár jelenetenként, de azt kell mondanom, hogy megérte végigszenvedni. A Mechanikus narancs nem azért egyszer nézhető film, mert unalmas vagy felejthető, hanem épp azért, mert ebből egy alkalom bőven elég. Több szerintem fájna.

nagyon eredeti és megható történet két elválaszthatatlan barátról, akik ki tartanak egymás mellett akkor is, ha az egyik leveszíti az ép eszét

Erőteljes film a magányról, a kétségbeesettségről és az alkoholizmusról, ami korunk egyik legnagyobb népbetegsége. Cage és Shue jól működnek együtt a filmvásznon, alakításuk érzelmekkel teli és szenvedélyes. Mike Figgis rendezése a film lírai hangulata ellenére is tempós, jó lendületet ad a filmnek, ráadásul még a befejezést sem baltázta el.

Kicsit hosszadalmas, de mindenképpen izgalmas film, és életszerű hajsza egy arab terrrorista után pl. Azt a nőt különben már az elején ki kellett vona nyírni, akkor nem lett volna semmi baj.