Óriási nyugalom és harmónia hatja át az egész filmet, a legfőbb üzenete is talán éppen az, hogy meg kell tanulnunk visszavenni a tempóból, lassítani az életünkön. Különleges és ritka film.
Klasszikus katasztrófafilm, ami a maga klausztrofóbiát árasztó hangulatával, nagyszerű zenéjével és kiváló színészi teljesítményeivel...nem is olyan rossz.
Jézusmária, diszkont űralkonyat ugyanazzal a mormon cukormázzal leöntve, mint az eddigi filmek. Általában is ellene vagyok az érdemtelenül túlhájpolt dolgoknak, de ez azért több a soknál. A filmnek semmi értelmes sztorija nincs, senki nem játszik benne normálisan, és az egész csak úgy csöpög. Hát mindenkinek, aki elmúlt már tizenöt csak azt ajánlom, hogy jó messzire kerülje el.
Akik úgy gondolják, hogy A gyűrű szövetsége a legjobb film, amit valaha készítettek, azoknak mindenképp látniuk kell a folytatást. A forgatókönyv nagyszerű, az animáció csodálatos, a történet magával ragadó. A nazgúlok végre olyan félelmetes lények, amilyeneknek lenniük kell, Gollam pedig a filmtörténelem egyik legérdekesebb szereplője, egyszerre szerethető, sajnálatra méltó és gyűlölhető. Önmagával folytatott párbeszédei pedig a film fénypontjai. Hatalmas pacsi Andy Serkisnek.
Nagyon megkapó és megindító dráma. Semmiképpen sem szabad kihagyni! Keserédes melódia egy szerelmes nyári éjszakán. A két férfi sorstragédiájának ábrázolása némi iróniával és életszemléletük lefestése némi maró gúnnyal igazán remekre sikerült.
Egy intelligens és jópofa film a válásról és a házasság nehézségeiről. Bizony a házas élet lemondásokkal jár, amit az ember gyakran nehezen tud meghozni. A film nem hatásvadász, egyszerű és őszinte, olyannyira, hogy az utolsó jelenet alatt a könnyeimmel küzdöttem.
Nagyszerű komédia egy maroknyi emberről, akik egy nagy és különleges házban találkoznak egy esős éjszakán. Tim Curry, a komornyik, aki többet tud, mint beszél...
Pár éve barátnőmmel elhatároztuk, hogy végigmegyünk a nagy klasszikusokon, előszedtünk egy listát, és haladtunk sorban. Az addig rendben van, hogy az állam leesett, hogy milyen filmek készültek az elmúlt száz évben, de ennél a filmnél már rákérdeztem: hol vannak ma már az ilyen kaliberű alkotások?
Nekem ez a film nagyon nem jött be. Még évekkel ezelőtt láttam, de már akkor is olyan nagyon felfújt és pontról pontra felállított és megszerkesztett drámának tűnt. A szereplők sínylődnek kínjukban és igazából senki sem tudja, mit is akar az életben. De minden történetben kell lennie valamiféle fénysugárnak, célnak, ami halványan, de feldereng. Na, ebben nincs ilyen. Emiatt is rossz ez a film.
Tényleg tök jól szórakoztam a filmen, jók a poénok és a helyzetkomikumok is. A színészek sem agyonstrapáltak a hírnévtől és a párbeszédpanelek sem sántítottak nagyon.
Mario Puzo regényét kiválóan vitték filmre az alkotók, akik úgy teremtették meg a kor és a légkör hangulatát, mintha mi sem lett volna számukra természetesebb. A filmen - bár kifejezetten hosszú és lassan bontakozik ki - egyáltalán nem érződik, mennyi energia- és munkabefektetéssel készült, ráadásul az egészet áthatja az a fajta elegancia, ami bármit vonzóvá tud tenni, még egy élet-halál urát játszó maffiavezért is, akinek rengeteg ember vére tapad a kezéhez.
Nem rossz rendezés, és a képek is szépek, na meg Clooney játéka is igazán elsőosztályú. De egyébként annyira nem jött be, furcsa volt a sztori, kicsit furcsán érzelmes ahhoz képest, hogy bérgyilkosos filmről van szó.
John Leguizamonak minden bizonnyal ez volt az életműve, hiszen egyszemélyben ő a film...mindene...a főszereplőjét is beleértve. Sajnos még is úgy gondolom, hogy nem egy túlságosan érdekfeszítő film.
Ez a film leginkább egy bizonyos célközönségnek szól, és azoknak nagyon tetszeni is fog. Akik zárkózottabbak, vagy kőszívűek, ha tetszik, azoknak nem fog annyira tetszeni. A filmben valóban akad néhány olyan jelenet, amin az érzékenyebbek el is sírhatják magukat. Szerintem a film üzenete csodálatos, a színészek, akárcsak a rendező, remek munkát végeztek.
64 Xi you (2014)