Felkavaró film, érzékeny témával, szeretteink elvesztésével (ráadásul terrortámadás miatt) és az azt követő gyásszal foglalkozik. Tartottam tőle, hogy pont azon csúszik majd az egész, hogy túljátsszák, csöpögőssé teszik, de szerencsére épp az ellenkezője történt. Hiteles jelenik meg minden apró rezdülés és érzelem, a karakterek teljesen hétköznapi, szimpatikus figurák, akikkel bárki könnyen azonosulhat. A gyengébb lelkű nézők nyugodtan készíthetik a zsebkendőt, többször is könnyeket csal majd a szemükbe.
Ahogy az 5 csillag is kifejezi: zseniális! Visszarepít egy olyan, nem is túlságosan távoli múltba, amikor a nőknek még nem volt joguk tanulni. Egy lázadó nő küzdelmét mutatja be, ezáltal végig azt sugallja, hogy nincs az az erő, ami miatt érdemes lenne megtorpanni. Nem szabad feladni az álmainkat, a végsőkig ki kell tartanunk a céljaink mellett, és meg kell mutatni a világnak, hogy igenis képesek vagyunk rá. És mégsem egy "szájbarágósan feminista" film, Barbra Streisand rendezőként nagyon jól eltalálta a megfelelő arányokat és árnyalatokat. A színészi teljesítményét kevésbé dicsérném, valószínűleg nem Yentl karaktere volt élete alakítása, az összhatás mégis hibátlan.
Az azért elég beteges, ha egy többgyerekes tanárnő egy kiskamasz iránt vonzódik, és pont ennek a beteg hajlamnak a bemutatását hiányoltam a filmből. Egy ilyen téma sokkal többet érdemel egy felszínes drámánál.
Gondolatébresztő film, és a mondanivalója elsőre közhelyesnek tűnhet, sikerült nagyszerűen leforgatniuk, így nincs bevonva rózsaszín mázzal, nincsenek filózgatós, oktató jelenetek, de mégis ott van a legmélyén az üzenet.
Nem ez lett a kedvenc filmem Verhoeventől, a Török gyümölcs például sokkal erősebb dráma ennél, ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi eseményekre is kikacsintó drámákat.
Holland rendező, kínai színészek. Komolyan azt hittem, ebből valami izgalmas dolog sül ki, de nem igazán felelt meg az elvárásaimnak. Az elején mág érdeklődve tapadtam a képernyőre, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én filmem, kb. félidőnél feladtam.
Egyszerűen zseniális darab. Bár a Latinovits féle változatot sokkal jobban szeretem, de ez a szereposztás is nagyon bejött nekem. Szerintem ezt mindenkinek látni, olvasnia kell!
Barbara Streisand elégé idegesítő volt az egészben. Szóval, nagyon jól játszik benne. Nagyon érdekes volt látnom egy ilyen típusú karaktert ötven évről korábban. Teljesen hiteles volt számomra. Igazából furcsa is ez az író karakterével való párosítás. Ma már tuti nem lehetne ilyet végkifejletet kihozni. Talán pont azért mert nem lenne hiteles. :)
Hát, én mindig is kíváncsi voltam Carrie Fisherre, de valahogy eddig kimaradt, hogy ki is ő, és hogy valójában a "Star Wars hírnév" milyen befolyással volt az életére. Szerintem ebben a filmben egészen érdekes, már-már kissé intim bepillantást láthatunk az életébe. Na és persze az édesanyjával, Debbivel való kapcsolata. Én valahogy nem gondoltam volna, hogy a sztárcsaládok között is lehet ilyen együttműködés és harmónia. Ez a film egy kicsit megváltoztatta a véleményemet erről.
Az elbeszélés módjának köszönhetően természetes öröm árad ebből a filmből és önfeledt hangulat, az autentikus görög zene pedig csak fokozza mindezt. Melina Mercouri egy egyszerű komédiából is képes volt kihozni drámai filozofikus elmélkedést. Semmilyen drámai fordulat nincs benne, de nem is hiányzik. Laza, szerethető.
Érzéssel felvett történet, ami az előadásmódjával és történetével ejti rabul a nézők szívét, és részesíti őket kalandos élményekben, a végtelen pusztaság ellenére, ahol játszódik.
Bergman zseniális, egy egyszerű, hétköznapi témából ki tud facsarni minden érzelmet, indulatot, megszokást, szeretetet... Liv Ullmann és Erland Josephson hozták a szokásos formájukat, fantasztikusan játszottak. Bár hihetetlenül hosszú film, és egy művészmozi kényelmetlen székén ülve néztem végig, imádtam minden pillanatát.
Akármennyire is elcsépeltek, én nagyon szeretem a táncos filmeket, ez a szenvedélyem, és ez a jók közé tartozik, arról a küzdelemről, ami egy balett-táncos életéhez tartozik. Gyönyörű táncjelenetek vannak benne, premier planbol felvéve, amitől az embernek abszolút olyan érzése van, mintha a nézőtéren ülne.
Nem tudom nem tudom...egyelőre még csak az első részen vagyok túl, remélem kitart a szuflája még sokáig. Különben nagyon jó.:D El sem hiszem, hogy Udvaros Dorottya már ilyen...érett díva állapotában van.
Eufórikus, durva és játékos, de legfőképp a párbeszédekben a tökéletességig fokozott francia kapcsolat-drám, néhány fantasztikus jelenettel, amitől szinte zavarba jöttem,a többi rész pedig nagyon realisztikus. Emmanuelle Bercot kedves és csábos, Vincent Casselről pedig nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de ellenállhatatlan volt, vicces és szenvedélyes, teljesen elvarázsolt
ez az egyik része az eredeti Micimackó mesének, kb. fél óra belőle. imádom a reggeli tornát és amikor beragad a nyúlüregbe, ennél jobbat még nem találtak ki egyik új Micimackó-történetben sem, aranyos, néha kicsit együgyű, de nagyon szeretnivaló :)
kedves és megható film, nagyon jó a férfi főszereplő, nagyon érzékenyen alakítja a karakterét, viszont az oroszországi utazás kicsit furcsa volt, és az ottani körülmények nem tűntek reálisnak, hogy a kisgyerekek is folyékonyan beszéltek németül
77 Amanda (2018)