Marilyn énekel, táncol, és ragyog ezekben az elképesztő számokban. Az összes filmszerepe közül ez az egyik nagy kedvencem. MAgával ragadó az egész film.
kinsey amolyan igazi tudós alkat volt, amikor a rovarok érdekelték ízekre szedte azokat, hogy meglássa az összefüggéseket, amikor az emberi sajátosságok, akkor pedig belenézett a dolgok sűrűjébe és ízekre szedte a problémáikat, félelmeiket elfojtásaikat, szexből eredő gondjaikat .
Cage valóban nem illik ebbe a miliőbe, de a film amúgy rendben van szerintem. Kefalonia szigete igazi mágnesként hat ebben az esetben, már önmagában elég indok, hogy végignézzünk egy ilyen filmet, akkoris ha más nem lenne benne, amiért nézhető. De ez mindenképpen nézhető. És szép is.
Egy picit többet vártam ettől a filmtől, főleg a zenekar szerepelhetett volna többet (azért a tescos rész nagyon ott van!). A szituációk szórakoztatóak, néha már szürreálisak, épp ettől kicsit felemás az érzésem róluk. A fiatal színészek hozzák a kötelezőt, de nem ezt fogják felírni az önéletrajzuk elejére.
No comment. Aki nem látta az összes részt, nem cseng a fülében az összes szereplő hangja és modoros szövege, az nem is értheti meg ezt a világot talán...és biztos, hogy 1995 után született. :D
tetszik ahogyan a stílusok, különböző szálak keveredésével rajzolódik ki a történet. Az egyik ugye a családi bonyodalom, a másik pedig a krimis vonal, amelyen a gyilkosság kivizsgálása folyik. Természetesen nem maradhatott el az egész filmen átívelő piros, mint összekötő, összetartó szín.
A történet lényegében egyszerű, a film cselekményekben szegény, de nem is az akciódús jeleneteken van a hangsúly. Tele van szép jelenettel, habár kicsit elnyújtott volt az egész; én felpörgettem volna az események menetét. De ezt leszámítva érdemes megnézni, sokat elárul az apa-fiú kapcsolatról, a generációk közti különbségekről és a férfiakról is.
Elképesztőn kellemes , nyugalmas, kényeztetően romantikus film. Most már értem,miért ez a kedvence a japán barátnőimnek. Olyan gyermekien ártatlanul ábrázolja a szerelmet, a végén ugyan kicsit eltúlozza az érzelgést, de ezzel együtt nagyon kedves mese.
Imádtam! gyerekkorom legkedvencebb sorozata volt, már csak a zenéje miatt is...meg minden szereplőjébe egytől egyig szerelmes voltam...Marha ügyesen csinálták és az a csapatmunka...!
Az tuti, hogy nem egy szokványos nyálas amcsi anya lánya filmet láthatunk. Megvan a maga bája, de én valamiért csak nagyon nehezen tudom beleélni magam az újabb francia filmekbe. Nem volt rossz, de nem is ájultam el.
Nekem kimondottan tetszett a történet. A tanár úr karaktere jól lett kiatalálva, Lazaro Ramos pedig otthonosan mozog a szerepben. Alapvetően rendben van a film, noha szerintem a kisebb mellékszerepekben meglehetősen hullámzó a szíészek játékának minősége.
71 Ízig-vérig modern Millie (1967)