Csiky Gergely művei nagyon jó alapot nyújtottak a korabeli fimrendezésben. Olyan hiteles és emberismeretről tanúskodó történetei voltak, hogy filmre kívánkoztak.
Az az igazság, hogy olyan érzésem volt a folytatástól, mintha még hülyébbnek néztek volna. Ami az elsőben még működött, tudniillik hogy a film se veszi komolyan magát - itt már nem volt figyelembe vehető. Mert az első részben legalább passzoltak a dolgok, volt újdonsága, a másodikban már csak egymásra hánytak random eseményeket. Ha a rendező legalább elhagyta volna a szexviccek túlgondolását, és nem akart volna többet kihozni az egészből, talán nem kérnénk számon, hogyan is lehet ekkora fércmunkát legyártani.
Eltöprengtem, hogy egyáltalán miért is néztem meg tulajdonképpen ezt a filmet. Mert hogy annyira nem nevettem sokat, semmivel sem lepett meg, és nem is tanultam belőle túl sokat az életről - de nem érzem azt sem, hogy elraboltak volna másfél órát az életemből. Ez az a film, amire 10 perc után már nem emlékszik senki, mert se fetrengeni nem lehet rajta, de fel sem bosszant. Tipikus lábvíz.
Ez is egy jó kis angol vígjáték, ami valahogy elveszik az amerikai, futószalagon gyártott filmek között. Üdítő találkozni a sajátos angol humorral, és örültem, hogy a színészek között sem láttam amerikait – talán a túlsúlyos turistákat leszámítva. A történet eléggé abszurd, de annál izgalmasabb. A szövegek kifejezetten tetszettek, nagyon eredetiek. Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, így annál nagyobbat ütött.
Nem néztem végig, így elvileg nem pontozhatnám, de amit láttam abból az derült ki , hogy a színészi játék okat levett, vagyis annak a nem éppen jó minősége...
Nem volt rossz film, amolyan átlagos krimi, de abból a kategóriából egész tűrhető. Nem volt unalmas a történet, a végén a csavar egész jó volt, bár kicsit azért kiszámítható, legalábbis annak, aki sok ilyen zsarus filmet nézett. De egészében véve teljesen nézhető, akár többször is, nem egy amolyan "berakjuk háttérzajnak" típusú mozi.
Ez egy igazi szívós vígjáték. Bár megfelel a műfajt támasztotta elvárásoknak, még sem igazán ütős. A poénoknak még a fele sem ér célt. A film már túl sok, túl ostoba és nagyon túloz, ami nem válik az összeredmény előnyére. Aki szereti az alpári vaskos humort, az minden bizonnyal élvezni fogja, egyébként szerintem még közepesnek is kevés ez a film.
Van a cseh filmeknek egy megmagyarázhatatlan sajátos humoruk és stílusuk, ami miatt nem tudom nem szeretni őket. A Bársonyos hullámok is annyira életszerű és természetes, hogy szinte én is filmszereplőnek érzem magam, és ott vagyok az erdőben, a vízben, küzdök a rendszerváltásért. Nem az a fajta film, amit az ember általában kikapcsolódásképp elővesz, de ha egyszer rábukkan, és mellette dönt, garantáltan kellemes időtöltést nyújt.
Nem túlságosan humoros film, aminek a színvonalát egyedül Danny deVito tudta csak picit megemelni. Még Penelope Ann Miller és Gregory Peck sem javítottak a gyenge mellékszereplő-karaktereken és az unalmas forgatókönyvön.
Szerintem ismerni kéne az eredeti képregényt ahhoz, hogy az ember igazán élvezni tudja a filmet. A rajongók biztosan nagyon élvezték, de nekem annyira nem jött át be kell vallanom.
Nem emlékszem, mikor nézték utoljára ennyire hülyének a filmkészítők a közönséget, hogy ilyen minimális energiabefektetéssel álljanak ki, és adják el a Másnaposok 2-őt. Nem is értem, hogy van ehhez valakinek arca, azt meg még kevésbé, hogyan lehetett ebből kasszasiker. Az emberiség megérdemli a sorsát, csak erre tudok gondolni. Aki ezen a tud szórakozni, aki azt mondja erre, hogy humoros, annak pont ez jár. Ha már humor, én a magam részéről maradok az Erőszakiknál, a Durr, durr és csóknál vagy a Brian életénél.
Igazi kultuszfilm és nem csak a film, hanem a zene kedvelőinek is. Aki tényleg szereti ezt a műfajt, mármint a bluest, annak a film is biztosan át fog jönni. Hatalmas zenék, nagyon nagy alakítások, és rettenetesen jó hangulat. Nekem máig az egyik kedvencem.
Megint egy film arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy sikeres zenész váljék egy fiatalból. Kell hozzá egy tehetséges dobos és egy megszállott, szadista edző. A sikerhez azonban mindkettejük csiszolódása is szükséges - ezt remekül ábrázolja a film, akár az egyes jeleneteket, akár a színészek játékát vesszük figyelembe. Ajánlom mindenkinek.
Vicces amerikai vígjáték, jók a poénok, bár kicsit sablonos az egész, de cserébe egyáltalán nem unalmas, nem blőd. Ebben a műfajban teljesen korrekt, rábeszélni ugyan senkit nem fogok, de lebeszélni sem róla, az biztos.
Egy Will Smith-film mindenféle robbantgatások nélkül? Felkészültem, hogy utálni fogom. De most komolyan, Will Smith egy csajozós filmben? Eddig azt hittem, hogy csak egy karaktert tud játszani, vagyis saját magát. Viszont ebben a filmben megmutatta, hogy tud úgy is viselkedni, mint egy emberi lény. Annyira meglepett, hogy végig nevettem a filmen. Azt vettem észre, hogy a szereplők közel kerültek hozzám, és a szívemen viseltem a sorsukat. Jó tanács: fogd a csajod, és nézzétek meg!
Körül-belül 20 perc után ott tartottam, hogy kikapcsolom, de örülök, hogy nem tettem. Egy gyenge kezdésből a film átmegy jóba, majd nagyon jó lesz a végére. Furcsak, hogy a kritikusok lehúzták és nem kapott sok figyelmet, mivel a forgatókönyv zseniális.
A Jóbarátok egy első osztályú szituációs komédia volt, de hát egyszer csak át kellett adni a stafétabotot az újaknak. Az egyértelmű, hogy akkora pop-kulturális hatása volt, amekkorára jó eséllyel maguk az alkotók sem számítottak. Rengeteg egysoros, megannyi emlékezetes jelenet, mind-mind beleégtek egy generáció agyába, ez pedig egészen különleges teljesítmény.
84 A nagymama (1935)