Owen Wilson és Ben Stiller mind a ketten nagyon jó színészek, de inkább a közepesen teljesítő vígjátékaikról ismertek. Sajnos ez a film sem sikerült jobban a sokéves átlagnál. Ugyanakkor pozitívum, hogy a megszokott színvonalat tudja hozni. Lehet a filmen nevetni, szórakozni, és még akció is van. Nézhető, de semmi extra.
Idejét sem tudom megmondani, mikor láttam utoljára ennyire rossz vígjátékot, mert amit ebben a filmben művelnek, az valóban botrányos. Egész egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mégis, mikor kéne nevetnem? Mondjuk akkor, amikor Anistonról kiderül, hogy pénzért mutogatja magát, mégis ki akarják dobni a lakásából? Vagy amikor Sudeikis negyven évesen is füvet árul? Vagy amikor kisbabának álcáznak egy adag drogot, és nem tudnak megszabadulni egy vadidegen családtól emiatt? Hát mi volt ez a film?
Kellemes, aranyos vígjáték ez a film, régóta nagy kedvencem. Igaz, elég régi már, de még mindig akárhányszor megnézem, ki tudok rajta kapcsolni, és tudok egy jót szórakozni. Szerintem egy ilyen filmnek pontosan ez is az értelme.
Olyan jó vegyítése az irodalomnak, a filozófiának és a filmnek... Tényleg, mikor először láttam, nem is akartam elhinni, hogy ilyen szépen felépítették a síkokat, a forgatókönyvíró nagyon kitett magáért! És valami csoda folytán most még Will Ferrelltől se lettem rosszul!
Ennek a filmnek úgy sikerül a fantázia irányába eltolni a történéseket, hogy eközben mindannyian tudjuk, miről van szó, és ennek mennyire valós alapjai is lehetnek. A film nagyon érzékletes utalásokkal vezet rá minket, hogyan tud egy ember érdektelenné válni a bürokrácia gépezetében.
Aranyos film, a gimnázium és az 50-es évek hangulatát idézi meg, persze az Egyesült Államokban. Szerethető dalok és karakterek, és még most is meg lehet nézni, ennyi évvel a film készülte után. Szóval szerintem jó film.
75 Starsky és Hutch (2004)